The US FDA’s proposed rule on laboratory-developed tests: Impacts on clinical laboratory testing

A húsvéti vita egy vitasorozat arról, hogy pontosan mikor kell megtartani a keresztény húsvét ünnepét. Jelenleg négy, egymástól elkülöníthető része van az eddigi vitáknak.^[forrás?]

Ez leginkább arról szólt, hogy a keresztényeknek követniük kell-e az Ószövetség idején alkalmazott gyakorlatot, melyről részletesen Cezári Euzébiusz Vallástörténet című könyvének V, xxiii) részében ezt olvashatjuk:

Egy nem is olyan kis jelentőségű kérdés vetődött fel akkoriban (például I. Viktor pápa idejében 190 körül]. Egész Ázsiában (az akkori Asia római provinciában a püspökségek egy ókori hagyomány alapján a húsvétot a niszán hónap 14. napján tartották, akkor, amikor a zsidók a bárány feláldozására emlékeztek. Ezt az életet adó pászka ünnepének tekintették. S azért küzdöttek, hogy mindenképpen ezen a napon kell véget érnie az ünnepnek, attól függetlenül, hogy a hét melyik napjára esik. Azonban világszerte nem az volt az egyházak szokása, hogy az ünnepnek ezen a napon véget vessenek.

A quartodecimanizmus egy olyan szó, mely nem szerepel Euzébiusz feljegyzéseiben, s arra utal, hogy a pészah keresztény időpontját az Ószövetség héber naptárában meglévő niszán hónap tizennegyedik (latinul quarta decima) napjára rakták. (Lásd például Leviták 23:5) Ez volt a pészah időpontja meghatározásánál használt eredeti eljárás. Ezt „örök érvényű előírásnak” gondolták.^[1] János evangéliuma (például János 19:14) ez volt annak a nagypénteknek az ideje, amikor Jézust Jeruzsálemben keresztre feszítették. (A szinoptikus evangéliumok ezt az eseményt egy nappal későbbre teszik.)

Szent Iréneusz egyik levele arra mutat rá, hogy a húsvét időpontjának meghatározása kérdésében már legalább I. Szixtusz pápa ideje óta léteztek ellentmondások. Mindezen felül Iréneusz azt állítja, hogy Szent Polikárp a hónap 14. napján tartotta meg a húsvétot, attól függetlenül, hogy az éppen a hétnek melyik napjára esett. Állítása szerint ez a hagyomány János evangélistától származik.

195 környékén I. Viktor pápa bejelentette, hogy a quadrodecimánsokat kiátkozza, mivel a gyakorlatban megmutatkozó ellentétet kiterjesztették a teljes egyházi közösségre. Euzébiusz szerint zsinatokat hívtak össze, és levélváltásokra került sor. Úgy tűnik, az ellentéteknek vége szakadt, miután Iréneusz és más püspökök emlékeztették Viktort elődje, Anicetus sokkal békésebb hozzáállására.

A húsvét időpontjának meghatározása körül kibontakozott második ellentét középpontja az első nikaiai zsinat (325) környékén volt. Itt megállapodtak, hogy a legnagyobb ünnepséget mindig vasárnap tartják, attól függetlenül, hogy a hold éppen akkor melyik fázisánál tart. Ezt követően egy újabb vita bontakozott ki a vasárnap meghatározása körül. Nem sokkal a nikaiai zsinat előtt, 314‑ben a galliai Arle vezető tanácsa a következőket írta: az Úr ezen ünnepét az egész világban ugyanakkor kellene megünnepelni. A konkrét időpontot a római püspök levélben küldené szét.^[2]

A szír keresztények mindig a zsidók pészahját követő vasárnapon ünnepelték meg a húsvétot. Másrészt Alexandriában – és úgy tűnik, a Római Birodalom nagyobb részén – a keresztények saját maguknak számították ki a húsvét időpontját, s a zsidók szokásait nem vették figyelembe. Így az Alexandriában és Antiochiában megtartott húsvét időpontja nem mindig egyezett meg. A zsidó közösségek több helyen – így talán Antiochiában is – saját eljárással határozták meg a niszán kezdeti időpontját. Így a hónap 14. napja néha a napéjegyenlőség elé esett. Az alexandriaianál viszont kulcsfontosságú volt, hogy a tavaszi napéjegyenlőségnek meg kell előznie a húsvétot.

