Bioinformatics Wiki

Portugál személynév: az első, anyai családnév: Borba, a második, apai családnév: Ferreira.

Rivaldo
Személyes adatok
Teljes név	Rivaldo Vítor Borba Ferreira
Születési dátum	1972. április 19. (52 éves)
Születési hely	Recife, Pernambuco, Brazília
Állampolgárság	brazil
Magasság	186 cm
Testtömeg	73 kg
Becenév	Ribo
Poszt	támadó középpályás, csatár
Junior klubok
Időszak Klub 1989–1991 Paulista
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1991–1992 Santa Cruz 4 (6) 1992–1993 Mogi Mirim 30 (10) 1993–1994 → Corinthians 19 (11) 1994–1996 Palmeiras 45 (21) 1996–1997 Deportivo 41 (21) 1997–2002 Barcelona 157 (86) 2002–2004 AC Milan 22 (5) 2003–2004 → Cruzeiro 11 (0) 2004–2007 Olimbiakósz 70 (34) 2007–2008 AÉK Athén 35 (12) 2008–2010 Bunyodkor 53 (33) 2010–2011 Mogi Mirim 0 (0) 2011 → São Paulo 30 (5) 2012 Kabuscorp 21 (11) 2013 São Caetano 7 (0) 2014 Mogi Mirim 1 (0) Összesen 636 (291)
Válogatottság
1992–1993 Brazília U20 9 (1) 1996 Brazília U23 5 (0) 1993–2003 Brazília 74 (35)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Rivaldo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szerzett érmek

Brazília színeiben Labdarúgás Férfi labdarúgás Olimpiai játékok bronz 1996 Atlanta Csapatban Világbajnokság ezüst 1998, Franciaország arany 2002, Dél-Korea, Japán Copa América arany Paraguay, 1999 Konföderációs kupa arany Szaúd Arábia, 1997

Vítor Borba Ferreira (Recife, Pernambuco, 1972. április 19. –), becenevén Rivaldo, világbajnok brazil labdarúgó. Pályafutása legsikeresebb időszaka a Barcelonához kötődik, ahol az ott töltött 5 év alatt 2 alkalommal nyerte meg a spanyol bajnokságot (1998, 1999), valamint 1998-ban a gránátvörös-kékekkel a Király-kupát is sikerült elhódítania. 1999-ben Aranylabdás volt, valamint az év játékosának is megválasztották. 2004-ben ő is bekerült a Pelé által összeállított FIFA 100-as listába.

1993 és 2003 között Rivaldo 74 meccsen játszott a brazil nemzeti csapatban, és ezalatt 35 gólt szerzett. A 2002-es labdarúgó-világbajnokságon tevékeny részt vállalt a Seleção 5. világbajnoki címének megszerzésében, ugyanis ő volt a csapat egyik legjobbja.

Rivaldo nagyon szegény családba született, Recife mellett nőtt fel a favellák övezte külvárosban. Pszichikai állapotát sok dolog kikezdte, például édesapját nagyon korán, 15 évesen elvesztette autóbalesetben. Ennek ellenére nem tört össze, és a következő évben aláírta élete első profi szerződését.

Rivaldo 1989-ben, nem egész 17 évesen írta alá első profi szerződését a Paulista csapatával. Ám hiába töltött itt majdnem három évet, egyetlen tétmérkőzésen sem játszhatott, ezért 1991-ben továbbállt a Santa Cruz együtteséhez. Itt csak egy szezont töltött, ám itt már játéklehetőséget is kapott, és ha már kapott, élt is a lehetőséggel, ugyanis 18 meccsén 8 gólt szerzett. Ezután egy visszalépés következett, ugyanis a Santa Cruz után egy másodosztályú csapathoz, a Mogi Mirimhez szerződött. Ám itt olyan jól játszott, hogy játéka láttán elismerően bólintottak az egyik legnagyobb brazil klubnál, a Corinthiansnál is, ahová 1993-ban szerződött. Ugyanebben az évben bemutatkozott a brazil válogatottban is, egy Mexikó elleni barátságos mérkőzés alkalmával. Itt is csak egy szezont töltött, ám így is 41 meccsen 17 gólt szerzett. A Corinthians után még eggyel följebb lépett, ugyanis a regnáló bajnokcsapathoz, a Palmeirashoz szerződött, és miután odakerült, a csapat rögtön meg is védte bajnoki címét. 1996-ban, mikor még Brazíliában játszott, bekerült az olimpiára utazó brazil keretbe, és a gárda végül 3. helyezést ért el, ugyanis az elődöntőben csak a későbbi győztes nigériaiak tudták őket megállítani. Az itteni szereplés indította be európai pályafutását, és ezután szerződött Spanyolországba.

