Type a search term to find related articles by LIMS subject matter experts gathered from the most trusted and dynamic collaboration tools in the laboratory informatics industry.
Az úszás a folyadékban történő mozgás összefoglaló neve. Tárgyak és állatok mozgását is szokták így nevezni, ám ez a szócikk kifejezetten az emberek vízben önerőből haladó mozgásával foglalkozik.
Az úszás sporttevékenység, amit versenyszerűen is lehet űzni, de szabadidős tevékenységként, valamint egészségmegőrzési -fenntartási célból is sokan kedvelnek. Az egyik leghatékonyabb mozgásforma, hiszen a legtöbb izomcsoportot egyszerre mozgatja meg. Kicsi a sérülés és a túlterhelés veszélye. Gerinc- és mozgásszervi bántalmakban szenvedőknek, baleseti, ill. keringési rehabilitációban részesülő pácienseknek szokták gyógyászati célból javasolni.
Egy test akkor lebeg a folyadékban, ha tömege és a kiszorított víz tömege megegyezik. Mivel az emberi test nem egyforma sűrűségű mindenütt, ezért bizonyos részei a víz felett, más részek a víz alatt vannak. Mivel az ember mellkasa levegővel van tele, lebegéskor ez a testrész inkább a víz felszínén, a végtagok pedig a víz alatt vannak. Erősebb csontozatú, illetve idősebb személyeknek általában rosszabb a vízfekvésük. A nők és a gyermekek testsűrűsége általában kisebb, mint a férfiaké. Az úszás célja, hogy a vízben az emberre ható különféle hatásokat (súrlódási-, örvény-, közeg- és frontális ellenállás) kiegyenlítse, és a vízben történő előre haladást a legkisebb erőfeszítéssel segítse.
Vízben sokaknak gondot okoz, hogy nem érzik a lábuk alatt a talajt, emiatt begörcsölnek vagy pánikba esnek. Az ebből adódó koordinálatlan kapálózás miatt elsüllyedhetnek, és vízbe fulladhatnak. Ezért nagyon fontos, még gyerekkorban megtanítani mindenkit legalább alap szinten úszni.
Az úszás az egyik leghatékonyabb mozgásforma. A szervezet oxigénfelvétele és felhasználása egyensúlyban van. Ezáltal javul a tüdő-szív-keringési szervrendszerek teljesítőképessége. Vízben könnyebb a hőleadás és kevesebb az izzadás.
A víz ellenállása miatt intenzívebb munka végezhető, mint a szárazföldön. A felhajtóerő csökkenti viszont a testre nehezedő súlyt, így kíméli az ízületeket. Túlsúlyos illetve mozgássérült személyeknek is javasolt, mert a gerincoszlopra és a csontozatra kisebb terhet ró.
Fejleszti a kondicionális- és koordinációs képességeket. A legtöbb izomcsoportot egyszerre és alaposan megmozgatja, erőt, állóképességet és rugalmasságot egyaránt biztosít. Fontos szerepe van a testtartás javításában, ezért nemcsak a rekreáció, hanem a rehabilitáció területén is hasznos a vízben való mozgás. Így a csont-, ízületi bántalmak, szív- és érrendszeri betegségek, gerincdeformitások és balesetek, műtétek utáni terápiára is alkalmas.
Sokan idegnyugtatás céljából úsznak. A lelki nyugalom különösen csendes, természetes álló- illetve folyóvizekben érhető el.
Alkoholos befolyásoltságú, szívbeteg, legyengült szervezetű, vagy felhevült testű személynek nem ajánlott vízbe menni. Ők könnyen görcsöt kaphatnak, és vízbe fulladhatnak.
Külön edzés nélkül veszélyes a 15 °C-osnál hidegebb vízben hosszabb időt eltölteni, mert a szervezet gyors kihűlésével járhat. Ismerünk azonban északi népeket, akik a jeges vízben is kellemesen „lubickolnak”, de a legtöbb embernek ez nem ajánlott.
Az úszás valószínűleg egyidős az emberiséggel. Több ókori lelet is jelzi, hogy régen is kedvelt szabadidős tevékenység volt. Az ókori görögöknél az úszás az emberi műveltség fokmérője volt. Közéleti tevékenységet az nem vállalhatott, aki nem tudott úszni.
