Knowledge Base Wiki

Csoóri Sándor
Portréja az 1988-as Szép versek antológiában Kecskeméti Kálmán felvétele
Született	1930. február 3. Zámoly
Elhunyt	2016. szeptember 12.[1][2][3][4][5][6] (86 évesen) Üröm[7]/Budapest[8]
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Csoóri Sándor
Foglalkozása	költő újságíró esszéíró forgatókönyvíró dramaturg politikus
Tisztsége	elnök (1991–2000)
Iskolái	Pápai Református Kollégium Gimnáziuma (–1950) Eötvös Loránd Tudományegyetem (1951–1952)
Kitüntetései	József Attila-díj (1954) József Attila-díj (1970) Alföld-díj (1978) Herder-díj (1981) Déry Tibor-díj (1987) Fitz József-könyvdíj (1989) Kossuth-díj (1990) Alföld-díj (1990) Radnóti-díj (1990) Kölcsey-emlékplakett (2000) a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2000) Prima Primissima díj (2008) Kossuth-nagydíj (2012) Budapest díszpolgára (2014) a Nemzet Művésze (2014) Esztergom díszpolgára (2015)
Sírhelye	Óbudai temető
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Csoóri Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a költőről, íróról és politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Csoóri Sándor (egyértelműsítő lap).

Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – Üröm vagy Budapest, 2016. szeptember 12.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett,^[9] kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

1930-ban született Zámolyon, református parasztcsaládban. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az ELTE Orosz Intézetében tanult, de tanulmányait betegsége miatt félbehagyta. Különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott, így 1953–54-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955–56-ban az Új Hang versrovatszerkesztője. 1956 után egy ideig nem talált munkát, majd az 1960-as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztői munkatársa, 1968-tól 1988-ig a Mafilm dramaturgja.

A hatalom hamar észrevette, hogy Csoóri nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig. Nem kaphatott komolyabb elismerést, díjakat. Budapesten élt, ahol a Belvárosi kávéházban jöttek össze barátaival, többek között Jancsó Miklóssal, Orbán Ottóval, Konrád Györggyel, Kósa Ferenccel.

Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. Ezekben, valamint első kötetében (Felröppen a madár, 1954) még leginkább Petőfi realista közéletiségét követte. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-korszak ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált. A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, amelynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy és a közösségi elkötelezettség. Szakolczay Lajos így fogalmazott: „Zrínyi kezéből vette ki a kardot, s Kosztolányi selyemsálát csavarta a nyakára.” Görömbei András szerint „költőként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte tovább költészetünknek azt a fő vonulatát, melyet elődei és kortársai Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig megteremtettek.” Mint monográfusa fogalmaz, a Csoóri-vers „sokrétegű, (…) gazdag képvilágú, érzékletes közvetlenséget és szürrealisztikus asszociációkat együtt mozgató, a természetet és a kozmoszt az emberi ügyek részévé és jelképévé avató, ritmusában nyugtalanságot és belső nyugalmat egyszerre sugalló”. Verseit számos idegen nyelvre lefordították.

Esszéiben a képi és a logikai megközelítést egyszerre alkalmazza. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek elejétől. Németh László és Illyés Gyula nyomdokain haladva hozta létre a magyar esszéírás egyik csúcsteljesítményét: „Csoóri esszéi a magyar nemzeti önismeret elmélyítésének, gazdagításának bázisai” (Görömbei András).

Szociográfiát (Tudósítás a toronyból, 1963), szociográfiai jellegű kisregényt (Iszapeső, 1981), gyermekverseket (Lekvárcirkusz bohócai, 1969; Lábon járó verőfény, 1987; Ördögfióka, 2006, Moziba megy a Hold, 2008; Hova megy a hegy?, 2011) is írt. Kósa Ferenc (Tízezer nap; Ítélet; Hószakadás; Nincs idő) és Sára Sándor (Földobott kő; 80 huszár; Tüske a köröm alatt) filmjeinek forgatókönyvírója volt. Összegyűjtött versei 2000-ben láttak napvilágot (A jövő szökevénye), 2004-ben megjelent válogatott verseinek gyűjteménye (Elkártyázott köpeny). 2007-ben Tizenhét kő a parton címmel jelent meg esszékötete. 2009-ben Harangok zúgnak bennem címen adott ki újabb verseskötetet.