Az 1996-os olimpián mutatott jó szereplés után először az olasz Parma jelentkezett be Rivaldóért és csapattársáért, Amaralért a Palmeirasnál, ám Rivaldo mégsem az olaszok, hanem az akkor fénykorát élő Deportivo együtteséhez igazolt. Hiába töltött itt is csak egy szezont, az az 1 is nagyon sikeres volt, 41 meccsen 21 gólt szerzett, és többek között az ő hathatós segítségével a Depor 3. lett a bajnokságban. Ezután 1997 nyarán, a holtszezonban akkoriban rendkívül nagy összegért, 26 millió euróért (4 milliárd peseta) igazolt a nagy rivális FC Barcelonához.

A katalánoknál rögtön első szezonjában 2. lett a góllövőlistán, 34 meccsen 19 góllal, és ebben az évben a Barca duplázott, ugyanis a bajnokság mellett a kupát is megnyerték. A válogatottal Rivaldo az 1998-as vb-n 3 gólt szerzett, ebből kettőt a dánok elleni negyeddöntőben, és végül a döntőig jutottak, ám neki nem termett ezen a vb-n túl sok babér. Egy évvel azelőtt nem volt tagja a Copa América-győztes csapatnak, ám 1999-ben ugyanezen a tornán már ő volt a csapat egyik legjobbja. Ezen a tornán mondhatta magát először gólkirálynak, ugyanis 5 gólt, szerzett, az egyik legfontosabbat akkor, mikor a negyeddöntőben Argentína ellen egalizált, valamint a döntőben az Uruguay elleni 3:0-s győzelemből 2 góllal vette ki a részét. Ezután a tornán nyújtott teljesítményét megkoronázandó, ő lett a torna MVP-je is.

A Barcelonánál továbbra is pazar formában játszott, újabb bajnoki címhez segítve csapatát, és a brazil támadó ismét a 2. helyen végzett a góllövőlistán. Ez volt az ő legsikeresebb éve, ugyanis amellett, hogy az év játékosa lett, az Aranylabdát is megkaparintotta. A következő szezonban összeveszett az edzővel, Louis van Gaal-lal, mikor a holland mester őt nem balszélsőként, hanem irányítóként szerette volna szerepeltetni. A Van Gaal-lal történt viták ellenére a Bajnokok Ligájában elképesztően játszott, és 10 gólt szerezve ő lett a sorozat gólkirálya. Időközben Van Gaalt 2000 júniusában kirúgták. Rivaldo a következő szezonban megismételte az előző évi teljesítményét, és ismét a BL gólkirálya lett. A szezon utolsó meccsén, a Valencia elleni 3:2-es győzelem alkalmával klasszikus mesterhármast szerzett (az elsőt pályafutása során), a 3. gólját, mikor a 16-os sarkából ollózva talált Cañizares kapujába, máig az egyik legnagyobb gólként emlegetik. Ez a győzelem feljogosította a gránátvörös-kék alakulatot arra, hogy a következő szezonban is a Bajnokok Ligájában szerepelhessenek.

A vb előtt Rivaldo számos kritika célpontja volt, ugyanis sokan rótták fel neki azt, hogy csak az aktuális klubcsapatában képes kiugró teljesítményre, és az 1996-os olimpián elért 3. helyen kívül a brazilokkal nem tudott semmit fölmutatni. Egy vb-selejtező után, 2000 novemberében, mikor Kolumbiát kínkeserves játékkal mindössze 1:0-ra tudták legyőzni, komolyan elgondolkodott azon, hogy visszavonul a válogatottságtól, és csak a klubcsapatára koncentrál.

Többször rajta veszett össze a Barcelona és a brazil válogatott, ugyanis Rivaldot nem minden válogatott-meccsre engedték el a katalánok. 2001 nyarán például 10 nap alatt kellett volna (amennyiben elengedte volna a Barcelona) először egy Panama elleni barátságos meccsen játszania, majd ezután Lengyelországba utaznia a Barca meccsére, és ezután visszautazni Brazíliába, ahol a válogatott Paraguay ellen játszott vb-selejtezőt.

Alighanem pályájának csúcsa volt a 2002-es, Japánban és Dél-Koreában rendezett vb volt. Itt az első 5 meccsén gólt szerzett, és ekkor még a későbbi gólkirály, Ronaldo is mögötte volt a rangsorban. A legszebb gólját a belgák ellen szerezte a nyolcaddöntőben, és a belga szövetségi kapitány, Robert Waseige szerint ez volt a döntő tényező a meccsen. Következett a negyeddöntő, ahol Rivaldo ismét gólt szerzett, ezúttal Anglia ellen, Ronaldinho adta a gólpasszt, és végül 2:1-re győztek. Ám hiába játszott nagyszerűen, Ronaldo csak ezután indult be igazán, és végül ő kaparintotta meg a vb gólkirályi címét 8 góllal.

A torna 2. csoportmeccsén, Törökország ellen 1 alkalommal nagyon csúnyán színészkedett. Egy alkalommal, mikor szögletet készült rúgni, a török védő, Hakan Ünsal odarúgta hozzá a labdát. Bár a labda a combját találta el, Rivaldo összeesett, nagy fájdalmakat színlelve. A bíró nem volt a közelben, tehát nem is láthatta tisztán az esetet, így a védőt második sárga lappal kiállították. A videófelvételek megtekintése után a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség Rivaldot 11 670 svájci frankra büntette emiatt a csúnya eset miatt.

2002 nyarától Van Gaal visszatért a katalán csapathoz, ám ekkortól már Rivaldo nélkül álltak fel, ugyanis lejárt a szerződése, és 3 éves kontraktust írt alá az olasz AC Milan együttesével. Hiába nyert azonban a gárdával Olasz Kupát, az itt töltött 1 szezon csalódás volt számára, ugyanis rendkívül kevés meccsen kapott kezdőként lehetőséget, és azokon sem tudott igazán bizonyítani, 22 mérkőzésen mindössze 5 gólt szerzett, emellett elég sokat volt sérült is. Emiatt gyorsan felbontotta az akkor még 2 évig érvényes szerződését, és egy kis időre, a szezon legvégére (2 meccs erejéig) visszatért Brazíliába, a Cruzeiro csapatához. A bajnokság befejeztével több európai csapat is hívta, például a Bolton, ám ő visszautasította az ajánlatokat, és az aktuális görög bajnok Olimpiakosz csapatához szerződött.

A brazil csatár az Olimbiakósz rögtön első szezonjában több fontos és emlékezetes gólt szerzett, például a Görög Kupa döntőjében, amikor a szögletzászlóhoz közelről, egy pimasz, ámde nagyon pontos emeléssel vette be az ellenfél kapuját. A szezon során 2 nagyon fontos szabadrúgásgólt is szerzett. Az egyiket a városi derbin, a Panathinaikósz ellen, majd nem sokkal később a Liverpool kapujába is betalált, ám a Liverpool 3 további szerzett góllal a sírból hozta vissza a meccset, Rivaldo legnagyobb döbbenetére. Később, a szezon végén az Olimbiakósznak nyerni kellett az utolsó fordulóban, ugyanis a Pana csak 1 ponttal volt mögöttük, és győzelem esetén nem kellett volna semmilyen eredménnyel foglalkoznia. Végül az Iraklisz ellen, idegenben, az ellenfél 1:0-s vezetését megfordítva - többek között Rivaldo góljával - bebiztosították bajnoki címüket.

