Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.
| Banca d’Italia | |
 | |
| A Palazzo Koch, a Banca d’Italia székhelye, Rómában | |
| Típus |
|
| Jogelőd | National Bank in the Kingdom of Italy |
| Alapítva | 1893. augusztus 10.[1] |
| Jogutód | Központi Bankok Európai Rendszere |
| Székhely |
|
| Iparág | pénzügyi közvetítés, kivéve: biztosítási, nyugdíjpénztári tevékenység |
| Anyavállalata | Olaszország |
| Leányvállalatai |
|
 Banca d’Italia
Pozíció Róma térképén
| |
 é. sz. 41° 53′ 50″, k. h. 12° 29′ 20″41.897222°N 12.488889°EKoordináták: é. sz. 41° 53′ 50″, k. h. 12° 29′ 20″41.897222°N 12.488889°E | |
| A Banca d’Italia weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Banca d’Italia témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Banca d’Italia Olaszország központi bankja, amelynek székhelye Rómában, a Koch-palotában található.
A többi nyugati jegybankhoz képest a Banca d’Italia története viszonylag frissebb.
Az olasz egyesítés 1861-es kihirdetése után hat regionális hitelintézet osztozott a valuta kibocsátásának, de a kereskedelmi váltók kezelésének és a diszkontálás kiváltságában is: a Banca Romana, a Banca nazionale di Torino, a Banco di Napoli, a Banco di Sicilia, a Banca nazionale Toscana és a Banca nazionale toscana di credito per le industrie e il commercio d'Italia.
A Banca nazionale di Torino neve 1867-ben Banca nazionale nel Regno d'Italia lett. 1888 és 1893 között Olaszország súlyos pénzügyi válságon ment keresztül, amikor a Banca Romana-botrány 1893 márciusában lezajlott. Ezt követően augusztus 10-én az olasz állam elfogadta a törvényt (n 449), amely engedélyezi a Banca nazionale nel Regno két kisebb regionális bankkal, a Banca nazionale toscanával és a Banca toscana di creditóval való fúzióját, így megszületett a Banca d'Italia
Ez az intézmény központosította a valutakibocsátást, és magánszabályokra épült. Csak a Banco di Napoli és a Banco di Sicilia tartotta fenn a bankjegyek olasz lírában történő kibocsátásának lehetőségét, amelyet törvény erősített meg 1910. április 28-án.
1926-ban egy új reform a Banca d’Italiát az ország központi bankjává tette, amely a bankjegyek kibocsátásának kiváltságával, emellett felügyeleti jogkörrel rendelkezett a többi bank felett. 1928-ban kormányzói posztot hoztak létre.
Az 1936. március 12-i törvény mélyrehatóan átalakította a Banca d’Italia alapszabályát; ekkor vált közjogi testületté (nem államosítás), a reform és az olasz cégek Mussolini általi megmentése keretében. Küldetése volt, hogy az olasz bankokat felügyelje és bankjegyeket bocsásson ki.
1943–44 után az Egyesült Államok ösztönzésére a Bank fokozatosan visszanyerte vegyes gazdaság státuszát, a magánbefektetők jelenléte megerősödve.[2] A 2006-os törvény megerősíti, hogy a Banca d’Italia közjogi társaság, de nyitott a részvényesek előtt (nyrt.).
1948-ban ez lett a diszkontráta fő és referenciamutatója.
Az irányítást kormányzó látja el, akinek munkáját egy 13 tagú tanács (Consiglio superiore) segíti, amelyet öt évre választanak meg, és amely kétszer újraválasztható.
A tőke különböző részvényesek között van felosztva, köztük az Intesa Sanpaolo, az Unicredit Group és a Generali között.
A bank minden nagyobb olasz városban rendelkezik fiókkal.
Az eurózóna többi bankjához hasonlóan ez is sokat veszített hatalmából a közös valuta, az euró 1999-es bevezetése és az olasz líra 2002-es megszűnése óta.
Bár a Banca d'Italiát 1893-ban alapították, azon a kormányzói tisztséget csak 1928-ban hozták létre. Korábban a jelenlegi kormányzó feladatait főigazgató látta el (a hozzárendelések változásával fennmaradt funkció).
A 2005. december 28-i megtakarítási törvény kihirdetéséig a kormányzót életre szólóan, elmozdíthatatlanul nevezték ki. Az Antonio Fazio kormányzót érintő Banca Popolare Italiana-botrányt követően Silvio Berlusconi kormánya két jelentős reformot vezetett be:
A megtakarításokról szóló törvény értelmében hat évre kinevezett Mario Draghi a Központi Bank kilencedik elnöke volt. Őt nevezték ki az Európai Központi Bank elnökévé 2011. november 1-jén, helyére pedig Ignazio Visco került.
A római via Nationalén található Koch-palota, a bank jelenlegi székhelye 1888 óta. 1926 után és az 1990-es évekig az olasz bankjegyek nyomdája volt. Jelenleg valutamúzeum működik benne.
Példák az intézmény által nyomtatott bankjegyekre:
LIMS forum content by LIMS forum members is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License. Based on a work at www.limsforum.com.
