Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.
Lucius Dubignon Clay | |
Lucius D. Clay | |
Született | Lucius Dibignon Clay 1897. április 23. Marietta, Georgia, USA |
Elhunyt | 1978. április 16. (80 évesen) Chatham, Massachusetts, USA |
Állampolgársága | amerikai |
Nemzetisége | amerikai |
Gyermekei |
|
Szülei | Alexander S. Clay |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Military Governor (1947. március 15. – 1949. május 15.) |
Iskolái | West Point (1915. június 15. – ) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | West Point Temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucius Dubignon Clay témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lucius Dubignon Clay (Marietta, Georgia, 1897. április 23. – Chatham, Massachusetts, 1978. április 16.) az amerikai hadsereg tábornoka, 1947 és 1949 között Németország amerikai megszállási övezetének katonai kormányzója.
Clay Georgia állam egyik szenátorának fiaként született. A West Point katonai akadémia elvégzése után 1918-ban egy mérnökszázadhoz került. Az 1920-as és '30-as években a West Pointon tanított. 1942-ben a hadsereg egyik legfiatalabb tábornoka lett. A második világháború küzdelmeibe először 1944-ben kapcsolódott be, csapataival sikeresen stabilizálta a normandiai Cherbourg kikötőváros helyzetét. 1945 májusában Németország amerikaiak által megszállt övezetének katonai kormányzóhelyettese lett. 1947 és 1949 között az amerikai zóna kormányzójaként irányította az országrész életét. E szerepében kezdeményezte a Bizóna kialakítását, a terület demokratizálását. 1948-ban a berlini blokád idején konfrontatív álláspontot foglalt el a szovjetekkel szemben, majd vezérszerepet vállalt a berlini légihíd létrehozásában és sikerében. Katonai pályafutása zárultával amerikai vállalatok vezetésében vállalt szerepet. 1961-ben a berlini fal építésének napjaiban Kennedy elnök megbízottjaként tért vissza Nyugat-Berlinbe.
Clay-t West Pointban temették el, sírján németül olvasható Berlin polgárainak köszönete: "Wir danken dem Bewahrer unserer Freiheit" (Hálával szabadságunk megóvójának).
Nevét több közterület viseli szerte Németországban, emlékét civilszervezetek és emléktáblák őrzik.