A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt, komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében. Több alkalommal sújtották szilenciummal, több ezer oldalnyi ügynöki jelentést írtak róla, népszerűsége azonban rendkívül magas volt, előadásain rendszerint zsúfolt termek fogadták. 1990-ben egy néhányak által antiszemitának minősített cikke („Nappali hold”^[10]) miatt több írótársa szembefordult vele, a Magyar Írószövetség pedig (amelynek elnökségi és választmányi tagja is volt) nyilvánosan elhatárolódott tőle.^[11]

1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján, ahol a találkozó második napján „Új magyar önépítés” címmel tartott referátumot.^[12] 1987-ben egyike volt a Magyar Demokrata Fórum alapítóinak, majd 1993-ig a mozgalom, később a párt elnökségi tagja. 1988-tól a Hitel (folyóirat, 1988–) szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke. Ebben a funkciójában kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását.

Utolsó éveiben visszavonultan élt. A nyilvánosság előtt utoljára a 85. születésnapja tiszteletére szervezett ünnepségen jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. szeptember 12-én halt meg. Szeptember 21-én temették el az Óbudai temetőben. Az állami szertartáson Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere, Tornai József költő és Kósa Ferenc filmrendező búcsúztatta.

• Felröppen a madár; Szépirodalmi, Budapest, 1954
• Ördögpille; Magvető, Budapest, 1957
• Menekülés a magányból; Magvető, Budapest, 1962
• Tudósítás a toronyból; Magvető, Budapest, 1963
• Kubai napló; Magvető, Budapest, 1965
• A költő és a majompofa; Magvető, Budapest, 1966
• Második születésem; Magvető, Budapest, 1967
• Lekvárcirkusz bohócai. Gyermekversek; Móra, Budapest, 1969
• Faltól falig; Magvető, Budapest, 1969
• Forradás; Magvető, Budapest, 1972
• Biztató; Kaláka, Lyndhurst, 1973
• Párbeszéd, sötétben; Magvető, Budapest, 1973
• Utazás, félálomban; Magvető, Budapest, 1974
• Sose harmadnapon. Versek; Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1976
• A látogató emlékei; Magvető, Budapest, 1977
• Jóslás a te idődről; Magvető–Szépirodalmi, Budapest, 1979 (30 év)
• Nomád napló; Magvető, Budapest, 1979
• 80 huszár. Csoóri Sándor és Sára Sándor filmje; Magvető, Budapest, 1980 (Ötlettől a filmig)
• A tizedik este; Magvető, Budapest, 1980
• Iszapeső; Magvető, Budapest, 1981 (Rakéta Regénytár)
• A szellemi haza alapozása; Bartók Centenáriumi Bizottság, Manville, 1981
• Egy nomád értelmiségi; AB, Budapest, 1982
• Elmaradt lázálom; Magvető, Budapest, 1982
• A félig bevallott élet; Magvető, Budapest, 1982
• Tenger és diólevél; Kriterion, Bukarest, 1982 (Századunk)
• Victor Vasarely tíz kompozíciója Csoóri Sándor verseivel. Bartók Béla emlékezetére; Magyar Helikon, Budapest, 1982
• Várakozás a tavaszban; Magvető, Budapest, 1983
• Kezemben zöld ág; Magvető, Budapest, 1985
• Készülődés a számadásra; Magvető, Budapest, 1987
• Lábon járó verőfény; Móra, Budapest, 1987
• Csoóri Sándor breviárium; válogatta, szerkesztette: pályakép, bibliográfia Vasy Géza; Eötvös, Budapest, 1988 (Breviárium)
• ABC. Csoóri Sándor, Fodor András, Horgas Béla, Márton László, Rákos Sándor versei, Szántó Tibor tipografikái; Kner Nyomda, Gyoma, 1988
• A világ emlékművei; Magvető, Budapest, 1989
• Virágvasárnap. A 60 éves költő 60 verse / Csoóri Sándor; Magyar Bibliofil Társaság, Budapest, 1990
• Nappali hold; Püski, Budapest, 1991
• Hattyúkkal, ágyútűzben; Kortárs, Budapest, 1994
• Senkid, barátod. A szerző válogatása életművéből; Trikolor–Intermix–Patent, Budapest–Ungvár–Debrecen, 1994 (Örökségünk)
