Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.
| Latin írás | |
 | |
| Típus | ábécé |
| Nyelvek | Majdnem minden ma beszélt nyelvhez létezik változata, közülük számosat hivatalosan is használnak |
| Időszak | ~ i. e. 400-tól máig |
| Irány | balról jobbra |
| Felmenő írásrendszerek | ugariti föníciai görög etruszk |
| Rokon írásrendszerek | ókánaánita |
| ISO 15924 | Lat |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Latin írás témájú médiaállományokat. | |
A latin ábécé, amelyet a magyar nyelv is használ, a következő betűkből áll:
| Latin nyelv |
|---|
| Alaktan |
| Mondattan |
| Hangtan |
| Nyelvtörténet |
| Kategóriák |
A latinság valószínűleg kétféle irányból, etruszk közvetítéssel és dél-itáliai közvetítéssel ismerte meg a föníciai ábécét. A kétféle eredeztetés közötti pontos viszony megállapítása körül évszázados szakmai vita folyik. Hammerström szerint (Jensen, 521 o.) a B, D, O, X betűk egy olyan dél-itáliai görög betűs írásból származnak, ami etruszk befolyás hatására tartalmazta ezeket a betűket (Sampson, 108 o.). Rix (203 o.) állítása szerint a latin nyelvben ezen betűk hangértéke görög nyelvi hatásra utal, maguk a betűk már mind léteztek, mikor Rómában használatba vették az etruszk ábécét (Wachter, 33 o.).
A kompromisszumos álláspont bizonyos betűk esetén tehát etruszk, más betűk esetén görög hatást feltételez. Az etruszkban nem volt zöngés zárhang, ezért a C a görög gamma átvételeként vált a zöngétlen [k] hanggá mind az etruszkban, mind a latinban. Jensen (521 o.) szerint a C, K, Q betűk használata a latinban megegyezett az etruszk használattal, azaz [e, i] előtt C-t, [a] előtt K-t, [u, o] előtt pedig Q-t írtak. (Ez utóbbi csak a latinra igaz, mert az etruszkban nem volt [o] hang.) A betűk elnevezése is e módszer szerint alakul: gamma/gemma, kappa, qoppa/quppa (Wachter, 15 o.). Az Y és Z betűket később, szintén a görögből kölcsönözték. A G-t Spurius Carvilius Ruga (i. e. 230 körül) alkotta a C-ből (Sampson, 109 o.). Az F (digamma) [w] hangot jelölt eredetileg, később az [f] hang jelévé egyszerűsödött. A [w, j] félhangzókat és az [u, u:, i, i:] magánhangzókat V-vel és I-vel jelölték.
Az eredeti latin ábécé az i. e. 7. század körül:
Összehasonlításhoz:
A W két V egybeírásából keletkezett. A késő római korban került az ábécébe, germán nyelvek hatására. Az U-t és a J-t eredetileg nem különböztették meg a V és I betűktől. Az óangolban három – rúna eredetű – betűt adtak az ábécéhez: a þ-t (thorn), az ð-t (edh) és a ƿ-t (wynn) – az izlandi nyelvben az első kettő még ma is használatos.
A szláv nyelvek a latin és a cirill ábécét is használják. Az ortodox egyházhoz tartozó országok általában a cirill írást alkalmazzák, a többiek pedig a latint.
Az ékezet (mellékjel, diakritikus jel) és kettős betűk nélküli latin ábécé az alábbi betűkből áll:
| Nagybetűk | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kisbetűk | a | b | c | d | e | f | g | h | i | j | k | l | m | n | o | p | q | r | s | t | u | v | w | x | y | z |
Mint látható, némely betűk – arányaiktól és méretüktől eltekintve – gyakorlatilag megegyeznek kis- és nagybetűs formájukban (c/C, k/K, o/O, p/P, s/S, u/U, v/V, w/W, x/X, y/Y, z/Z), illetve igen hasonlóak (i/I, j/J), míg mások csak némileg hasonlítanak (e/E, f/F, h/H, m/M, n/N, t/T) vagy akár számottevően eltérnek (a/A, b/B, d/D, g/G, l/L, q/Q, r/R).
Az előbbi csoporton belüli különbségtétel az optikai karakterfelismerés terén is problémát jelenthet (ti. hogy képes-e a szoftver megkülönböztetni őket, főleg önálló helyzetben), akárcsak a l (kis „L”) és az I (nagy „i”) betűk (valamint az 1-es szám) különválasztása. Bizonyos betűk valamely betűkapcsolathoz hasonló kinézetűek, ami szintén megfelelő megoldást igényel OCR esetén: az rn például az m-hez, a cl a d-hez, a vv pedig a w-hez hasonló lehet (a hasonlóság mértéke betűtípustól függően eltér).