A nikaiai zsinat úgy határozott, hogy minden egyháznak egységes szabályt kell alkalmaznia a húsvét meghatározásához. Ezt a zsidó naptár figyelembevétele nélkül kell meghatározni, úgy, ahogy ezt Alexandriában tették. Azonban ennek a meghatározási módnak a széles körben történt elterjedése több évszázadig is eltartott, míg a teljes kereszténység ezt kezdte alkalmazni.

Az I. Gergely pápa idejében Britanniába érkező római misszionáriusok brit szertartást folytató kelta keresztényeket találtak a szigeten. Az angolokat északi irányból megtérítő ír misszionáriusok azzal találták szemben magukat, hogy itt a húsvétot más rend szerint ünneplik meg, mint a Földközi-tenger partjainál. Beda beszámolója szerint a britek és az írek a húsvétot a hónap 14. és 20. napja közé eső vasárnapra rakták, ami 84 éves ciklust adott ki.^[3] Azt, hogy a hónap 14. és 20 napja közé kellett itt esnie a húsvétnak, Columbanus is megerősítette.^[4] MacCarthy elemzése, melyet a Padua, Biblioteca Antoniana, MS I.27 alapján végzett, megerősítette a 84 éves ciklust, a holdnaptárhoz kötődő határokat és március 25-ét, mint a napéjegyenlőség dátumát.^[5] Ezen jellemzők egyike is elegendő lenne ahho, hogy megállapítsák azt, hogy ez a húsvét eltér a rómaiak által alkalmazottól.

Ez a 84-éves, lakteruznak nevezett ciklus adhatott alapot arra, hogy lépésenként bevezessék az alexandriánus számítási rendszert. Ezt először a VII. század első felében az Ír-sziget déli felének egyes részein vették át.^[6] Az északi angolok közötti alexandriánus számítási rendszert 664-ben a Whytbi zsinaton fogadták el. Ekkor ez itt a brit–ír ciklust váltotta fel.^[7] Az észak-britanniai ír kolóniák a 8. század végén fogadták el az alexandriánus számítást.^[8]

A gregoriánus naptár 1582-es bevezetését követően a nyugati, katolikus és református egyházak az addig elfogadottól eltérő módszerrel állapítják meg a húsvét időpontját. A legtöbb ortodox vallás továbbra is a régebbi gyakorlatot követi, és ez az eltérés annak ellenére tovább él hogy számos alkalommal megpróbáltak a húsvétot illetően egy közös időpontot elfogadni. 1997-ben az Egyházak Világtalálkozója a szíriai Aleppóban megpróbált egységes módszert megállapítani a húsvét időpontjának meghatározásához.:^[9] a húsvét időpontját a következőképp határoznák meg: a Jeruzsálem meridiánján észlelt tavaszi napéjegyenlőséget követő első csillagászati telihold utáni vasárnap. A változtatást 2001-ben vezették volna be, mikor a nyugati és a keresztény naptár szerinti húsvét egy napra esett. A megállapodás a mai napig nem lépett hatályba.

Ferenc pápa 2015 júniusában bejelentette, hogy a római katolikus egyház kész megváltoztatni a húsvétszámítás módját, hogy a katolikusok húsvétja egybeessen más keresztény vallások húsvétjával.^[10]

• Jones, Charles W. Bedae Opera de Temporibus. Cambridge: Mediaeval Academy of America, 1943. pp. 3–104.
• McCarthy, Daniel. "The Origin of the Latercus Paschal Cycle of the Insular Celtic Churches", Cambrian Medieval Celtic Studies, 28(1994): 25-49.
• Mosshammer, Alden A. The Easter Computus and the Origins of the Christian Era. Oxford: Oxford University Press, 2008. ISBN 0-19-954312-7.
• Ó Cróinín, Dáibhí and Daniel McCarthy. "The 'Lost' Irish 84-year Easter Table Rediscovered", Peritia, 6-7(1987-88): 227-242.
• Walsh, Maura and Dáibhí Ó Cróinín. Cummian's Letter De controversia paschali and the De ratione conputandi. Toronto: Pontifical Institute of Medieval Studies, 1988.
• Wallis, Faith. Bede: The Reckoning of Time. Liverpool: Liverpool University Press, 2004. pp. xxxiv-lxiii.

• Catholic Encyclopedia: "Easter Controversy"
• Philip Schaff's History of the Christian Church, volume 3, section 79: "The Time of the Easter Festival"