Knowledge Base Wiki

Search for LIMS content across all our Wiki Knowledge Bases.

Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.

Francesco Crispi
Született1818. október 4.[1][2]
Ribera[3][2]
Elhunyt1901. augusztus 11. (82 évesen)[4][2]
Nápoly[3][2]
Állampolgárságaolasz (1861. március 17. – 1901. augusztus 11.)
HázastársaRosalia Montmasson
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1861. február 18. – 1865. szeptember 7.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1865. november 18. – 1867. február 13.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1867. március 22. – 1870. november 2.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1870. december 5. – 1874. szeptember 20.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1874. november 23. – 1876. október 3.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1876. november 20. – 1880. május 2.)
  • President of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1876. november 26. – 1877. december 26.)
  • minister of Interior of the Kingdom of Italy (1877. december 26. – 1878. március 7.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1880. május 26. – 1882. október 2.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1882. november 22. – 1886. április 27.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1886. június 10. – 1890. október 22.)
  • minister of Interior of the Kingdom of Italy (1887. április 4. – 1891. február 6.)
  • Prime Minister of the Kingdom of Italy (1887. július 29. – 1891. február 6.)
  • minister of Foreign Affairs of the Kingdom of Italy (1887. július 29. – 1891. február 6.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1890. december 10. – 1892. szeptember 27.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1892. november 23. – 1895. május 8.)
  • Prime Minister of the Kingdom of Italy (1893. december 15. – 1896. március 10.)
  • minister of Interior of the Kingdom of Italy (1893. december 15. – 1896. március 10.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1895. június 10. – 1897. március 2.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1897. április 5. – 1900. május 17.)
  • member of the Chamber of Deputies of the Kingdom of Italy (1900. június 16. – 1904. október 18.)
IskoláiPalermói Egyetem
KitüntetéseiOfficer of the Military Order of Italy
SírhelyeSan Domenico, Palermo

Francesco Crispi aláírása
Francesco Crispi aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Crispi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Francesco Crispi Hallgat hallgat (Ribera, Szicília, 1819. október 4.Nápoly, 1901. augusztus 12.) olasz politikus, miniszterelnök.

Életpályája

Az 1848. évi felkelés hírére hazasietett Szicíliába és forradalmi biztosként, majd hadügyminiszterként tevékeny részt vett a szabadságharcban, amelynek leverése után a Bourbonok bosszúja elől Franciaországba menekült. 1860-ban előkészítette Giuseppe Garibaldi szicíliai expedícióját és maga is az ezer marsalai hős közé tartozott.

1861-ben megválasztották képviselőnek. A Consorteria feloszlatása után az új többség Crispit emelte az elnöki székbe. 1877-ben ellátogatott Párizsba, Berlinbe és Gasteinba, ahol Bismarckkal bensőbb ismeretséget kötött. 1877. december 28-án vetélytársának, Giovanni Nicoterának az utóda lett mint miniszterelnök, de Crispi hatalma is csak rövid ideig tartott. A volt Consorteria tagjai, a klerikálisok és néhány apróbb déli-olasz frakció különböző okokból ellene fordultak, és amikor 1878 februárjában bigámiával is vádolták, a felháborodott közvélemény Crispit lemondásra kényszerítette.

1887 márciusában a Depretis-kormányt kívánta vád alá helyezni. Ekkor Depretis, hogy Crispi támadásaitól szabaduljon, felvette őt a saját kormányába és a belügyi tárcát bízta rá. Miután Depretis 1887. július 29-én meghalt, Crispi lett az utóda a miniszterelnökségben és egyúttal a külügyi tárcát is elvállalta. Ekkor a volt forradalmár szegre akasztotta elveit és barátja lett a Hármas szövetség hármas szövetségnek és Ausztriának. Hogy az Osztrák–Magyar Monarchia, a Német Birodalom és az Olasz Királyság közötti barátságot még bensőbbé tegye, ismételten meglátogatta Bismarckot és Kálnoky Gusztáv osztrák–magyar külügyminisztert; 1889-ben pedig Umberto királyt kísérte Berlinbe, mely alkalommal a fekete sasrenddel tüntették ki. A francia szövetséggel ellenben a radikális és szocialista párt bosszantására teljesen szakított, sőt, 1889-ben a Francia Köztársasággal folytatott kereskedelmi alkudozásokat is megszakította.

Egy Caporali nevű radikális Nápolyban 1889. szeptember 13-án merényletet követett el Crispi ellen, akin azonban csak könnyű sebet ejtett. A választások ebben az időszakban, 1891-ig minden esetben Crispi diadalával végződtek. A képviselőházban különösen az eritreai gyarmat berendezése és a Menelik abesszíniai királlyal 1889. május 2-án kötött szerződés miatt kelt ki ellene az ellenzék. Az emiatt támadt vitában 1890 márciusában a képviselőház (183 szavazattal 55 ellenében) bizalmat szavazott Crispinek. Amikor Crispi a Rómában alakult „trieszti és trienti bizottságot” feloszlatta, az irredenta és a radikális sajtó „osztrák bérencnek és renegátnak” tartotta, de a többség ekkor is helyeselte eljárását. A november 30-án megválasztott 508 képviselő közül 392 a kormány programját vallotta, de az 1891. január 20-án megnyitott képviselőház az évi hiány alábbszállítása végett a hadügyi költségvetésből is törölt.

Francia karikatúra Crispi etiópiai kudarcáról

1893 elején ellenfelei a Panama-botránnyal kapcsolatban azzal vádolták, hogy Herz Kornelius, illetve báró Reinachtól 50 000 frankot kapott és viszonzásul a Lazarus-rendjelet eszközölte ki Hetz számára. Ezen váddal szemben Crispi január 29-én a Házban azt a nyilatkozatot tette, hogy ő 1866-tól 1893-ig báró Reinach ügyvédje volt. A nevezett összeget tisztességesen kapta meg és azért kapta, mert Reinachnak Olaszországban fekvő birtokait adminisztrálta. A rendjel-ügyről nem nyilatkozott.

Az 1895–96-os olasz–etióp háborúban elszenvedett szégyenletes vereség után néhány nappal, 1896. március 4-én Crispi beadta kormányának lemondását, politikai ellenfeleinek nagy örömére. Ezt követően a szélsőbal padjairól intézte utódjai (Rudini, később Giovanni Giolitti) ellen támadásait, a hármas szövetség helyességével kapcsolatban azonban egyetértett velük.

Jegyzetek

  1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c d Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  3. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Криспи Франческо, 2015. szeptember 28.
  4. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

Források

További információ