Knowledge Base Wiki

Kesselsdorfi csata
dessaui Lipót és Friedrich August Rutowski
Konfliktus	második sziléziai háború
Időpont	1745. december 15.
Helyszín	Kesselsdorf, Szászország
Eredmény	porosz győzelem
Szemben álló felek
Porosz Királyság  Habsburg Birodalom  Szászország
Parancsnokok
dessaui Lipót  Friedrich August Rutowski
Szemben álló erők
32 000 fő 33 tábori ágyú + gyalogsági ágyúk 35 000 fő 80 tábori és gyalogsági ágyú
Veszteségek
5100 fő 1600 elesett 3500 sebesült és eltűnt 10 500 fő 3800 elesett és sebesült 6700 fogságba esett 48 ágyú
A Wikimédia Commons tartalmaz Kesselsdorfi csata témájú médiaállományokat.

Az 1745. december 15-én megvívott kesselsdorfi csatában a dessaui Lipót vezette porosz hadak vereséget mértek a szász Friedrich August Rutowski tábornagy vezette osztrák-szász szövetség hadaira és ezzel eldöntötte a második sziléziai háború kimenetelét Poroszország javára.

A Szászország elleni támadásuk során a poroszok két hadoszlopa tartott a főváros, Drezda felé 1745 végén. Az egyiket maga II. Frigyes porosz király, a másikat Lipót herceg, „az öreg dessaui” vezette. Lipót és Drezda között állt Lipcsénél Rutowski tábornok a szász haderővel. Drezda és Rutowski felé tartott Lotharingiai Károly a seregével abban a reményben, hogy a várost meg tudja védeni és a szász csapatoknak is segítséget tud nyújtani. Lipót lassan, kimérten közeledett seregével és november 29-én szász területre lépve a Lipcsénél álló Rutowski erői felé haladt, mire Rutowski visszavonult Drezda irányába. December 12-én Lipót elérte Meissent és itt csatlakozott hozzá a Lehwaldt vezette hadtest. Rutowskihoz csatlakozott néhány Grünne vezette osztrák egység és Kesselsdorfnál vett fel állást, 8 km-re Drezdától nyugatra. Stratégiai szempontból ez előnyös volt számára, mert így egyszerre fedezhette Drezdát és ugyanakkor közelebb is került Károly közeledő osztrák csapataihoz, mint amekkora távolságra a két porosz sereg volt egymástól. A szászok a Kesselsdorftól az Elba folyóig futó emelkedőn, a Zschoner Grundtól délre álltak fel, mellyel szemben a folyó és mocsaras vidék terült el. Grünne 7000 osztrák katonája a balszárnyon állt, oldalát az Elba védte. Az arcvonal hosszan nyúlt el és a közepén volt egy jókora rés a szász és az osztrák csapatok között. Lipót december 15-én ért a hó és jég borította csatamezőre.

„Az öreg dessaui” eltökélte, hogy megrohanja ezt az állást és dél körül támadásba lendült. A 70 éves tábornok azt tervezte, hogy Kesselsdorf bevételével az ellenség szárnyát visszaszoríthatja és az erőit a szászokra összpontosíthatja. Kesselsdorf ma Wilsdruff város egyik kerülete, mely település a szász fővárostól, Drezdától nyugatra fekszik. A hely védelmére 1745 decemberében az osztrákok és szászok 35 000 fős hadsereget vontak össze és a Zschoner Grundtól délre állították fel. Ez a falu volt az állás kulcsa és 3 tüzérüteg 34 ágyúja – közte 24 nehézágyú - fedezte. A műszakiak és az ácsok jelentősen megerősítették az állás védelmi létesítményeit.

Lipót a gyalogság és a gránátosok elit egységeit jelölte ki a támadáshoz, de az első rohamot jelentős veszteségek mellett visszaverték, melynek során a támadást vezető Hertzberg tábornok is elesett. A második, nagyobb erőkkel végrehajtott támadást is visszaverték és a porosz csapatok rendezetlenül vonultak vissza. A 3500 támadóból 1500 volt a veszteség.

Mivel a szász csapatok a visszavonuló porosz zászlóaljakat üldözőbe vették, a tüzérségnek fel kellett hagynia a lövetésükkel. Az üldözés során arcvonaluk felbomlott, a porosz dragonyosok pedig masszív sortüzekkel szétszórták és megfutamították őket, majd ellentámadásba lendülve a menekülőket követve betörtek Kesselsdorfba és megszerezték az ütegeket. Ezzel egy időben Móric herceg, a porosz főparancsnok fia az ezredével az ellenséges jobbszárnyat Pennrichnél megkerülte és visszavetette. Az ezred egymagában sokáig tartotta állásait, miközben a többi ezred sikertelenül próbált eljutni hozzájuk a szászok kemény ellenállása miatt. Lipót sikere Kesselsdorfnál végül itt is rendezetlen visszavonulásra késztette a szászokat. Az egész csata folyamán a 7000 fős osztrák kontingens egyetlen lövést sem adott le. A szász csapatok Drezda irányába özönlöttek vissza, ahol a 18 000 fős seregével beérkező Lotharingiai Károly sem tudta megállítani a menekülésüket. A Drezdáhozhoz érkező Frigyes és Lipót feltétel nélküli megadásra szólították fel a várost, melyet december 17-én átadták a poroszoknak és Frigyes már a következő nap bevonult a szász fővárosba.

A kesselsdorfi csata volt „az öreg dessaui” utolsó csatája, mellyel Poroszország javára döntötte el a háborút. December 25-én Frigyes megkötötte Mária Terézia és III. Ágost szász király küldötteivel a drezdai békét. III. Ágost ekkor miniszterével, Heinrich von Brühllel együtt Prágában tartózkodott, ahova a porosz előrenyomulás elől menekültek. A béke megkötése után Franciaország egyedül maradt a Habsburg Birodalom elleni harcban.

• A 11:30 órakor megkötött drezdai békére emlékeztet mind a mai napig a kesselsdorfi Szent Katalin-templom (St. Katharinenkirche) déli harangozása.
• Ennek a csatának az emlékére jött létre 1788-ban „Kursächsische Leibgarde” lassú katonai indulója, a „Der Kesselsdorfer”, melynek eredete egészen 1742-ig nyúlik vissza.
• A csata előtt Lipót állítólag megesküdött, hogy Szászországot olyan bűzzel tölti meg, melyet még évekig érezni lehet. Majd egy imával fordult Istenhez, melyben a semlegességét kérte: „Istenem, légy ma kegyes hozzám! Vagy ha nem akarsz, legalább ezeket a gazembereket, az ellenséget ne segítsd, hanem nézd, mi következik!”

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Kesselsdorf című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Schlacht bei Kesselsdorf című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• I. Lipót anhalt–dessaui herceg