• Tenger és diólevél. Összegyűjtött esszék, naplók, beszédek 1961–1994. 1–2.; Püski, Budapest, 1994 (Csoóri Sándor életműsorozata)
• Ha volna életem; Kortárs, Budapest, 1996
• Szálla alá poklokra. Esszék; Felsőmagyarország, Miskolc, 1997
• Csoóri Sándor válogatott versei; Unikornis, Budapest, 1998 (A magyar költészet kincsestára)
• A jövő szökevénye. Összegyűjtött versek; Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2000
• Diófalomb és gyertyafény; Balaton Akadémia, Balatonboglár, 2000 (Balaton Akadémia könyvek)
• Csöndes tériszony. Új versek; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2001
• Így lásson, aki látni akar; Jókai Városi Könyvtár, Pápa, 2001 (Pápai diákok)
• Forgácsok a földön. Tanulmányok, esszék, interjúk; Széphalom Könyvvműhely, Budapest, 2001
• Elveszett utak; Nap, Budapest, 2003 (Magyar esszék)
• Elkártyázott köpeny; Helikon, Budapest, 2004
• Visszanéztem félutamról; Helikon, Budapest, 2004
• Futás a ködben; Nap, Budapest, 2005
• Ünnep a hegyen. Vallomások a szülőföldről; válogatta, szerkesztette: Káliz Sajtos József; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2005
• Hetvenöt; válogatta, szerkesztette: Balogh Júlia és Görömbei András; Trifaux, Budapest, 2005
• Csoóri Sándor–Szakolczay Lajos: Nekünk ilyen sors adatott. Interjúk, versek, fotók; Írott Szó Alapítvány–Magyar Napló, Budapest, 2006
• Ördögfióka. Rajzok-versek gyermekhangra; rajz Ibolya Utcai Általános Iskola diákjai; Ibolya Utcai Általános Iskola, Debrecen, 2006
• Tenger és diólevél esszé, 1974–1977; Szent György, Budapest, 2007 (Szent György könyvek)
• Tizenhét kő a parton esszék; Nap, Budapest, 2007 (Magyar esszék)
• Moziba megy a hold; Cerkabella, Szentendre, 2008
• Harangok zúgnak bennem; Nap, Budapest, 2009
• A pokol könyöklőjén; Helikon, Budapest, 2010
• Föld, nyitott sebem. Összegyűjtött versek; Nap, Budapest, 2010 + CD
• A szétzilált nemzet esszék; Nap, Budapest, 2010 (Magyar esszék)
• Védőoltás. A magyar irodalomról az Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig; Nap, Budapest, 2011
• Hova megy a hegy? Gyermekversek; Nap, Budapest, 2011
• Az elhalasztott igazság beszélgetések, 1971–2010; Nap, Budapest, 2011 (Magyar esszék)
• Csoóri Sándor legszebb versei; válogatta, utószó Pécsi Györgyi; AB-art, Bratislava, 2011
• Már én se volnék harminc év; Nap, Budapest, 2012
• Eltemethetetlen gondok; összeállította: Balogh Júlia; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2017 (Nemzeti könyvtár)
• Csillagkapu. Válogatott gyermekversek; válogatta: Balogh Júlia, utószó Pálfy G. István, zene Sebő-együttes; Erdélyi Szalon–IAT, Szentendre–Budapest, 2018 (Csoóri Sándor életműsorozat) + CD
• Csoóri Sándor emlékkönyv. Fehér holló feketében; összeállította: Balogh Júlia, szerkesztette: Pálfy G. István; Erdélyi Szalon–IAT, Szentendre–Budapest, 2018
• Éji nap – nappali hold. Naplójegyzetek, töredékek; szerkesztette: Balogh Júlia, Pálfy G. István; Erdélyi Szalon–IAT, Szentendre–Budapest, 2018
  • 1. 1955–1989
  • 2. 1990–2011
• Kapaszkodás a megmaradásért. In memoriam Csoóri Sándor; válogatta: Márkus Béla, összeállította, szerkesztette: Gróh Gáspár; Nap, Budapest, 2019 (In memoriam)
• Régi vérfoltok vöröslenek. Kötetben meg nem jelent írások, 1960–2008; összeállította: Kovács Attila Zoltán, Urbán László, szerkesztette: Balogh Júlia, Pálfy G. István; Erdélyi Szalon–IAT, Szentendre–Budapest, 2019
• Csoóri Sándor összegyűjtött versei; összeállította: Balogh Júlia, szerkesztette: Pálfy G. István; Erdélyi Szalon–IAT, Szentendre–Budapest, 2019 (Csoóri Sándor életműsorozat)
  • 1. 1951–1967. Poétai útkeresések
  • 2. 1967–1977. Költői magára találás
  • 3. 1980–1989. Költői beérkezés
  • 4. 1994–2014. A Parnasszuson