Annak ellenére, hogy az újkori olimpiákat nem tudnánk elképzelni úszósport nélkül, az ógörög olimpiákon nem volt ilyen versenyszám.
A rómaiak az egész birodalomban hatalmas csőhálózatokat építettek ki, hogy hódolhassanak fürdőszenvedélyüknek. Úszással kapcsolatos utalásokat a Bibliában is találhatunk.
A középkorban Európában a fürdés és az úszás erkölcstelen dolognak számított. Csak a 17. századtól vált ismét elfogadottá. Napóleon császár seregében a kiképzés részévé vált. A katonáknak ruhában, fegyveresen kellett csendben úszniuk.
Az úszás technikáját először egy Nicolaus Winmann nevű nyelvész foglalta könyvbe, 1538-ban (Der Schwimmer oder ein Zwiegespräch über die Schwimmkunst).
A versenyúszás 1800 körül kezdett elterjedni. 1837-ben alapították az első német úszóklubot. Az első újkori olimpiától kezdve vannak úszószámok. 1908-ban alapították meg az úszók nemzetközi szervezetét, a FINA-t (Fédération Internationale de Natation).
Magyarországon a török hódoltság idején vált újra népszerűvé. A török időkben nálunk felfedezett termálvizek híresek voltak, számtalan utazó leírása népszerűsítette a magyar termálfürdőket. (Egy régi mondás szerint, az alföldi ember, ha bárhol is kicsit mélyebben szúrja le botját, termálvizet talál). 1880-ra tehető a sportúszás kezdete, ekkor rendezték az első versenyt Siófok és Balatonfüred között. Az első úszóklub 1893-ban, a Magyar Úszó Szövetség pedig 1907-ben alakult meg.
A korai időkben főképpen a mellúszás volt az elterjedt. Azonban a sportversenyek miatt a technikák folyamatosan fejlődtek. Kialakult például az oldalúszás, melynek során az ember a jobb és bal oldalán váltakozva feküdt a vízen, és húzott egyet-egyet a kezével, lábával pedig oldalirányú ollózást végzett. 1868-ban a Kutya-sziget bennszülötteitől eltanult úszásmódot hozta Európába John Trudgen. Sajátos úszásával Trudgen bajnokságokat is nyert.
1875-ben Matthew Webb 21 óra 45 perc alatt átúszta a Doveri-szorost (La Manche-csatorna), vagyis a Dover és Calais közötti távot, amely 20,6 angol mérföld (33,1 km).
1898-ban a Polinéz-szigetvilág törzseinek úszásmódját kiismerve az ausztrál Alex Wickham a mai gyorsúszáshoz hasonlító stílust dolgozott ki (váltott karmunka, hullámzó mozgású test).
Az ausztrál Arthur Cavill fejlesztette ki a hátúszást, ám az ő változatában a két kar egyszerre, lába pedig békatempóval mozgott. A hátúszást 1912-ben az amerikai Harry Hebner fejlesztette tovább a ma ismert változatra (váltott kar- és ollózó lábmunka), és nyert technikájával olimpiát 100 m-en.
A legfiatalabb úszásnem a pillangóúszás, amelyet a német Erich Rademacher mellúszás közben talált ki, amikor egy szoros célba való benyúlás során kiemelkedett a vízből, és szinte ráugrott a falra. Sokáig mellúszó lábmunkával pillangóztak, csak 1936-ban jelent meg Higgins páros lábú, ún. delfin lábmunkája. A FINA 1952-ben ismerte el negyedik hivatalos úszásnemként a pillangót.
A négy úszásnem tehát a következő:
I. Vízhez szoktatás
Célja az alapvető vízbiztonság elnyerése, a félelemérzés leküzdése.
Menete: ismerkedés a vízben levés érzésével, lebegés, az arc fokozatos elmerítése (először áll, majd orr, szem, végül már homlokrész is), buborékfújás az orron és szájon keresztül (ha gyermekről van szó, fontos, hogy rájöjjön, a vizet nem szívni, hanem fújni kell), első mozgások- láblógatás és a gyors lábtempó (ollózó mozdulat) gyakorlása a medence partjáról, végigkapaszkodás a medence szélén, majd a medence oldalába való kapaszkodással a törzs és a lábak hátranyújtása, az arc belemerítése és a levegő kifújása a vízben.