Ragyogó formáját a következő szezonra is átmentette, és ismét sok látványos, illetve fontos gólt szerzett. A Bajnokok Ligájában a csoportmeccsek alatt kétszer is beköszönt, először a Rosenborg szenvedte el Rivaldo nagy játékkedvét, mikor egy kb. 30 méteres lövéssel talált a norvég csapat kapujába, majd következett a régi ismerős Real Madrid, és Rivaldo nekik is gólt lőtt, ezzel újabb borsot törve a királyi gárda orra alá, a Barcás időkre emlékezve. A bajnokságban is nagyon jól játszott, ahol a Panathinaikósz ellen vesztett helyzetből nyertek, itt Rivaldo 2 gólt vállalt magára. A következő meccsen, az AEK Athén elleni 3:0-s győzelem alkalmával ismét duplázott, majd a Görög Kupa negyeddöntőjében a Xánthi elleni 2 meccsen 1-1 szabadrúgásgólt is szerzett. Az, hogy az Olimbiakósz ebben az évben duplázni tudott, ismét nagyban Rivaldonak volt köszönhető.

A szezon végeztével még egy utolsó évet vállalt a csapatnál, és megígérte, hogy megpróbálja a legjobbját nyújtani, habár ekkor már majdnem 34 éves volt. Nem is késlekedett sokat, hogy a szavakat tettekre váltsa. Első nagy meccse ebben a szezonban ismét a Xánthi ellen volt, ahol a második félidőben az ő 2 góljával nyert az Olimbiakósz. A forduló után elnyerte élete első Hét Játékosa és Hét Gólja elismerését. Ekkor még azon az elhatározáson volt, hogy ez lesz az utolsó csapata, mielőtt visszatér Brazíliába karrierjének utolsó pár évére. A 2006-07-es szezon volt Rivaldo legeredményesebb görögországi éve, ugyanis 27 meccsen 17 gólt szerzett, újabb bajnoki címhez segítve csapatát.

Mielőtt távozott volna, azt mondta: "Az Olimbiakósz szurkolói fantasztikusak", valamint ez volt számára a legjobb csapat, ahol játszott, annak ellenére, hogy többek között a Barcelonában és a Milanban is megfordult.

Rivaldo 2007. május 27-én szerződött a görög fővárosba, miután az Olimbiakósznál nem újította meg lejáró szerződését, ahol végül 83 meccsen 41 gólt szerzett.

Az AEK-nél a korábbi Barcelona-vezetőedző, Llorenç Serra Ferrer irányítása alatt dolgozik.

Itt is nagyon jól kezdett, ugyanis rögtön első (barátságos) meccsén gólt szerzett, majd következett a Sevilla elleni Bajnokok Ligája-selejtező, ahol immár tétmeccsen is betalált 11-esből, ám az AEK ennek ellenére kiesett. Ezután Rivaldo tovább folytatta a gólgyártást, ugyanis az UEFA-kupa csoportmeccsein a Red Bull Salzburg ellen szerzett egy gyönyörű ollózós gólt. A bajnokságban az első gólját a Panioniosz ellen szerezte 11-esből, és végül a csapat simán, 3:0-ra nyert. Pár fordulóval később, volt csapata, az Olimbiakósz ellen ismét vezéregyéniség volt, és az ő vezérletével 4:0-ra kiütötték a címvédőt.

• Palmeiras
  • Brazil bajnok: 1994
  • São Paulo Állami Bajnokság győztes: 1994, 1996
  • Euro-America Cup győztes: 1996
• FC Barcelona
  • Spanyol bajnok: 1998, 1999
  • Kupagyőztes: 1998
  • Európai Szuperkupa-győztes: 1997
• AC Milan
  • UEFA-bajnokok ligája-győztes: 2003
  • Olasz Kupa-győztes: 2003
  • Európai Szuperkupa-győztes: 2003
• Olimbiakósz
  • Görög bajnok: 2005, 2006, 2007
  • Kupagyőztes: 2005, 2006
•  Brazília
  • Világbajnok: 2002
  • Világbajnoki döntős: 1998
  • Copa América-győztes: 1999
  • Konföderációs Kupa-győztes: 1997

2008 szerint.^[1][2][3]

• Rivaldo. fifa.com. [2017. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 4.)
• Rivaldo adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon (angolul)

• Rivaldo. worldfootball.net
• Dénes Tamás: Rivaldo és az aranylabda csillagai; Arena 2000, Bp., 2000 (Stadion könyvtár)