• József Attila-díj (1954, 1970)
• Alföld-díj (1978, 1990)
• Herder-díj (1981)
• Bibó István-díj (1984)
• Az Év Könyve Díj (1985, 1995, 2004)
• Déry Tibor-díj (1987)
• Fitz József-könyvdíj (1989)
• Kossuth-díj (1990)
• Magvető Könyvkiadó Nívódíja (1990)
• Radnóti-díj (1990)
• Eeva Joenpelto-díj (1995)
• Károli Gáspár-díj (1997)
• Magyar Örökség díj (1997, 2005)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2000)
• Kölcsey-emlékplakett (2000)
• Arany János-nagydíj (2003)
• Magyar Művészetért díj (2004)
• Magyar Szabadságért díj (2004)
• Teleki Pál-emlékérem (2005)
• Balassi Bálint-emlékkard (2006)
• Győri Könyvszalon alkotói díj (2007)^[13]
• Prima Primissima díj (2008)
• Kossuth-nagydíj (2012)
• Budapest díszpolgára (2014)^[14]
• A Nemzet Művésze (2014)
• Esztergom díszpolgára (2015)^[15]

• Csoóri Sándor költő és író domborműportréja, pápai református kollégium, 2018. január 25-én avatták fel
• Csoóri Sándor-emlékpad, Rákospalota-Újpest vasútállomás
• A Fejér megyei irodalmi emlékfal Csoóri Sándort ábrázoló domborműve, Kontur András szobrászművész alkotása, Gárdony, 2017

