Bioinformatics Wiki

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Togó (egyértelműsítő lap)

Togói Köztársaság
République togolaise (franciául)
Togo zászlaja Togo címere
Nemzeti mottó: Travail, Liberté, Patrie (Munka, Szabadság, Haza) Nemzeti himnusz: Terre de nos aïeux (Őseink földje)
Fővárosa	Lomé
é. sz. 6° 08′ 15″, k. h. 1° 12′ 44″6.1375, 1.21222222222226.137500°N 1.212222°EKoordináták: é. sz. 6° 08′ 15″, k. h. 1° 12′ 44″6.1375, 1.21222222222226.137500°N 1.212222°E
Államforma	elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök	Faure Gnassingbé
Miniszterelnök	Victoire Dogbé Tomegah
Hivatalos nyelv	francia
Függetlenség	Franciaországtól
Függetlenség kikiáltása	1960. április 27.
Elődállamok	Francia Togo
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete Afrikai Unió Kereskedelmi Világszervezet Iszlám Konferencia Szervezete Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Afrikai Fejlesztési Bank UNAMID ACP-országok OHADA Conseil de l'Entente Interpol Vegyifegyver-tilalmi Szervezet UNESCO AFRISTAT Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Frankofónia Nemzetközi Polgári Védelmi Szervezet Meteorológiai Világszervezet Egészségügyi Világszervezet Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége Nemzetközösség Vám Világszervezet
Népesség
Népszámlálás szerint	7 797 694 fő (2017)[1]
Becsült	8 700 000 [2] fő (2022)
Népsűrűség	152 fő/km²[3]
GDP	2019-es becslés
Összes	5,592 milliárd USD (146.) PPP: 14,919 milliárd USD
Egy főre jutó	682 USD (175.) PPP: 1821 USD
HDI (2018)	0,513[4] (167.) – alacsony
Gini-index (2015)	43,1[5]
Írástudatlanság	36,25%[6]
Földrajzi adatok
Terület	56 785 km²
Rangsorban	123.
Víz	4,2%
Időzóna	GMT (UTC)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	nyugat-afrikai CFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel	TG
Hívószám	228
Segélyhívó telefonszám	118 117 171 172
Internet TLD	.tg
Villamos hálózat	220 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó	C típus
Közlekedés iránya	jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Togói Köztársaság témájú médiaállományokat.

Togo, hivatalosan Togói Köztársaság (franciául: République togolaise), nyugat-afrikai állam, fővárosa Lomé. Az országot nyugatról Ghána, északról Burkina Faso, keletről Benin és délről a Guineai-öböl határolja.

Togo egy trópusi ország, amelynek gazdasága leginkább a mezőgazdaságtól függ.^[7] Míg a hivatalos nyelv a francia,^[7] más nyelveket is beszélnek, különösen a gbe család nyelveit.

Togo nevének jelentése az ewe nyelvű togodo szóból ered, aminek jelentése: „a tó mögött”. Ez utalás a Togo-tóra. Maga a Togo név is az ewe nyelvben egyszerűen tavat vagy morotvát, esetleg a folyó innenső oldalát jelentheti.^[8]

Az országot nyugatról Ghána, keletről Benin, északról pedig Burkina Faso határolja.

Az ország délen mindössze 53 km-es partszakaszon érintkezik a Guineai-öböllel, észak felé pedig Benin és Ghána közé ékelődve 70–140 km széles és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. A tengerpartot csendes lagúnatavak övezik. A déli országrészt a part mentén termékeny, 30–50 km széles alföld (Terre de barre) övezi; ez észak felé alacsony fennsíkba megy át. Délnyugat-északkelet irányban az egész országon áthúzódik a Togo-hegység, amely legmagasabb csúcsa az Agou (986 m).

Az ország vízrajzát két medence határozza meg: az Oti folyó, amely Benin északi részétől indul, majd a Volta-tavat (Ghána) táplálja, és a Mono folyó vízgyűjtője, amely a Togo-hegységben ered, hogy azután a tengerparti síkságra és a Guineai-öbölbe áramoljon. A Mono táplálja a Nangbéto mesterséges tavat. A tenger közelében hatalmas lagúna található, amelynek legfontosabb részét Togo-tónak hívják; a tengertől egy keskeny szárazföldi szakasz választja el, ahol sűrűn lakott és megművelt terület található.

