Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.
Olaszország közigazgatását az Alkotmány 114. cikkelye szabályozza, amely kimondja, hogy az Olasz Köztársaság: „községekből, megyékből, nagyvárosokból, régiókból és az államból áll. A községek, megyék, nagyvárosok és régiók önálló egységek, amelyek saját statútumokkal, hatáskörökkel és feladatokkal rendelkeznek, az Alkotmányban meghatározott elvekkel összhangban”.
A legkisebb önálló adminisztrációval rendelkező közigazgatási egység a község (olaszul comune, comuni), melynek választott vezetője a polgármester (olaszul sindaco), döntéshozó testülete pedig a helyi tanács (olaszul consiglio comunale). A végrehajtó testület a giunta comunale, melynek tagja a polgármester, a városi tanács elnöke, valamint kijelölt szakértők.
A község székhelyének neve olaszul capoluogo. A község nevét rendszerint a székhely neve adja.
A községet rendszerint több kisebb település vagy településrész, azaz frazione alkotja. Ezek egybeépült, de szétszórtan elhelyezkedő települések is lehetnek. Dél-Olaszország gyéren lakott vidékein gyakoriak a szétszórt frazionékból álló községek, míg Észak-Olaszországban a helyzet általában fordított, azaz a községet alkotó települések szorosan egybenőttek. A frazionék száma egy községen belül változó, léteznek csupán egy településből álló községek is, mint például a nagyvárosok (Milánó, Nápoly, Torino stb.). A községek lakosságszáma és területe is változó. A legnagyobb kiterjedésű és legnagyobb népességű község Róma (1285,30 km²; 2 546 804 lakos). A legkisebb község Fiera di Primiero, melynek területe mindössze 0,10 km². A legkevesebben Morterone községet lakják, mindössze 33-an. A 2001-es népszámlálási adatok szerint Olaszországban 8101 község létezik.
A 2000-ben kiadott 267-es törvény 18. cikkelye értelmében a kiemelkedő jelentőségű és történelmi fontosságú községek a belügyminiszter előterjesztésére, elnöki rendeletben megkaphatják a városi címet (città). Ez a törvény korábbi törvények módosításával jött létre, melyek már 1861-től, az egységes olasz állam kialakulásától kezdve szabályozták a városi cím adományozását. Az 1861 előtt már városi címmel rendelkező települések megtartották azt. A városi cím nem jelent semmiféle közigazgatási változást, pusztán ceremoniális jellegű. A városok címereit minden esetben korona díszíti.
A megye (olasz nyelven provincia) több község által alkotott közigazgatási egység, NUTS-3 szintű egységnek felel meg. Jelenleg 110 megye létezik. A megyék saját adminisztrációval rendelkeznek. A nagyvárosok esetében a megye általában magába foglalja az adott nagyváros agglomerációs zónáját (olaszul area metropolitana), mint például Róma esetében, ez alól kivételek is léteznek, mint például Nápoly, melynek agglomerációs zónája kiterjed a szomszédos megyék területére is. Olaszország legnépesebb megyéje Milánó megye 4 472 264 lakossal, ezzel szemben Ogliastra megyének mindössze 58 389 lakosa van. Kiterjedés szempontjából a legnagyobb Bolzano megye (7399,97 km²), a legkisebb pedig Trieszt megye (211,82 km²). A megyék nevüket a megyeszékhely után kapták.
A Città metropolitana egy olasz közigazgatási egység, amely jelenleg még nem teljes egészében szabályozott. Először az 1990. június 8-i 142. törvényben jelenik meg, majd 2001-ben bekerül az alkotmány 114. szakaszába, Egyelőre csak elméletben létezik, gyakorlati jelentősége még nincs. Egy città metropolitana magába foglalja a nagyvárost és a hozzá gazdaságilag, szociálisan, kulturálisan stb. szorosan kötődő községeket. Jelenleg città metropolitana:
Olaszországnak 1970-től húsz régiója (olaszul regione) van, amelyek NUTS-2 szintű egységeknek felelnek meg. A régió döntéshozó testülete a regionális tanács (olaszul consiglio regionale), a végrehajtó testület pedig a giunta comunale, melyet az elnök vezet (presidente). Öt régió különleges státusszal rendelkezik, elsősorban az ott élő nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása céljából: Friuli-Venezia Giulia, Szardínia, Szicília, Trentino-Alto Adige és Valle d’Aosta. A régiók törvényhozási, adminisztratív és pénzügyi autonómiával rendelkeznek. Az államvezetés a regionális biztosok (olaszul commissari del governo) révén felügyeli régiókat. Valle d’Aosta kivételével a régiók megyékre (provincia) oszlanak.
Régió | Székhely | Zászló | Régió | Székhely | Zászló | |
---|---|---|---|---|---|---|
Abruzzo | L’Aquila | Molise | Campobasso | |||
Basilicata | Potenza | Piemont | Torino | |||
Calabria | Catanzaro | Puglia | Bari | |||
Campania | Nápoly | Szardínia | Cagliari | |||
Emilia-Romagna | Bologna | Szicília | Palermo | |||
Friuli-Venezia Giulia | Trieszt | Toszkána | Firenze | |||
Lazio | Róma | Trentino-Dél-Tirol | Trento | |||
Liguria | Genova | Umbria | Perugia | |||
Lombardia | Milánó | Valle d’Aosta | Aosta | |||
Marche | Ancona | Veneto | Velence |
A régiócsoportok (olaszul gruppi di regioni) szupra-regionális egységek, melyek a NUTS-1 szintnek felelnek meg. Statisztikai célok miatt hozták létre őket földrajzi, gazdaságpolitikai és történelmi kritériumok alapján. Nem rendelkeznek önálló adminisztrációval. Öt régiócsoport létezik: Északnyugat-Olaszország, Északkelet-Olaszország, Közép-Olaszország, Dél-Olaszország, Sziget-Olaszország.