Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.
Rendszerbetöltésnek vagy bootolásnak az operációs rendszer betöltődési folyamatát nevezzük. Vannak olyan megoldások, amikor nem szükséges, hogy a számítógépen legyen tárolva a betöltendő operációs rendszer, megoldható az indítási folyamat más eszközökről vagy egy hálózaton lévő másik számítógépről is (hálózati boot, network computer).
Amikor egy PC elindul, a BIOS különféle teszteket végez annak ellenőrzésére, hogy minden rendben van-e. (Ezt szokás power on self test-nek vagy röviden POST-nak nevezni.) Ezután indul a tényleges rendszerindítás. Először egy lemezmeghajtó kerül kiválasztásra, az ebben levő lemez legelső szektorát, a boot szektort olvassa be a rendszer. (Az, hogy mely lemezmeghajtókon, illetve milyen sorrendben keresi a gép a megfelelő boot szektort, a számítógép beállítása mondja meg, de tipikus, hogy először az első floppymeghajtóval, majd az első merevlemezzel próbálkozik a BIOS.) Merevlemezeknél mindezt pontosítani kell: a master boot record (MBR) kerül beolvasásra, ugyanis egy merevlemez több partíciót is tartalmazhat, mindegyiken saját boot szektorral. A boot szektor egy kis (egy szektorba 512 byte fér) programot tartalmaz, melynek a feladata az aktuális operációs rendszer beolvasása és elindítása. Amikor floppyról indítjuk a pl. Linuxot, a boot szektor csak egy olyan kódot tartalmaz, mely beolvassa az első pár száz blokkot (a kernelmérettől függően) a memória egy előre meghatározott helyére. Egy Linux boot floppyn nincs filerendszer, a kernel egyszerűen egymást követő szektorokban található, mivel ez egyszerűsíti a boot folyamatát. Igaz, lehet filerendszerrel rendelkező floppyról is bootolni, pl. a LILO (LInux Loader) segítségével. Amikor merevlemezről boot-olunk, a master boot recordbeli (MBR) kód megvizsgálja a partíciós táblát (az MBR-belit is), hogy azonosítsa az aktív partíciót (azaz amelyik boot-olhatóvá lett téve), beolvassa annak boot szektorát, és elindítja az itteni kódot. A partíció boot szektorában található kód ugyanazt csinálja, mint egy floppy boot szektora: beolvassa a kernelt és elindítja. A részletek ugyan egy kicsit változatosak, mivel általában nem célszerű egy külön partíciót fenntartani a kernel képmásának (kernel image), ezért a boot szektorban található kód nem olvashatja egyszerűen sorban a lemez blokkjait, hanem meg kell találni azokat a blokkokat, ahova a filerendszer lerakta a kernel képmását. Több megoldás is létezik erre a problémára, de a szokásos a LILO használata.