II. Úszástechnika oktatása
A legalapvetőbb mozgás a vízben a hason siklás, amit előkészíteni az úszólap (deszka) segítségével lehet. A deszkát először a tetején kell fogni, a lábak kinyújtva végzik az ollózó mozgást, később a végét fogva az arc is belemerülhet a vízbe, ekkor történik a levegővétel-levegőkifújás és a lábtempó összehangolása. Ezzel párhuzamosan gyakorolható a hason siklás, legegyszerűbb, ha a kezek a comb mellett vannak, az elején a fej fenntartása okozhat nehézséget, aminek következtében merül el a has és a láb.
Ezek után következhet a deszkával történő kivárásos kéztempó, majd a levegő oldalról történő vételének berögzítése, illetve a hátúszás a fej fölé emelt kezekkel, végül lassú kartempóval. A deszka elhagyásával a karokkal történő egyensúlyozás megtanulása fontos lépés, a kartempó és a lábak megállás nélküli összehangolása a szabályos – 3 kéztempó után történő – levegővétellel hosszú munka eredménye.
A mellúszás lábtempójának gyakorlása is az úszólap segítségével történik, szabályos kartempójának elsajátítása az úszásnemek között technikailag a legnehezebb.
A pillangó alapmozdulatai a legkevesebb technikai tudást igénylik, fizikailag viszont annál megterhelőbbek, csak gyakorlottabb úszóknak ajánlatos elsajátítani ezt az úszásnemet, gerincproblémákkal küszködőknek pedig nem ajánlott.
III. Mélyvízhez szoktatás
Az úszástechnika oktatásával párhuzamosan történik, a vízbiztonság elnyerésével és legalább az úszólap biztos használatával a mélyebb víz nem okozhat problémát. Ugrálással fokozható a mélyvíz iránti kedv.
IV. Úszásnemek szabályos elsajátítása
Hátúszás
Lábtempónál a lábak zárt helyzetben legyenek, a térd maradjon a víz vonala alatt, és – hogy a lábunk ne merüljön mélyre – inkább bokával „rúgjunk ki” a víz felszínére.
Ha már az úszólappal biztonságosan boldogulunk, kipróbálhatjuk kizárólag lábtempóval. Kezünk ilyenkor legyen a törzs mellett. A kartempót fokozatosan gyakoroljuk be. Először az egyik kézzel végezzük a comb mellől indítva, szorosan a fül mellett vizet fogva, a víz alatt hajlított karral húzva, egészen a combig. Utána ismételjük meg ezt a másik kézzel is. Ezután megpróbálkozhatunk mindkét karral egyszerre tempózva, csak ellenkező ütemben. Akinek ez fárasztó, kipróbálhatja a páros karú hátúszást is. Nyújtott karral lendítsünk a fej fölé, és a fejhez közel fogjunk vizet.
Az utóbbi évtizedekben nyert teret Magyarországon a babaúszás. A legtöbb nagyvárosban – ahol van alkalmas uszoda – megoldották, hogy legyen olyan időszak, amikor a piciket vízbe lehet ereszteni. A gyermek izmainak és csontozatának fejlődésére nagyon kedvező ez a fajta mozgás.
Az újszülöttek, ha az arcukat víz éri, nagyjából 6-7 hónapos korukig ösztönösen zárják el orrnyílásaikat és szájukat, így nem nyelnek vizet és nem fulladnak meg. A babák ezen tulajdonságát hívja a szaknyelv búvárreflexnek. Mivel az anyaméhben is „vízben” voltak, ezért a merülés számukra ismerős élményt jelent, így általában nem zavarja őket a medencevíz.
Néhány szakember szerint először kádban érdemes vízhez szoktatni a gyermeket, és csak ha ez tetszik neki, akkor vinni az uszodába.
