Knowledge Base Wiki

Search for LIMS content across all our Wiki Knowledge Bases.

Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.

Szárd Királyság
Az Aragón Korona országa
(1324–1708; 1717–1720)
A Habsburg Birodalom része
(1708–1717)
Regnum Sardiniae (latin)
Reino de Cerdeña (spanyolul)
Regno di Sardegna (olaszul)
12971861
A Szárd Királyság címere
A Szárd Királyság címere
A Szárd Királyság zászlaja
A Szárd Királyság zászlaja
Nemzeti himnusz:
S'hymnu sardu nationale
(A szárd nemzeti himnusz)
Általános adatok
FővárosaCagliari
(1324–1720; 1798–1814)
Torino
(1720–1798; 1814–1861)
Beszélt nyelvekszárd, korzikai, katalán, spanyol, olasz, francia, piemonti, ligur, okcitán, frankoprovanszál
Államvallásrómai katolikus
Kormányzat
Államformaabszolút monarchia
(1324–1849)
alkotmányos monarchia (1849–1861)
Uralkodószárd király
(1324–1720)
szárd–piemonti király
(1720–1861)
DinasztiaBarcelonaiak, Trastámarák, Habsburgok, Savoyaiak
ElődállamUtódállam
 Savoyai HercegségOlasz Királyság 
 Genovai Köztársaság
A Wikimédia Commons tartalmaz Szárd Királyság témájú médiaállományokat.

A Szárd Királyság (latinul: Regnum Sardiniae, spanyolul: Reino de Cerdeña, olaszul: Regno di Sardegna, vagy a Savoyai-időszakot követően 1847-től Szárd–Piemonti Királyság, egykori történelmi itáliai állam Dél-Európában, amely a középkortól a korai újkorig állt fenn. 1847 előtt tulajdonképpen csak Szardínia képezte a királyságot, amelyet egyesítettek a Savoyaiak kontinentális birtokaival (Savoyai Hercegség, Piemonti Fejedelemség, Nizza tartomány, Genova és mások). A perszonálunió kikiáltását követően az újonnan létrejött szárd–piemonti monarchia hivatalos megnevezése Őfelsége, Szardínia királyának állama volt.[1][2][3][4] Innen indult 1859-ben a Risorgimento II. Viktor Emánuel király vezetésével, így az ország közvetlenül az Olasz Királyság elődállamának számít.

A királyságot kezdetben Szardínia szigete alkotta, amely 1324-től, II. Jakab aragóniai király által az Aragón Korona befolyása alá került. Az aragóniai és a kasztíliai korona egyesülését követően a virágzó Spanyol Birodalom része lett a Habsburgok uralma alatt. A spanyol örökösödési háború során Ausztria kezébe került, ám 1720-ban VI. Károly császár Szardíniát átengedte II. Viktor Amadé savoyai hercegnek. A Savoyaiak idővel egyesítették birtokaikat, ezzel létrehozva a szárd–piemonti királyi címet.

A Savoyai-ház uralma alatt az ország kormányzata, uralkodó osztálya, valamint kulturális központja átkerült a piemonti régióba. Innentől Szardínia szigete másodlagos lett a monarchia szempontjából, igazgatását alkirályok intézték, akiknek de jure székhelye Cagliari volt. Az ország hivatalos fővárosa 1814-től a már korábban is a hatalom de facto központjának számító Torino lett. A krími háború idejére az ország jelentős hatalommá nőtte ki magát, ami a szárd–francia–osztrák háborún keresztül végül Itália egyesítéséhez és az Olasz Királyság kikiáltásához vezetett. Ezzel a Szárd–Piemonti Királyság számít az Olasz Királyság elődállamának, amely pedig a mai Olaszország jogelődje.[5]

Története

Itália 1499-ben
A Szárd Királyság területe 1839-ben

Savoya hercege, II. Viktor Amadé 1713-ban a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti békeszerződésben megkapta Szicília királyának címét, erről azonban 1718-ban a londoni szerződés értelmében le kellett mondania a spanyol király javára.

