Practical Applications of a SDMS (Scientific Data Management System)

Burját Köztársaság (Бурятия, Буряад Улас)
Burját Köztársaság címere
Burját Köztársaság címere
Burját Köztársaság zászlaja
Burját Köztársaság zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Szövetségi körzetTávol-keleti szövetségi körzet
SzékhelyUlan-Ude
Járás21
Városi körzet2
Alapítás1923. május 30.
Köztársaság vezetőjeAlekszej Szambujevics Cigyenov
Rendszám03
Népesség
Teljes népesség975 922 fő (2024)
Népsűrűség2,77 fő/km²
Etnikai csoportokoroszok, burjátok, tatárok, ukránok, szojotok, evenkek, jakutok
Földrajzi adatok
Terület
Összterület351 300 km²
IdőzónaUTC+9
Elhelyezkedése
Burját Köztársaság (Oroszország)
Burját Köztársaság
Burját Köztársaság
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 48′, k. h. 109° 20′53.800000°N 109.333333°EKoordináták: é. sz. 53° 48′, k. h. 109° 20′53.800000°N 109.333333°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Burját Köztársaság témájú médiaállományokat.

Burjátföld vagy a Burját Köztársaság (oroszul Бурятия, burjátul Буряад Улас) az Oroszországi Föderációhoz tartozó köztársaság Szibériában. Fővárosa Ulan-Ude. 2010-ben népessége 972 021 fő volt. Területe 351 300 km².

Délen Mongóliával, keleten a Bajkálontúli határterülettel, északon és nyugaton pedig az Irkutszki területtel és Tuvával határos. Burjátföldhöz tartozik a Bajkál-tó nagy része.

2000-től a Szibériai szövetségi körzethez tartozott. Vlagyimir Putyin 2018. november 3-ai elnöki rendelete a besorolást megváltoztatta és Burjátföldet a Távol-keleti szövetségi körzethez csatolta.[1][2]

Történelem

Látnivalók

Az Anglicsanka-sziklák Természetvédelmi terület
Burjátföldi táj
  • Bajkál-tó
  • Ivolginszki Dacan Buddhista kolostor, és "szerzetes egyetem"
  • Bajkálon-túli Nemzeti Park (Zabajkalszkij Nacionalnij Park, Забайкальский Национальный парк)

Népesség

Nemzetiségi megoszlás

Nemzetiségek 1926[3] 1939[4] 1959[5] 1970[6] 1979[7] 1989[8] 2002[9] 2010[10]
burjátok 214 957 (43,8%) 116 382 (21,3%) 135 798 (20,2%) 178 660 (22%) 206 860 (23%) 249 525 (24%) 272 910 (27,8%) 286 839 (30%)
oroszok 258 796 (52,7%) 393 057 (72%) 502 568 (74,6%) 596 960 (73,5%) 647 785 (72%) 726 165 (69,9%) 665 512 (67,8%) 630 783 (66,1%)
tatárok 3 092 (0,6%) 3 840 (0,7%) 8 058 (1,2%) 9 991 (1,2%) 10 290 (1,1%) 10 496 (1%) 8 189 (0,8%) 6 813 (0,7%)
ukránok 1 982 (0,4%) 13 392 (2,5%) 10 183 (1,5%) 10 769 (1,3%) 15 290 (1,7%) 22 868 (2,2%) 9 585 (1%) 5 654 (0,6%)
evenkek 2 808 (0,6%) 1 818 (0,3%) 1 335 (0,2%) 1 685 (0,2%) 1 543 (0,2%) 1 679 (0,2%) 2 334 (0,2%) 2 974 (0,3%)

A szojotokat a 2002-es népszámlálás óta tüntetik fel külön népcsoportként. Korábban a burjátokkal együtt szerepeltek a kimutatásokban. Számuk 2002-ben 2 739, 2010-ben pedig 3 579 fő.

Települések

Burjátföldön (a 2010. évi népszámláláskor) 6 város, 14 városi jellegű település és 613 falusi település található, mely utóbbiak közül 4 lakatlan. A városi jellegű települések száma 1987-ben még 34 volt, a Szovjetunió megszűnése óta azonban sokuk elvesztette e címét és faluvá alakult, Oroszország más területeihez hasonlóan.

A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Burjátföldön 58% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. A legnagyobb falu népessége közel 10 ezer fő, és összesen 21-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 12%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják.

A városok a következők (2010. évi népességgel):

Politikai vezetői

Burjátföld elnöke:

  • Leonyid Vasziljevics Potapov: 1994. július 1. – 2007. július 9.
  • Vjacseszlav Vlagyimirovics Nagovicin: 2007. július 10. – 2012. május 11.

Miután a Burjátföld elnöke címet eltörölték, Burjátföld vezetője (glava):

  • Vjacseszlav Vlagyimirovics Nagovicin: 2012. május 12. – 2017. február 7., ekkor lemondott hivataláról.
  • Alekszej Szambujevics Cigyenov: 2017. február 7-étől ideiglenes jelleggel mb. vezető, majd öt év időtartamra szóló megválasztása után, 2017. szeptember 22-étől: Burjátföld vezetője (glava).[11][12]

Közigazgatás és önkormányzatok

Burjátföld (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 21 járásra oszlik, ezen kívül 2 város (Ulan-Ude, a köztársaság fővárosa és Szeverobajkalszk) köztársasági alárendeltségű, vagyis egyik járáshoz sem tartozik.

Az önkormányzatok területi beosztása lényegében megegyezik a közigazgatási felosztással. Minden járásban járási önkormányzat működik, ezekhez pedig összesen 18 városi és 255 falusi község tartozik a helyi szinten. A két kiemelt város nincs alárendelve egyik járási önkormányzatnak sem, hanem városi körzetként egyaránt gyakorolják a járási és a községi hatásköröket.

A járások és székhelyeik:

Jegyzetek

  1. Ukaz 03.11.2018 № 632 (Vlagyimir Putyin 2018. november 3-i 632. sz. elnöki rendelete. Hozzáférés: 2018-11-12)
  2. Dalnyij Vosztok prirosz Szibirju (Kommersant.ru, 2018-11-06. Hozzáférés: 2018-11-12)
  3. Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  4. Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  5. Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  6. Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  7. Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  8. Демоскоп Weekly - Приложение. Справочник статистических показателей.. demoscope.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  9. Всероссийская перепись населения 2002 года. perepis2002.ru, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  10. Информационные материалы об окончательных итогах Всероссийской переписи населения 2010 года. [2012. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 6.)
  11. [1] (Kremlin.ru, 2017-02-07)
  12. [2] (Ria.ru, 2017-09-22. Hozzáférés: 2018-06-07)

Források