Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.
Az Ószövetség könyvei |
---|
Héber Biblia (Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.) |
1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás |
Katolikus deuterokanonikus könyvek |
Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.) |
A görög és szláv ortodox kánon többletei |
A grúz ortodox kánon többletei |
A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei |
Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk |
A szír Pesitta kánonjának többletei |
A Józsué könyve az Ószövetség egyik protokanonikus történeti könyve. Józsué neve a héber kánonban Joshua, Jehosua (יְהוֹשֻׁעַ). A könyv nem az írójáról, hanem a főszereplőjéről kapta a nevét.
Az ókori és középkori keresztények még Józsuénak tulajdonították a könyvet, azonban már az újkor elején arra jutottak, hogy jóval később írták.[1]
A könyv legkorábbi részei feltehetőleg a 2–11. fejezetek, amely a zsidó honfoglalás története; ezeket valószínűleg Jósiás király uralkodásának késői szakaszában írták (ur.: Kr.e. 640–609); de a könyv csak a Kr.e. 6. században készült el, azt követően, hogy Jeruzsálem Kr.e. 586-ban elesett és valószínűleg csak a babiloni száműzetésből való visszatérés után.[1][2]
Józsué még Egyiptomban született, és neki - nem úgy, mint Mózesnak - megadatott, hogy belépjen az Ígéret földjére 40 év után. Mózes halála után ő lett a zsidó nép vezetője. Az ő történelmi feladata volt Kánaánba, az Ígéret földjére vinni népét. Nem véletlen, hogy ő lett a vezető, mivel ő volt annak a tizenkét kémnek az egyike, akit Mózes előre küldött, hogy kikémlelje a kánaánitákat, s később az ő javaslatára folytatták az utat Kánaán felé.
Ott állt Izrael népe a Jordán (folyó) túl oldalán, és elhatározták Jerikó ellen vonulnak. Két kémet küldtek ki, akiket megmentett a Jerikóban élő Rácháb, elrejtette otthonában őket. A kémek megígérték meghagyják életét, ha a zsidók győznek. A nép átkelt csoda folytán a Jordánon és felsorakozott Jerikó körül. Az Úr parancsa szerint hétszer körbejárták a várost a frigyládát hordozva, és amikor meghallotta a nép a kürt szavát, hatalmas harci kiáltásban tört ki, és a kőfal leomlott.
Jozsué Jerikó elestekor az őket segítő Rácháb életét meghagyta, de senki másnak sem kegyelmezett. Ezután az izraeliták Ait és Bételt délen, majd az északi országrészt foglalták el.
Józsué könyvének 12-13. fejezetében Gibeon lakóit Józsué védi meg az ellenséges király seregei ellen. Az összecsapásra akkor került sor, amikor Józsué ezt mondta: "Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az ő ellenségein." Ez az esemény időszámításunk előtt 1207. október 30-án délután 4 óra 28 perckor következett be és 5 perc 15 másodpercig tartott.[3]