Togóban a trópusi éghajlat kétféle változata alakult ki. A parton az Egyenlítő vidékére jellemző két esős évszak a legmagasabb napállást követi, míg a belső országrészben az egyetlen esős évszak a nyári félévet foglalja magába. A tengert a mélyből feláramló víz hűti, ennek köszönhetően a partvidék viszonylag száraz, csapadékösszege évi 900 mm. A Togo-hegység 1400–1700 mm esőt kap, az Oti-medence 1000–1200 mm-t. Észak felé az évi középhőmérséklet (24-26 °C) enyhe évszakos ingadozása kissé fokozódik.

Éghajlata délről észak felé haladva trópusiból fokozatosan szavanna éghajlatúvá változik. Az esős évszak májustól októberig tart. A déli területen július közepétől szeptember közepéig van egy szárazabb időszak. Északabbra nincs ilyen, de összességében az éghajlat északabbra szárazabb.

A harmattan szél időszaka után, február közepétől április közepéig van a legforróbb időszak az egész ország területén. A legszárazabb időszak novembertől februárig tart.

A természetes növénytakaró az éghajlattal összhangban magas füvű szavanna, amelyet délen sűrű ligetek, északon már inkább csak magányosan álló akáciák élénkítenek. A száraz évszak perzselő északkeleti szelétől, a harmattantól védett hegyvidéki lejtőkön s a folyók mentén sűrű örökzöld erdők is előfordulnak.

A nagyobb emlősöket vagy teljesen kiirtották vagy azok elhagyták az ország területét, így ezek az állatok a nemzeti parkokból is hiányoznak. A megmaradók között vannak majmok, bivalyok és antilopok, ezek az északi területeken találhatók. Krokodilok és vízilovak élnek a folyókban.

A hagyományosnak tekinthető, a természetet a végletekig kizsákmányoló gazdálkodás azt jelenti, hogy a termőföldek területének növelése érdekében az őserdőket felégetik, hogy ott gazdasági tevékenységet folytassanak. Ezt elősegíti, hogy a kormányzat ebbe a folyamatba nem avatkozik bele, nem cél a természeti környezet állapotának megóvása vagy az okozott károk helyreállítása. Ehhez hiányzanak a pénzügyi erőforrások is.

Az ország az elefántcsont ismert tranzitpontja a térség más részei számára.

Az orvvadászat mértéke az elmúlt években emelkedett az egész kontinensen. Jól felfegyverzett bűnöző bandák elefántokat ölnek meg, és orrszarvúakat a szarvuk miatt, hogy azokat Ázsiába szállítsák dísztárgyak készítésére és állítólagos gyógyhatású szerek előállítására.

Togóban három nagyobb nemzeti park található, amelyek fontos szerepet játszanak az ország turizmusában.^[9]

• Fazao-Malfakassa Nemzeti Park szabdalt hegyvidéki területen Togo legnagyobb érintetlen erdeje;
• Keran Nemzeti Park az ország északi részén fekszik, árterületen;
• Fosse aux Lions: aránylag sűrűn lakott területen sokféle nagy testű állat, köztük elefántok.

A védett területek az ország területének 11%-át teszik ki.^[10]

A 11.-től a 16. századig terjedő időszakban különböző törzsek érkeztek a térségbe minden irányból: az ewe nép a mai Nigériából és Beninből, a mina és a guin nép Ghánából. A portugál hajósok 1471-1473 között jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, s a korabeli térképek is „Rabszolgapart” néven tüntették fel.

A 19. század derekán kibontakozó francia-német vetélkedésből az utóbbi került ki győztesen: 1884-ben Gustav Nachtigal és Mlapa törzsfőnök szerződése német védnökség alá kényszerítette Togót. 1919-ben a németek által gyarmatosított terület a Népszövetség égisze alatt brit és francia mandátum lett. A mai állam a francia mandátumterület, Kelet-Togo utódaként 1960-ban jött létre (Nyugat-Togo ma Ghána keleti része). Első elnöke Sylvanus Olympio volt, akit az 1963. január 13-i katonai puccs során megöltek. A puccsista katonatiszti csoportot Etienne Eyadama Gnassingbe őrmester vezette. A puccs után köztársasági elnökké Nicolas Grunitzkyt nevezték ki. 1967. január 13-án vértelen puccsal Eyadema Gnassingbe megfosztotta hatalmától Grunitzkyt, és beült az elnöki székbe, amit megőrzött 2005. február 5-én bekövetkezett hirtelen haláláig. 38 évet töltött a hatalom csúcsán, ő Afrika leghosszabban hatalmon maradt diktátora.

