Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.
Nyírbogát | |||
Református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Nyírbátori | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Dr. Simonné dr. Rizsák Ildikó (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 4361 | ||
Körzethívószám | 42 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2931 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 55,26 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 55,36 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 48′ 06″, k. h. 22° 03′ 38″47.801667°N 22.060556°EKoordináták: é. sz. 47° 48′ 06″, k. h. 22° 03′ 38″47.801667°N 22.060556°E | |||
Nyírbogát weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírbogát témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nyírbogát város Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyírbátori járásban.
A Nyírség déli részén helyezkedik el, a megyeszékhely Nyíregyházától 38, Debrecentől 43 kilométerre; a környező települések közül Nyírbátortól 6, Nyírgelsétől pedig 7 kilométer választja el.
Déli határszéle közelében, de teljes egészében a határai között emelkedik a Nyírség és az egész Tiszántúl legmagasabb pontja, a 183 méter magas Hoportyó.
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Debrecen-Mátészalka közti 471-es főút, mely áthalad a központján. Máriapóccsal a 4929-es út köti össze, Istvántanya nevű, különálló déli településrészére pedig a 49 134-es számú mellékút vezet.
A hazai vasútvonalak közül a települést a Apafa–Mátészalka-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt. Nyírbogát vasútállomás a lakott terület déli részén helyezkedik el, közvetlenül az Istvántanyára vezető út vasúti keresztezése mellett.
Nyírbogát neve személynévi eredetű, azt az Árpád-korban élt Bogát vezérről vette. Nevének nyír előtagja a tájegységre utal.
A település és környéke már a kőkorszak-ban is lakott hely volt.
Nevét az oklevelek 1310-ben említik először, egy idevaló nemes neveként.
Első ismert tulajdonosai a Kállay család tagjai voltak, akik birtokosok voltak itt egészen az 1300-as évek végéig.
1400-as évek elején Bogáti Fülöpnek és fiának birtoka.
1404-ben Zsigmond király Bogáti Zsigmondot hűtlenség miatt megfosztotta itteni birtokaitól, amit azonban a későbbiekben mint királyi adományt mégis visszaadott. 1405-ben a Bogáthy, cselei Izsépy és Dobay családoké volt a település. 1425-ben a baksai Beke és a Ricsey családok voltak birtokosai.
1551-ben Kálnásy Mihály birtoka, felesége Bogáti Anna révén.
1635-ben Vay Péter, Madocsányi István, Uketyevityi Péter is részbirtokosa a településnek.
1600-as évek végétől az 1800-as évek elejéig több birtokosa is volt így a Horváth, Bakó, Baksay, Báthory, Darvay, Elek, Erdődy, Éva, gróf Fáy, Fehér, Hegedűs, Hetey, Kálmánczhelyi, Molnár, Csicseri Ormos György, Puskás, Orosz, Pethő, Uray és Szűcs családok.
1800-as évek közepe táján földesura az Ormos és a Bogáti család.
1900-as évek elején Bogáthy József, Baksay Zoltán és Reviczky József és Emil, valamint Bay Erzsébet voltak birtokosai.
2021. szeptember 1-től város.[3]
A településen 2001. július 1-jén időközi polgármester-választást tartottak,[7] mert az előző faluvezetőnek – még tisztázást igénylő okból – megszűnt a polgármesteri tisztsége.[14]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 3143 | 3124 | 3105 | 3020 | 2917 | 2924 | 2931 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[15]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,2%-a magyarnak, 3,1% cigánynak, 0,3% németnek, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 13,1%, református 41,3%, görögkatolikus 19,8%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 3,6% (20,8% nem válaszolt).[16]
2022-ben a lakosság 94%-a vallotta magát magyarnak, 2,8% cigánynak, 0,1-0,1% ukránnak, szlováknak, németnek, románnak és lengyelnek, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 10% volt római katolikus, 34,6% református, 20,3% görög katolikus, 1% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 3,8% felekezeten kívüli (29,9% nem válaszolt).[17]