A babaúszás indításához az uszodának szigorú egészségügyi szabályokat kell teljesítenie, amit a helyi ÁNTSZ rendszeresen ellenőriz. Ennél a fajta úszásnál, speciálisan képzett oktatók szükségesek. Komoly szerepük van a szülőknek is, tulajdonképpen ők vigyáznak a csecsemőre, és az oktató instrukciói alapján segítik a gyermek mozgását a vízben.
A legtöbb gyermek a vízben felszabadul, de akadnak olyanok is, akiket nem lehet a vízhez szoktatni. Esetükben nem szabad erőltetni az úszást.
Tévhit azonban, hogy aki gyermekkorban babaúszásban vesz részt, az később kitűnő versenyúszó lesz, hisz az sok más összetevőtől is függ. Az viszont igazolt, hogy az ilyen gyermek néhány éves korában gyorsabban tud megtanulni úszni.
Néhány szabály, amit be kell tartani:
A manapság használatos légzőkészülékek megjelenésének és elterjedésének köszönhetően merész búvárok kitalálták a búvárúszást. A sportág hazánkban az 1960-as években terjedt el. Több válfaja is létezik, nálunk a következőkben rendeznek versenyeket:
Az uszonyos úszás medencében zajlik, az úszó uszonyt visel a lábán és légzőcső segítségével vesz levegőt. A hivatalos versenytávok a felnőtteknél: 50, 100, 200, 400, 800 és 1500 méter. A búvárúszás szintén medencei, azonban a búvár búvárpalackkal úszik, nem jöhet fel a felszínre. A tájékozódási búvárúszás tavakban, tengerben űzhető, a búvárnak a búvárpalackra szerelt tájoló, métermérő és mélységmérő segítségével kell megtalálnia a víz alatt a pályát alkotó bójákat.
Átlátszatlan vizű strandokon, tavakban szokták általában négyen-hatan a (vízi) fogózást játszani. A játék lényege, hogy van egy fogó, aki főként víz alatt úszva igyekszik megfogni, a főként víz alatt úszva menekülő többi játékosok valamelyikét. A játékban speciális úszásmódok és elrugaszkodás fajták alakultak ki.[1]
Évente megrendezett úszó tömegsportrendezvények:
Úszóversenyeket jellemzően 50 méteres, 8 pályás, rövid pályás bajnokságot 25 méteres medencékben rendeznek. Összesen 17 egyéni- és 3 csapatszámban rendeznek 50 méteres versenyeket. Vannak hosszútávúszó versenyek is, azokat általában nyílt vízen rendezik meg.
Egyéni számok:
25 méter hosszú medencében a 100 méteres vegyesúszás versenyt is meg szokták rendezni.
Csapatszámok:
Hosszútávúszó számok:
A versenykiírásból derül ki, hogy fenti számok közül melyiket rendezik meg. Nem hivatalos, helyi vagy utánpótlás versenyek ettől eltérő távokon, illetve medencékben is előfordulnak.
Egyéni vegyesúszásnál az úszásnemek váltása a következő: pillangó – hát – mell – gyors, vegyesváltónál pedig: hát – mell – pillangó – gyors a sorrend.
Az újkori olimpiai játékok alapsportága az úszás. Az első három olimpián nyílt vízben, az első londoni olimpia óta pedig medencében rendezik a versenyeket. Kezdetben csak gyorsúszásban osztottak ki érmeket, majd 1900-tól került a mellúszás is a programba. 1904-től hát-, illetve 4×100 méteres gyorsváltó versenyeket is rendeznek. A pillangóúszás 1956-tól, a vegyesúszás pedig 1964-től olimpiai szám.
A magyar csapat legendásan jól szerepel az olimpiai úszóversenyeken. Szinte nincs is olyan olimpia, amelyiken ne szereztek volna versenyúszóink érmeket. Ez különösen komoly teljesítmény, hisz Magyarország nem rendelkezik sok szabad zárt versenymedencével, és nyílt vízi versenyzésre alkalmas helyszín is kevés található az országban. A csapat az 1950-es években illetve az 1990-es évek elején volt a legeredményesebb. Kiemelkedik az úszók közül az öt olimpiai aranyéremmel büszkélkedő Egerszegi Krisztina, és a négy olimpiai bajnoki címet elérő Darnyi Tamás. Világklasszis versenyzőink még Wladár Sándor, Wladár Zoltán és Hosszú Katinka.
