Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.
A mansio a Római Birodalom útjain létesített állomáshely volt, amelyet a központi kormányzat létesített és tartott fenn annak érdekében, hogy a birodalom úton lévő képviselőinek és hivatalos személyeinek szállás- és pihenőhelyül szolgálhasson.
A latin szó eredete a ’marad; megszáll’ jelentésű manere ige befejezett melléknévi igenévi formájára, a mansus szóalakra megy vissza.
A területét átszelő utakat a Római Birodalom felügyelte, fejlesztette és gondoskodott állagmegóvásukról is. Az utak infrastruktúrájához eleinte csupán a szabályos távolságokban katonai céllal épült castrumok tartoztak, amelyek célja kisebb katonai alakulatok állomásoztatása volt, idővel azonban megjelentek bennük a csapatok ellátását biztosító barakkok és raktárak (horreumok). Idővel megmutatkozott az igény arra is, hogy az utazó méltóságoknak és hivatalosságoknak kényelmes pihenési lehetőséget biztosítsanak, kifejezetten erre a célra épültek a mansiók. Miután egy ökrösszekér 30 kilométert, egy gyalogos ennél valamivel többet tett meg egy nap alatt, gondoskodtak arról, hogy 25-30 kilométernél nagyobb távolság ne legyen két mansio között. A mansiók jellemzően a római villaépítészet jegyeit viselték magukon. Az itt megpihenő utazóknak igazolniuk kellett magukat ahhoz, hogy jogot nyerjenek a szolgáltatások igénybe vételére. A mansióban a mansionarius teljesített szolgálatot, egyúttal látta el az épületek felügyeletét, a cisiariusnál pedig lovaskocsit lehetett bérelni akár utazásra, akár hivatalos üzenetek eljuttatására. Sok esetben a mansio körül kisebb, a fenntartáshoz szükséges épületeket magában foglaló településmag, nemegyszer helyi méltóságok villái, sőt, városok is kialakulhattak.
A mansiók mellett természetesen eltérő hátterű és funkciójú állomáshelyek is épültek a római utakon, akár a mansio közvetlen közelében. Ezek a következők lehettek: