Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.
| Tommaso Tittoni | |
 | |
| Az Olasz Királyság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1905. március 12. – 1905. március 28. | |
| Előd | Giovanni Giolitti |
| Utód | Alessandro Fortis |
| Született | 1855. november 16. Róma  Pápai Állam |
| Elhunyt | 1931. február 7. (75 évesen) Róma  Olasz Királyság |
| Párt | DS |
| Szülei | Vincenzo Tittoni |
| Foglalkozás |
|
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tommaso Tittoni témájú médiaállományokat. | |
Tommaso Tittoni (Róma, 1855. november 16. – Róma, 1931. február 7.) olasz politikus, diplomata, ügyvéd, Nápoly és Perugia prefektusa és az Olasz Királyság miniszterelnöke volt.
Tommaso Tittoni 1855. november 16-án született Rómában. Tanulmányai végeztével jogi végzettséget szerzett. 1886-tól 1897-ig jobboldali képviselő volt. 1898-ban kinevezték Perugia, 1900-ban pedig Nápoly prefektusának. 1902-ben szenátor lett. 1903-tól 1905-ig ő töltötte be a külügyminiszteri tisztséget. Ebben a pozícióban megpróbálta enyhíteni az olasz irredenta propaganda által az Osztrák–Magyar Monarchiával szemben szított feszültségeket. Mindemellett megpróbálta erősíteni a Balkánon való olasz jelenlétet és befolyást. A belpolitikában ő játszotta az összekötő szerepét a konzervatívok és a klerikálisok között, amellyel a katolikus szavazókat kívánta megnyerni a választásokra.[1][2]
1906-ban kinevezték londoni nagykövetnek, és újból külügyminiszter lett (az 1906 és 1909 közötti időszakban). Utóbbi tisztségében szembesült Bosznia-Hercegovina Osztrák–Magyar Monarchia általi annektálásával (1908) és az ennek következtében előállt nehéz nemzetközi helyzettel. 1910 és 1916 között párizsi nagykövetként tevékenykedett. 1919-ben az olasz küldöttség vezetőjeként részt vett a párizsi béketárgyalásokon, ahol sikertelenül próbálta érvényesíteni az olasz érdekeket. 1920-tól 1929-ig a szenátus, 1929 és 1930 között pedig az olasz akadémia elnöki tisztségét látta el. 1931. február 7-én hunyt el Rómában.[1]
| Elődje: Giovanni Giolitti |
Utódja: Alessandro Fortis |
Olasz politikusok az első világháború kezdetétől a Párizs környéki békeszerződésekig | ||
|---|---|---|
| Miniszterelnökök | Antonio Salandra (1914–16) · Paolo Boselli (1916–17) · Vittorio Orlando (1917–19) · Francesco Saverio Nitti (1919–20) · Giovanni Giolitti (1920–21) |  |
| Belügyminiszterek | Antonio Salandra (1914–16) · Vittorio Orlando (1916–19) · Francesco Saverio Nitti (1919–20) · Giovanni Giolitti (1920–21) | |
| Külügyminiszterek | Antonino Paternò-Castello (1910–14) · Antonio Salandra (1914) · Sidney Sonnino (1914–19) · Tommaso Tittoni (1919) · Vittorio Scialoja (1919–20) · Carlo Sforza (1920–21) | |
| Hadügyminiszterek | Domenico Grandi (1914) · Vittorio Italico Zupelli (1914–16) · Paolo Morrone (1916–17) · Gaetano Giardino (1917) · Vittorio Alfieri (1917–18) · Vittorio Italico Zupelli (1918–19) · Enrico Caviglia (1919) · Giovanni Sechi (1919) · Alberico Albricci (1919–20) · Ivanoe Bonomi (1920) · Giulio Rodinò (1920) · Ivanoe Bonomi (1920–21) | |
LIMS forum content by LIMS forum members is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License. Based on a work at www.limsforum.com.