1720-ban Viktor Amadé (aki Savoya hercegeként a Német-római Birodalom hűbérese volt) kárpótlásul megkapta a Habsburg Birodalomhoz tartozó Szardínia szigetét VI. Károly német-római császártól, aki elismerte őt Szardínia királyának. Az új állam, a Szárd Királyság ekkor a Savoyai Hercegség, Piemont, Nizza és Szardínia tartományokból állt. Fővárosává a piemonti Torinót tették meg. Szardíniát alkirály igazgatta helytartóként, ezért az államot – megkülönböztetésül a korábbi szardíniai királyságoktól – Szárd–Piemonti Királyságnak is nevezték.

1792-ben a forradalmi Franciaország csapatai megszállták a királyság egy részét. 1796-ban a győzelmesen bevonuló Napoléon Bonaparte tábornok III. Viktor Amadé királyt Nizza és a Savoyai Hercegség átadására kényszerítette, majd 1802-ben Piemontot is Franciaországhoz csatolta. A bécsi kongresszus 1814-ben helyreállította az állam területi egységét, és hozzácsatolta a Genovai Köztársaság területét is.

A 19. században mint az egyetlen önálló és katonailag szervezett itáliai állam, a Szárd Királyság az Itália függetlenségéért és egységéért folytatott katonai, politikai és diplomáciai harc (risorgimento) vezetője volt. Károly Albert király azonban az 1849-es osztrák–olasz háborúban súlyos vereséget szenvedett Radetzky csapataitól. Csak a Camillo Benso di Cavour szárd–piemonti miniszterelnök által létrehozott francia–olasz szövetségnek sikerült az 1859-es szárd–francia–osztrák háború során Ausztriától megszerezni Lombardiát, de ennek fejében a Szárd Királyság 1860-ban a Nizzai Grófságot és a Savoyai Hercegséget átengedni kényszerült Franciaországnak.

1860-ban újabb felkelések révén megdöntötték az itáliai osztrák fejedelmek uralmát, Toszkána, Parma, Modena és Romagna új vezetése csatlakozott a Szárd–Piemonti Királysághoz. Giuseppe Garibaldi csapatainak a Nápoly-Szicíliai Királyság ellen intézett merész támadásai felszabadították Szicíliát és Dél-Olaszországot.

1861-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király felvette az olasz királyi (Re d’Italia) címet, és a Szárd–Piemonti Királyságot beolvasztotta az egységes Olasz Királyságba.

Jegyzetek

  1. Stobbs, Christopher (2000), Belton, Adrian & Frigo, Daniela, eds., Savoyard diplomacy in the eighteenth century (1684-1798), Cambridge Studies in Italian History and Culture, Cambridge: Cambridge University Press, pp. 210–253, ISBN 978-0-511-52329-8, <https://www.cambridge.org/core/books/politics-and-diplomacy-in-early-modern-italy/savoyard-diplomacy-in-the-eighteenth-century-16841798/2294875305E40614DA05EC1B2C9548C2>. Hozzáférés ideje: 2023-05-10
  2. Sabaudian Studies: Political Culture, Dynasty, and Territory (1400–1700). Penn State University Press. DOI: 10.5325/j.ctv1c9hnc2.7 (2013. november 28.). ISBN 978-1-61248-094-7 
  3. Vester, Matthew. Sabaudian Studies: Political Culture, Dynasty, and Territory (1400–1700) (angol nyelven). Penn State Press, 261. o. (2013. március 25.). ISBN 978-0-271-09100-6 
  4. Kalinowska, Anna. Power and Ceremony in European History: Rituals, Practices and Representative Bodies since the Late Middle Ages (angol nyelven). Bloomsbury Publishing (2021. szeptember 9.). ISBN 978-1-350-15219-9 
  5. (2011) „L'organizzazione dello Stato unitario” (olasz nyelven). Rivista trimestrale di diritto pubblico, 47–49. o. (Hozzáférés: 2013. március 19.) 

Kapcsolódó szócikkek