Knowledge Base Wiki

Search for LIMS content across all our Wiki Knowledge Bases.

Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.

Gyékényfélék
Széleslevelű gyékény (Typha latifolia)
Széleslevelű gyékény (Typha latifolia)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Gyékényfélék (Typhaceae)
Juss.
Nemzetségek, hazai fajok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyékényfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyékényfélék témájú kategóriát.

A gyékényfélék (Typhaceae) a perjevirágúak rendjének (Poales) egyik családja. Egyes leírásokban egyetlen nemzetség, a gyékény vagy buzogánysás (Typha) tartozik ide, mintegy 15 igen specializált, évelő, vízi vagy vízparti fajjal; az APG III-rendszer a már önálló családként nem kezelt békabuzogányfélék (Sparganiaceae) monogenerikus családját is ide sorolta, egyetlen nemzetséggel – Sparganium. A gyékény virága a buga.

Morfológiai sajátosságaik alapján sok egyszikű-csoporttal kapcsolatba hozhatók – és hozták is őket, az egyszikűek legvitatottabb helyzetű csoportja. Soó Rezső a kontyvirágfélék (Araceae) testvércsoportjának tekinti, a Hortobágyi-rendszerben a torzsavirágzatúak alosztályában szerepel, a csavarpálmák (Pandanales) rendjében. Az új kladisztikus taxonómiában már megállapodottnak látszik helyük, a perjevirágúak kládján alapi helyzetben szerepelnek, monofiletikus csoportot alkotnak a békabuzogányfélékkel (Sparganiaceae). Egyes újabb osztályzásokban már külön rendként szerepel a két család (gyékényvirágúak – Typhales), de a broméliafélékkel (Bromeliaceae) is összevonhatók monofiletikus csoportként.

Nemzetségek:

Békabuzogány

Gyékény

A gyékény (Typha) nemzetség morfológiailag igen egységes, melyet az alábbi pontokban röviden összegzünk.

A hajtásrendszer

Általánosan jellemző az erőteljes rizómák megléte, melyeken számos allevél található. Ezeknek a hónaljából ered a számos tarack, majd a gyökérrendszer. A két sorban álló lomblevelek hosszúak, keskenyek, az alapjuknál levélhüvelyt alkotnak. A levélhüvely belső falán elhelyezkedő sejtek nyálkát termelnek. A csoport növénykémiailag is igen egységes és jelentős. Jellemzőek rájuk a polifenolok, miriofillin-sejtek, a rizóma raktározó alapszövetében pedig igen tekintélyes méretű keményítőszemcsék. A sejtekben mindenütt megtalálhatók a rafidkristályok (kalcium-oxalát).

Szaporodásbiológia

A gyékényfélék virágzata torzsavirágzat (buzogányvirág). A hosszú virágzati tengely végén van a tömött, hengeres virágzat, alul a termős, felül a porzós virágok. A virágzatot a virágok kinyílásáig buroklevél fedi, mely később leválik. A termős és porzós zóna vagy érintkezik egymással, vagy egy rövid meddő tengelyrész választja el őket egymástól. Virágaik egyivarúak. A termős virágok meglehetősen egyszerűek; a magházban egy magkezdemény fejlődik, a termő igen kicsi, a bibeszál hosszabb, előrenyúló. Takarórendszere nincs, csak ismeretlen eredetű pikkely- vagy szőrképletek találhatók a termő virágtengelyének alapi részén örvösen, melyek a termés széllel való terjedését is segítik. A porzós virágok három porzót tartalmaznak, széles csatló köti össze portokjaikat, esetleg egy apró fellevél is védelmezi őket. A pollentermelés bőséges, ugyanis szélbeporzású növények. A mag tápszövete (endospermium) bőséges, a terméshéj csak a csírázáskor nyílik fel, egy, a terméshéj csúcsán lévő kupak formájában.

A hazai fajok

A gyékények igen specializált és fejlett növények és a harmadkor óta ismeretesek. A gyékénynemzetségnek (Typha) 13 faja ismeretes. Főleg a vízpartok növénye, nem szereti az állandó vízborítottságot, a mocsaras, lápos területek talaját kedveli. Hazánkban élő fajaik:

  • Keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia): 1–3 m magas, keskeny-szálas levelű (3–10 mm) növény. A termős virágok 20–35 cm hosszú, 13–25 mm vastag sötétbarna buzogányvirágot alkotnak, tőlük 3–8 cm-es tengelyrész választja el a porzós torzsarészt.
  • Széleslevelű gyékény (Typha latifolia): 1–2,5 m magas, levelei kékeszöldek, 8–20 mm szélesek. A termős virágzat 10–25 cm hosszú, 2–3 cm széles, barnásfekete. Nincs elválasztó csupasz tengelyrész a hím és női torzsarész között. Hazánkban sokszor társulások kompetitorává válik.
  • Rizsgyékény (Typha laxmannii): 50–100 cm magas, levelei 2–7 mm-esek, a termős virágzat 2–5 cm hosszú. A porzós és termős rész között 2–4 cm hosszú meddő rész van. Nem őshonos, behurcolták. Gyorsan terjedő faj.
  • Apró gyékény (Typha minima): Valószínűleg kihalt hazánkból. Még kisebb, mint az előző faj (30–70 cm). Levelei mindössze 1–3 mm-esek.
  • Ezüstös gyékény (Typha shuttleworthii): E faj is kiveszhetett hazánkból. Magassága 1–1,5 m volt, torzsája ezüstösen csillogott.

Felhasználása

A régi népéletben számos háziipari termék készült gyékényből, például gyékényszőnyeg. A közmondás is igazolja: „Egy gyékényen árulnak.”, hogy a gyékény legelterjedtebb köznapi iparcikk jelentéssel is bírt: szőnyeget jelentett gyékényből szőve. A tápéi ipar fontos terméke volt a gyékényszatyorral együtt. A gyékény szó tehát egyszerre jelentette a növényt és az ipari terméket.

Források

  • Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II., Gondolat Kiadó, Bp., 1976
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János (szerk.): Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007
  • Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2007
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998
  • Hortobágy Tibor (szerk.): Növénytan 2., Növényrendszertan és növényföldrajz, Tankönyvkiadó, Bp., 1973
  • Andreánszky Gábor: Ősnövénytan, Akadémiai Kiadó, Bp., 1954
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1965

További információk