A katonák fiát, Faure Gnassingbét ültették az elnöki székbe. Az ő elnöksége széles körű nemzetközi tiltakozást váltott ki, kivéve Franciaországot. Rövid ideig tartott. Faure Gnassingbe felállt székéből, de a két hónappal később tartott választást megnyerte. Az ellenzék szerint csaltak a szavazáson.

Togo 1967 óta elnöki köztársaság. 2005-ben bekövetkezett haláláig Gnassingbé Eyadéma kormányzott diktatórikusan. Halálát követően egy alkotmánymódosítás árán, több vitatott hitelességű választást követően^[forrás?] fia, Faure Gnassingbé az ország vezetője.

A Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) 81 képviselőből áll. Az államfőt 5 évente választják újra. 2002 óta a Rassemblement du Peuple Togolais (RPT) nevű párt 72 helyet birtokol a parlamentben.

Bővebben: Togo miniszterelnökeinek listája

Togo öt régióra és 23 prefektúrára van felosztva. Togo régiói (zárójelben a székhellyel), alpontokban a prefektúrák:

• Centrale (Sokodé)
  • Blitta
  • Sotouboua
  • Tchamba
  • Tchaudjo
• Kara (Kara)
  • Assoli
  • Bassar
  • Bimah
  • Doufelgou
  • Kéran
  • Kozah
• Maritime (Lomé)
  • Golfe
  • Lacs
  • Lomé
  • Vo
  • Yoto
  • Zio
• Plateaux (Atakpamé)
  • Amou
  • Haho
  • Kloto
  • Ogou
  • Wawa
• Savanes (Dapaong)
  • Oti
  • Tône

Bővebben: Togo hadereje

Képek

• Írástudás

15 éves kor felett tud írni és olvasni: (2015-ös adatok)

teljes népesség: 63,7%

férfi: 77,3%

nő: 51,2%

A kor szerinti eloszlás nagyon egyenetlen; a togóiak majdnem fele 15 éven aluli.

Bővebben: Togo városai

Togo lakossága 21 etnikumból tevődik össze: we-adja 40,1%, temba-kabre 23,1%, akebou 13,2%, gurma 9,7%, ana-ife 6,8%, nem afrikai 0,99%, egyéb 6%.

Az egyes etnikumok kulturálisan elkülönülnek egymástól, azaz őrzik a saját hagyományaikat.

A lakosság kb. 55-50%-a törzsi vallású, 30%-a keresztény (12% katolikus, 18% protestáns), 20%-a szunnita muszlim.

Képek

A lakosságnak csak 36%-a kap elektromos ellátást (2017).

Gazdaságának fő ágazata a mezőgazdaság (köles, cirok, kukorica, kávé, kakaó, manióka, jamgyökér, gyapot, földimogyoró termesztése).^[11]

A lakosság zöme a mezőgazdaságban dolgozik. Élelmiszerekből önellátó az ország, csak aszályos években szorulnak behozatalra. A gyéren lakott szavannákon állattenyésztés (kecske, juh) folyik.

Földje jelentős foszfátkészleteket hordoz és ezt termelik ki. Jelentősebb még az élelmiszer feldolgozás, cementipar, kézművesipar, textilipar, italgyártás.^[11]

• Fő exportcikkek: gyapot, foszfát, kávé, kakaó
• Fő importcikkek: gépek és eszközök, élelmiszerek, kőolajtermékek^[11]

Fő partnerek 2017-ben :^[11]

• Export:  Benin 16,7%,  Burkina Faso 15,2%, Niger 8,9%, India 7,3%, Mali 6,7%, Ghána 5,5%, Elefántcsontpart 5,4%, Nigéria 4,1%
• Import:  Kína 27,5%,  Franciaország 9,1%, Hollandia 4,4%, Japán 4,3%

Bővebben: Togo közlekedése

Bővebben: Togo vasúti közlekedése

A togói közlekedési hálózat – az afrikai kontinens szegény országaira jellemzően – katasztrofális állapotú. 568 km-es, 1000 mm nyomtávú vasúthálózata van. Két vasútvonala van, az egyik Lomé és Blitta között húzódik, ez elágazik Tsévié előtt Tabligbóig. A másik vasútvonal Kpémé-ből indul és kétfelé ágazik. Mindkét vasútvonal teherszállításra szolgál. Nemzetközi vasúti összeköttetése nincs. A vasúthálózat központjának Lomé tekinthető.

