Knowledge Base Wiki

Search for LIMS content across all our Wiki Knowledge Bases.

Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.

Edward Heath
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1970. június 19. – 1974. március 4.
ElődHarold Wilson
UtódHarold Wilson
Katonai pályafutása
Csatáimásodik világháború

Született1916. július 9.[1][2][3][4][5]
Broadstairs[6]
Elhunyt2005. július 17. (89 évesen)[1][2][3][4][5]
Salisbury
SírhelySalisburyi katedrális
PártKonzervatív Párt

SzüleiEdith Anne Pantony
William George Heath
Foglalkozás
Iskolái
  • Balliol College
  • Chatham House Grammar School[6]
  • Chatham and Clarendon Grammar School
Halál okatüdőgyulladás
Vallásanglikanizmus

Díjak
  • Károly-díj (1963. május 23.)
  • Honorary doctorate from the University of Paris 1 Pantheon-Sorbonne (1976. február 14.)
  • Robert Schuman-emlékérem (1996)
  • Member of the Order of the British Empire
  • térdszalagrend
A Wikimédia Commons tartalmaz Edward Heath témájú médiaállományokat.

Sir Edward Richard George Heath KG MBE (Broadstairs, 1916. július 9.Salisbury, 2005. július 17.), gyakran Ted Heath néven is ismert brit politikus, aki 1970 és 1974 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke, 1965 és 1975 között a Konzervatív Párt vezetője volt. Heath 51 éven át parlamenti képviselőként is szolgált 1950 és 2001 között.

Életpályája

Heath egy szobalány és egy asztalos gyermekeként született a Kent megyei Ramsgate-ben, Oxfordra járt, ahol a diákpolitika egyik vezető alakja lett. A második világháború alatt a Királyi Tüzérségnél szolgált tisztként. Ezután rövid ideig a közszolgálatban dolgozott, de lemondott, hogy az 1950-es általános választáson indulhasson, sikeresen meg is nyerte Bexley választókerületet. Anthony Eden 1955-ben a Konzervatívok chief whip-jévé léptette elő, 1959-ben pedig Harold Macmillan munkaügyi miniszterré nevezte ki a kormányába. Később lordpecsétőri szerepet töltött be, és 1963-ban Alec Douglas-Home a Kereskedelmi Tanács elnökévé nevezte ki. Miután a Konzervatívok vereséget szenvedtek az 1964-es választásokon, Heath-et 1965-ben a Konzervatív Párt élére választották, így az ellenzék vezetője lett. Bár az 1966-os választásokon ugyancsak veszített a pártja, de Heathnek sikerült egy váratlan fordulattal 1970-ben megnyernie a következő választást.[7]

Miniszterelnöksége alatt Heath felügyelte a brit pénzrendszer decimalizálását 1971-ben, 1972-ben pedig az önkormányzati rendszer megreformálását, jelentősen csökkentve a helyhatóságok számát. Heath talán legkiemelkedőbb eredményeit 1973-ban érte el, amikor az Egyesült Királyságot az Európai Közösségek tagjává tette. Heath mindig is erősen támogatta a brit EK-tagságot, és miután az Alsóház 356:244 arányban azt megszavazta, ő vezette a tárgyalásokat, amelyek az Egyesült Királyság 1973. január 1-jei csatlakozásával zárultak. John Campbell szerint Heath ezt személyes „legkiválóbb órájának” tekintette.[8][9]

Heath miniszterelnöksége egybeesett az észak-írországi konfliktus tetőzésével, jóváhagyta a letartóztatottak tárgyalás nélküli bebörtönzését, majd az északír parlament felfüggesztését, a közvetlen brit uralom bevezetését. Az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg küldötteivel folytatott nem hivatalos tárgyalások sikertelenek voltak, ahogy az 1973-as sunningdale-i megállapodás is, amely miatt az Ulsteri Unionista Párt képviselői kivonultak a konzervatív frakcióból. Heath a brit szakszervezeti tevékenységet is próbálta megreformálni az ipari kapcsolatokról szóló törvénnyel, abban reménykedve, hogy deregulálja a gazdaságot, és áttér a közvetlen adózásról a közvetett adózásra. A bányászsztrájk azonban 1974 elején súlyos csorbát ejtett a kormány népszerűségén. A helyzet megoldására Heath választást írt ki 1974 februárjára, amit szűken ugyan, de elvesztett a Harold Wilson vezette Munkáspárttal szemben.

Miután 1974 októberében a második egymást követő választást elveszítette, Heath ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is vezető maradjon, de 1975 januárjában Margaret Thatcher bejelentette, hogy kihívja Heath-t a vezetői pozícióért, amit Thatcher meg is nyert.[10]

Jegyzetek

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Oxford Dictionary of National Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2004
  7. Edward Heath: A profile of the former UK Prime Minister”, BBC News, 2015. augusztus 4. (Hozzáférés: 2017. április 2.) 
  8. EUROPEAN COMMUNITIES (Hansard, 28 October 1971). api.parliament.uk . (Hozzáférés: 2020. június 3.)
  9. John Campbell, Edward Heath (1993) pp. 404–405.
  10. Langdon, Julia. „Sir Edward Heath: One Nation Tory's political legacy”, BBC News, 2015. október 1. (Hozzáférés: 2019. december 18.) 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Edward Heath című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Elődje:
Harold Wilson
Az Egyesült Királyság miniszterelnöke
1970. június 19. – 1974. március 4.
Őfelsége kormányának címere
Utódja:
Harold Wilson