Nemzetközi viszonylatban Michael Phelps pályafutása kiemelkedő, aki 23 olimpiai bajnoki címet szerzett. Őt követi Mark Spitz, aki összesen 9 olimpiai bajnoki címet szerzett. Matt Biondi és Jenny Thompson 8-8, Kristin Otto 6, Amy Van Dyken, Tom Jager, Don Schollander, Johnny Weissmuller pedig 5-5 olimpiai aranyérmet gyűjtött.
 |  | ||
| |||
| Ssz. | Helyszín | Rendező ország | Kezdő dátum | Befejező dátum | Világbajnok magyar úszók | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Palma de Mallorca | Spanyolország | 1993. december 2. | 1993. december 5. | ||
| 2. | Rio de Janeiro | Brazília | 1995. november 30. | 1995. december 3. | ||
| 3. | Göteborg | Svédország | 1997. április 17. | 1997. április 20. | ||
| 4. | Hongkong | Kína | 1999. április 1. | 1999. április 4. | ||
| 5. | Athén | Görögország | 2000. március 16. | 2000. március 19. | Szabados Béla 200 gyors | |
| 6. | Moszkva | Oroszország | 2002. április 3. | 2002. április 7. | ||
| 7. | Indianapolis | Egyesült Államok | 2004. október 7. | 2004. október 11. | ||
| 8. | Sanghaj | Kína | 2006. április 5. | 2006. április 9. | ||
| 9. | Manchester | Nagy-Britannia | 2008. április 9. | 2008. április 14. | ||
| 10. | Dubaj | Egyesült Arab Emírségek | 2010. december 15. | 2010. december 19. | ||
| 11. | Isztambul | Törökország | 2012. december 12. | 2012. december 16. | Hosszú Katinka női 200 m pillangó és női 100 m vegyes; Gyurta Dániel férfi 200 m mell |
Az Európai Úszószövetség évente 25, kétévente pedig 50 méteres medencében Európa-bajnokságot rendez. Utóbbival egy időben zajlik a szinkronúszó- és a műugró-Eb is. A legelső Eb-t Budapesten rendezték.
A Csendes-óceáni úszóbajnokságot 1985 óta rendezik meg, 50 m-es medencében. A versenyeket két évente, 2002 óta négy évente augusztusban rendezik meg. A bajnokságokon kezdetben csak négy ország versenyzői vettek részt: Kanada, Egyesült Államok, Ausztrália és Japán. Később további Európán kívüli országok versenyzőit is meghívták, mint például Kína, Új-Zéland és Brazília.
| Ssz. | Helyszín | Rendező ország | Kezdő dátum | Befejező dátum |
|---|---|---|---|---|
| 1. | Tokió | Japán | 1985. augusztus 15. | 1985. augusztus 18. |
| 2. | Brisbane | Ausztrália | 1987. augusztus 13. | 1987. augusztus 16. |
| 3. | Tokió | Japán | 1989. augusztus 17. | 1989. augusztus 20. |
| 4. | Edmonton | Kanada | 1991. augusztus 22. | 1991. augusztus 25. |
| 5. | Kóbe | Japán | 1993. augusztus 12. | 1993. augusztus 15. |
| 6. | Atlanta | Egyesült Államok | 1995. augusztus 10. | 1995. augusztus 13. |
| 7. | Fukuoka | Japán | 1997. augusztus 10. | 1997. augusztus 13. |
| 8. | Sydney | Ausztrália | 1999. augusztus 22. | 1999. augusztus 29. |
| 9. | Jokohama | Japán | 2002. augusztus 24. | 2002. augusztus 29. |
| 10. | Victoria | Kanada | 2006. augusztus 17. | 2006. augusztus 20. |
| 11. | Irvine | Egyesült Államok | 2010. augusztus 12. | 2010. augusztus 22. |
A mozgássérültek részt vehetnek a paralimpián. Paralimpiát több sportágból is indítanak, így úszásból is.
Bakó Jenő: Az úszás története; Sport, Bp., 1986
LIMS forum content by LIMS forum members is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License. Based on a work at www.limsforum.com.