A közutak hossza 7520 km, ebből 5144 km rendelkezik szilárd burkolattal. Autópálya nincs. Az esős időszakban a nem szilárd útburkolatú utak járhatatlanná válhatnak. Buszjárat az ország fővárosára és fő útjaira korlátozódik.

Vízi közlekedés a Mono alsó 50 km-es szakaszán zajlik. Fontos kikötőváros Kpémé (foszfát export) és Lomé, ahol 1968-ban mesterségesen hozták létre a kikötőt. Lomé kikötője a környező, tengertől elzárt szomszédos országok számára is fontos csomópont.

Az országnak 8 reptere van, ebből 2 szilárd burkolatú, a többi füves. Az ország fő, nemzetközi repülőtere Lomé közelében található (Lomé-Tokoin nemzetközi repülőtér). A másik nemzetközi repülőtér Niamtougou-ban található. További, helyi forgalomra szolgáló repülőterek: Atakpamé, Sokodé, Sansanné-Mango és Dapaong.

Hívójel prefix	5V
ITU zóna	46
CQ zóna	35

Képek

Az oktatási rendszer francia modellen alapul. A kötelező általános iskola hat évestől 12 évesig tart. A középiskola 12 éves kortól kezdődik, egy négyéves ciklust és egy háromévest foglal magában.

A Lomé-i egyetemet 1970-ben alapították. Francia nyelven folyik az oktatás. Humán és műszaki tanszéke is van. Ugyancsak Lomé-ban található az építészeti és várostervezési főiskola. Ezt 1975-ben alapította az African and Mauritian Common Organization nevű szervezet.

A Kara-i egyetemet 1974-ben alapították. Itt humán és művészeti oktatás folyik, de van jogi és politikai kara is.

Bővebben: Togo világörökségi helyszínei

Az UNESCO kulturális világörökségnek ismerte el az alábbi helyszínt:

• Koutammakou, a batammaribák vidéke.

Az ország legismertebb írója Tété-Michel Kpomassie. Önéletrajzának címe: An African in Greenland (=Egy afrikai Grönlandon). A művet 1981-ben adták ki az USA-ban.

Togo az egyes népcsoportoknak megfelelően többféle, egymástól eltérő kulturális hagyománnyal rendelkezik.

Az ewe népcsoport temetési szertartása animista vonásokat mutat. Hitük szerint az elhunyt személy dzsotó-ja (reinkarnálódó szelleme) újjászületik a következő születendő gyermekben ugyanabban a nagyobb famíliában. Ugyanakkor a luvo (=halál lélek), aki ugyanahhoz az elhunythoz tartozik, az élők között bolyong egy darabig, akiknek keresi a figyelmét, és emiatt káoszt vagy rombolást is okoz. A temetési szertartás egyik fontos feladata a lélek megszabadítása, hogy az visszatérhessen és újból megszülessen. A temetési szertartás sokszor napokig tartó dobolással és rituális tánccal jár, amik funkciója ennek beteljesítése.

Alapvető hozzávalók a kukorica, rizs, köles, tápióka, jamgyökér, vaddisznó és kecskehús, valamint bab. A fehérjeforrást elsődlegesen a hal jelenti.^[12] Az ételeket többnyire otthon fogyasztják el, de országszerte vannak étellel szolgáló árusok és étkezdék is.^[13]

Az afrikai elemeken túl német és francia kulináris hatásokkal is kombinálódik a togói konyha.^[14] Többféle szószt és pástétomot találni, melyek padlizsánból, paradicsomból, spenótból és halból készülnek. Az árusok leggyakoribb kínálatai a földimogyoró, rántották, francia brochette, főtt kukorica és garnélarák. Megtalálható még a francia baguette is.^[15]

Állítanak elő vörös- és fehérborokat, illetőleg sört.

Bár az alkotmány elvileg biztosítja a szólásszabadságot, ez a gyakorlati életben korlátozva van. Az újságok gyakran cenzúrázzák a saját cikkeiket, hogy azok megjelenhessenek.