• Cs. Nagy Ibolya: A cselekvő gondolat esszéi; A közélettől a magányig; A szülőföldélmény Csoóri Sándor költészetében; Énkép: bársonnyal, ciánnal; Utazás az éjszakában = Cs. N. I.: Kérdez az idő, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2002. 201-246.
• Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, 296–303.)
• Erős Kinga: Írások a Holt-tenger partjáról (Csoóri Sándor: Tizenhét kő a parton). Bárka, 2008/4.
• Görömbei András (szerk.): Tanulmányok Csoóri Sándorról. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999
• Görömbei András: Csoóri Sándor. Kalligram, Pozsony, 2003
• Jánosi Zoltán: Csoóri Sándor hermeneutikai forradalma. Új Forrás, 2003/7.
• Kiss Ferenc: Csoóri Sándor. Magvető, Bp, 1990
• Lapis Gergely: Csoóri Sándor. Szépirodalmi Figyelő, 2004/6.
• Márkus Béla: Ady halott szemét fölszaggatni; Az elveszett világ fojtó érzékisége = M. B.: Démonokkal csatázva. Felsőmagyarország, 1996
• Monostori Imre: Személyes látlelet a magyar „vaddemokráciáról” (Szálla alá poklokra) = M. I.: Rég Múlt? Utak és útkeresések. Kortárs, 1998
• N. Pál József: Sorstükör az ezredfordulón. Kortárs, 2003/6.
• „Az elsüllyedt mennyországok túlélője” (Csoóri Sándor: Csöndes tériszony) Nagy Gábor (költő) tanulmánya, Az olvasás tétje, Magyar Napló Kiadó, 2003, 150–157. = Uő. Kortárs, 2002/7. 104-108.
• Pécsi Györgyi: A személyesség hitele. Kortárs, 2001/6.
• Penckófer János: Eredetiségünk kiútkeresése (Csoóri Sándor: Elveszett utak). Kortárs, 2004/3.
• Szakolczay Lajos: „Nekünk ilyen sors adatott” (Beszélgetés Csoóri Sándorral), Magyar Napló, 2005/4.
• A közösségi hangoltságú személyiség létdrámája Csoóri Sándor költészetében, Nagy Gábor (költő) tanulmánya, Kortárs, 2006/11–12.
• Véghelyi Balázs: „Ha virágzik, sokan lássák!” (Csoóri Sándor gyermekverseiről) = V. B.: A megíratlan és a megírt idők. Hungarovox Kiadó, Bp., 2007

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Csoóri Sándor témában.

• Csoóri Sándor profilja Archiválva 2008. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
• Nomád Napló – Csoóri Sándor szellemi hagyatéka
• Csoóri Sándor a PORT.hu-n (magyarul)
• Csoóri Sándor: Tizenhét kő a parton, Digitális Irodalmi Akadémia
• Csoóri Sándor versei műfordításokban Bábel Web Antológia
• a Hitel folyóirat hivatalos honlapja
• Csoóri Sándor bibliográfia; összeáll. Agócs Sándor; Hitel, Bp., 1990
• Kiss Ferenc: Csoóri Sándor; Magvető, Bp., 1990
• A lélek senkiföldjén. Csoóri Sándor köszöntése; összeáll., szerk. Szakolczay Lajos; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1992
• Ignotusz Anonimusz: A titkok titka. Variációk. Elküldött „levelek” Csoóri Sándor, Glatz Ferenc, Heller Ágnes, Lengyel László, Soros György részére; Szultán BT, Bp., 1997
• Vasy Géza: A nemzet rebellise; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2000
• Kiszely Gábor: Szellem a célkeresztben. Csoóri Sándor és a politikai rendőrség ügynökei; Magyar Egyetemi Kiadó, Bp., 2007
• Görömbei András: Csoóri Sándor. Monográfia; 2. jav., bőv. kiad.; Nap, Bp., 2010
• Csoóri Sándor 80; Éghajlat, Bp., 2010
• Káliz Sajtos József: Ikercsillagok. Szonettkoszorú Nagy László és Csoóri Sándor köszöntésére; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2010
• Pálfy G. István: Így lássa Csoóri Sándort – aki látni akarja; Noran Libro, Bp., 2016
• „Sereglés voltam egymagam”. Tanulmányok Csoóri Sándorról; szerk. Falusi Márton, Windhager Ákos; MMA MMKI, Bp., 2018 (Fundamenta profunda)
• A megfigyelt ember. Napi operatív információs jelentések, 1979–1980; szerk. Bank Barbara, Soós Viktor Attila; Erdélyi Szalon, Szentendre, 2020