A kis- és nagybetűk közti tipográfiai különbség – nevükkel ellentétben – nem a méretükben rejlik, hanem abban, hogy a nagybetűk jellemzően azonos magasságúak, bár a Q és olykor a J lenyúló szárral is előfordul. A kisbetűk közül felnyúló szárral rendelkezik a b, d, f, h, k, l, t, lenyúló szárral pedig a g, j, p, q, y betűk.
Egy betű, karakter vagy szimbólum (kiejtésüktől és kis–nagy betűs összefüggéseiktől függetlenül vett) vizuális megjelenési formáját glifának vagy íráselemnek (angolul glyph(en)) nevezik (ennek például az eltérő ábécék hasonló alakú betűinél van jelentősége, l. alább). Az egyazon betű(fogalom) alá tartozó különböző glifák neve allográf(en): a latin ábécét tekintve ide tartoznak a kis- és nagybetűk említett formai különbségei mellett például a g és ɡ, a és ɑ alakok (utóbbi főleg a kurzív írásban), de az s betű archaikus ſ formája is (amely pl. a német ß-ben maradt fenn).
Laikus szemmel is felfedezhetők az alak szerinti összefüggések egyes cirill betűkkel: hangértékben is az А, Е, К, М, О, Т betűkkel, hangértékbeli eltéréssel pedig a В, Н, Р, С, У, Х betűkkel (ejtve „v, n, r, sz, u, h”), illetve a kisbetűs, kurzív т-vel (ejtve „t”).
A görög ábécén belül az Α, Β, Ε, Ζ, Κ, Μ, Ν, Ο, Ρ, T, Υ, a hangértéktől eltekintve pedig az Ι, Χ nagybetűkkel látható ma is a kapcsolat, ezek kisbetűs formái közül azonban csak az ε, κ, ο, τ feleltethetők meg könnyen latin betűs megfelelőjüknek a kiejtésük szerint, míg a ν, ρ, υ, χ, ω kiejtése eltér a latin ábécé által sugallt kiejtéstől.
A hasonló kinézetű betűket homoglifáknak nevezik(en) (nem azonos az egyező írásmódú, de eltérően ejtett homográfokkal egyazon nyelven belül). A Görögországban kiadott rendszámtáblák a görög ábécének csak azon betűit használhatják, amelyeknek van homoglifája a latin ábécében, mivel az Európai Unió a latin betűk használatát írja elő.
Ha egyazon szövegben (akár egyazon mondaton belül) fordulnak elő különböző ábécékből származó, hasonló vagy azonos megjelenésű betűk, azonosításuk szintén jelentős kihívás az optikai karakterfelismerés szempontjából. Az adathalászat megelőzésekor lényeges szempont azon linkek kiküszöbölése, amelyekben latin betűk helyett más ábécékből származó vagy egyéb okból összetéveszthető (lI) betűk, illetve hasonló szimbólumok szerepelnek, vö. IDN homograph attack (angolul).
A történelem folyamán a latin ábécét átvette számos újonnan kifejlődött nyelv is saját használatára. Természetesen ezen nyelvek hangrendszerét nem fedte le teljesen a latin írás, ezért ezek néhány új betűt alkottak számos mellékjelet alkalmazva, például:
A teljes listát lásd itt: Latin eredetű ábécék.
A németben négy, egykor ligatúraként használatos betűkapcsolatból alakult ki új betű: ae → ä, oe → ö, ue → ü, ſs → ß. A franciában használatos tetős ékezet (circumflex) a korai formákból eltűnt mássalhangzókat (elsősorban s-et) jelöli (ezek eredeti formái megtalálhatóak más nyelvekben, például az angolban is): ófrancia hostel → francia hôtel = angol hotel vagy késő latin pasta → középfrancia paste → francia pâte = angol paste.
A legtöbb speciális betűt tartalmazó nyelv a vietnámi, a tónusjelek kombinációival együtt 134-féle mellékjeles betűvel,[1] Európán belül pedig a lengyel: ez utóbbi jelöli egyes betűk lágyságát, a kétféle [l]-et stb. A többi latin írású szláv nyelvben is találhatunk számos – főként hacsekkel módosított – mellékjeles betűt. A hausza nyelv három különleges mássalhangzót használ, ezek: ɓ, ɗ és ƙ.
A latin eredetű ábécék rendezési szempontjai:
LIMS forum content by LIMS forum members is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License. Based on a work at www.limsforum.com.