A rádió népszerű hírközlési eszköz, főleg vidéken. Az állami ellenőrzés alatt működő állomások mellett magánkézben lévő rádiók is léteznek. Az adás francia, angol vagy a helyi nyelvek valamelyikén folyik.

A tévéadások csak kisebb területen foghatók, és nagyrészt állami kézben vannak.

A nyomtatott sajtó jelentősebb képviselői: Togo-Presse (állami irányítás alatt), a továbbiak mérsékelten ellenzéki kiadványoknak tekinthetők, amik heti gyakorisággal jelennek meg: Carrefour, Le Combat du Peuple, Le Crocodile, Motion d’Information és a Le Regard. Valamennyi újságot az 1990-es években hozták létre.

Togo az USA és az európai turizmus egyik fő célpontja Nyugat-Afrikában. A fő látnivalók az érintetlen strandok, de a turizmus egy része a természeti (nemzeti parkok, a Togo-hegység) és a kulturális (a helyi lakosság falvai) úti célok felé irányul. A politikai instabilitás és a diktátorrendszer jelenléte az utóbbi évtizedekben a látogatók csökkenését okozta.

Kormányzati épületeket tilos fényképezni vagy filmezni. Beutazás előtt vízumot kell szerezni, amit ha a határon adnak ki, akkor hét napra érvényes. A követségek 30 napra érvényes vízumot is ki tudnak adni, ezt legalább 1 nappal a beutazás előtt kell igényelni.

• Kpalimé környéki táj
• Togo-tó és a környező települések. A vudu-kultusznak szintén központja.
• Kandé területének (az északi Kara régió) falvai és tája
• Koutammakou (Batammariba) hagyományos házai (a világörökség része)
• Kéran Nemzeti Park, az egyik legnagyobb elefántszámú populációval Nyugat-Afrikában

Sok más államhoz hasonlóan Togo területén is népszerű a labdarúgás, de nem rendelkeznek kiugró eredményekkel. A nemzeti labdarúgó-válogatott a 2006-os vb-n a csoportkörben búcsúzott pont nélkül egy rúgott góllal (Mohamed Kader lőtte Dél-Korea ellen).

Az Afrikai nemzetek kupáján sokszor szerepeltek, legjobb eredményük 2013-ból való, amikor is a negyeddöntőbe jutottak, de kikaptak a későbbi ezüstérmes Burkina Faso ellen. A csapat egyik nagy tragédiája akkor következett be, amikor az angolai tornára (2010) utazva lázadók támadtak a csapat buszára, aminek következtében négy ember meghalt, s visszaléptek a tornától. Később visszakoztak, de a kormány nyomására végül is kihagyták a megmérettetést.

Leghíresebb labdarúgójuk Emmanuel Adebayor, aki játszott az Arsenal, a Real Madrid és a Tottenham csapatában is.

Bővebben: Togo az olimpiai játékokon

A nyári olimpiai játékokon 1972-től vesznek részt. Egyetlen érmüket (bronz) Benjamin Boukpeti nyerte szlalom - férfi kajak egyesben 2008-ban Pekingben.

Téli olimpián először 2014-ben vettek részt.

Dátum	Elnevezés	Helyi név	Megjegyzés
Január 1.	Újév	Jour de l'an
Január 13.	Felszabadulás napja	Fête de l'indépendance	Az első elnök, Sylvanus Olympio meggyilkolásának napja
Mozgóünnep	Húsvéthetfő	Lundi de Pâques
Április 27.	Függetlenség napja	Fête de l'indépendance
Május 1.	A munka ünnepe	Fête nationale du travail
Mozgóünnep	Mennybemenetel	Ascension
Mozgóünnep	Húsvéthétfő	Lundi de Pentecôte
Június 21.	Mártírok napja	Jour des martyrs
Augusztus 15.	Mária mennybevétele	Assomption de Marie
November 1.	Mindenszentek	Toussaint
December 25.	Karácsony	Noël

• Szegedi: A világ országai, Kossuth Könyvkiadó, 1990.
• CIA World Factbook Archiválva 2015. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Lonely Planet: West Africa - Togo
• Encyclopaedia Britannica (angolul)
• Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1995

• Togói Turisztikai Portál (franciául)
• A Konzuli Szolgálat Tájékoztatója Togóról (magyarul)

• Togói hírességek