The US FDA’s proposed rule on laboratory-developed tests: Impacts on clinical laboratory testing
Tartalomjegyzék
AIM–4 Falcon | |
AIM–4D Falcon rakéta F–102 Delta Dagger vadászrepülőgép nyitott fegyverterében | |
Funkció | Légi közelharc-rakéta |
Gyártó | Hughes Aircraft |
Szolgálatba állítás | 1956 |
Hordozó repülőgépek | F–89, F–101, F–102, F–106, F–4, J 35, Mirage IIIS |
Irányítás | Félaktív lokátoros és infravörös önirányítás |
Robbanótöltet | 3,4 kg Repesz-romboló töltet |
Méret- és tömegadatok | |
Hossz | 1,98 m |
Szárnyfesztáv | 0,508 m |
Törzsátmérő | 0,163 m |
Indulótömeg | 54 kg |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 3 Mach |
Hatótávolság | 9,7 km |
Fokozatok | |
Első fokozat | |
Tüzelőanyaga | szilárd |
Háromnézeti rajz | |
Az AIM–4E Falcon oldalnézete | |
A Wikimédia Commons tartalmaz AIM–4 Falcon témájú médiaállományokat. |
Az AIM–4 Falcon az USAF először hadrendbe állított légiharc-rakétája, melyet a Hughes Aircraft tervezett és gyártott az Egyesült Államokban. A gyártó országon kívül rendszeresítette a Kanadai (CF–101 Voodoo), a Svájci (Mirage IIIS), a Finn és a Svéd Királyi Légierő (Saab J 35 Draken).
Az F–4 Phantom II fedélzeti fegyvereként kipróbálták a vietnámi háborúban, ahol az elsősorban bombázó repülőgépek ellen kifejlesztett lomha rakéta nagyon gyengén szerepelt az észak-vietnámi könnyű vadászrepülőgépek ellen (öt légi győzelmet értek el vele). Továbbfejlesztésével hozták létre az AIM–26 Falcon és AIM–47 Falcon rakétákat, amelyek nem érték el a sorozatgyártást. A Hughes hasonló kialakítású, de lényegesen nagyobb méretű AIM–54 Phoenix rakétája az F–14 Tomcat repülőgépek fedélzeti fegyvere volt. A rakétát az 1960-as évek végén már kivonták a hadrendből, utódja a vele szinte egy időben kifejlesztett AIM–9 Sidewinder lett.