ISO/IEC 17025: History and introduction of concepts

Cseh Čeština, český jazyk
Beszélik	Csehország, valamint a környező országok
Terület	Közép-Európa
Beszélők száma	12 millió fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    Balti szláv nyelvek     Szláv nyelvek      nyugati csoport       csehszlovák nyelvek        Cseh nyelv
Írásrendszer	Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos	Csehország, Európai Unió
Nyelvkódok
ISO 639-1	cs
ISO 639-2	ces (T)cze (B)
ISO 639-3	ces
A Wikimédia Commons tartalmaz Čeština, český jazyk témájú médiaállományokat.

A cseh nyelv (csehül český jazyk vagy čeština) az indoeurópai nyelvcsalád, azon belül a nyugati szláv nyelvek tagja. Legközelebbi rokona a szlovák nyelv; a két nyelv irodalmi nyelvei között kölcsönös érthetőség áll fenn, mintha egyazon nyelv két nyelvjárása lenne, ezzel szemben a szlovák nyelvjárások eltérőek a csehtől. Ugyanebbe a csoportba tartozik a lengyel és a szorb nyelv is. Két fő nyelvjárása a csehországi és a morvaországi. A legrégebbi nyelvemlékek a 13. századból valók.

A nyelvet mintegy 12 milliónyian beszélik, Csehországon kívül Szlovákiában, Németországban, Ausztriában, valamint az Egyesült Államokban és Kanadában elszórva használják.

2004. május 1. óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.

Nagyon sokan nyelvjárásának sorolják be a morva nyelvet, amelynek helyzete részben politikai vita tárgya. Hogy valóban beszélhetünk-e morva nyelvről, amellett számos érvet lehet felhozni, ugyanakkor számos ellenérvet is, ez utóbbiak alapján azonban akár a szlovák nyelvet is cseh nyelvjárásnak lehetne minősíteni. Az viszont tény, hogy két évszázaddal korábban még megkülönböztették egymástól a két nyelvet és nem tekintették egyiket sem a másik dialektusának.

Bővebben: Cseh ábécé

A cseh nyelvet a latin írás betűivel írják. Az ábécé:

a

á

b

c

č

d

ď

e

é

ě

f

g

h

ch

i

í

j

k

l

m

n

ň

o

ó

p

q

r

ř

s

š

t

ť

u

ú

ů

v

w

x

y

ý

z

ž

Kiolvasott alakjuk: krátké a, dlouhé á, bé, cé, čé, dé, ďé, krátké e, dlouhé é, je, ef, gé, há, chá, krátké i, dlouhé í, jé, ká, el, em, en, eň, o, ó, pé, kvé, er, eř, es, eš, té, ťé, krátké u, dlouhé ú, ů s kroužkem, vé, dvojité vé, iks, krátké ypsilon, dlouhé ypsilon, zet, žet. (A betűk kiejtését lásd alább!)

Érdemes észrevenni, hogy a ch betű a h után (nem pedig a c után) szerepel. Egyazon betű éles ékezetes alakja (é, ú) megelőzi a hacsekosat (ě) és a karikásat (ů).

A kis ď betű nagybetűs párja a Ď, a kis ť betűé pedig a Ť (felül mindkét nagybetű normális hacsekkal).

Szavak ábécébe rendezésekor a magánhangzókon nem számítanak a mellékjelek (például duben < důsledný < duševní), a mássalhangzókon azonban igen (például rýže < řád).

A cseh nyelvet elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a szlováktól már nem olyan egyszerű. Némely betűk azonban csak az egyik nyelvben, mások csak a másikban fordulnak elő:

Csak a csehben:	Csak a szlovákban:
ě ř ů	ä ĺ ľ ô ŕ

Bővebben: Cseh kiejtés

A betűk fölötti fordított háztető (ˇ) neve hacsek (csehül háček).

Hacsekkel ellátott betűk č    cs ě    je ď gy ň ny ř rzs (egyszerre ejtve), zöngétlenedve rs š s ť ty ž zs

Egyéb speciális betűk a rövid á é hosszú e (!) h zöngés h, mint a magyar noha szóban ch zöngétlen, kemény h, mint a magyar doh szóban l a magyarnál keményebb l s sz ů hosszú ú (kiejtése azonos az ú-val) y, ý i, í

• Az i, í és az y, ý között az a különbség, hogy az előbbi lágyítja az előtte álló d, t, n hangokat, míg az utóbbi nem. A dy, ty, ny kiejtése tehát [di, ti, ni], a ti, di, ni ejtése pedig [tyi, gyi, nyi] lesz a csehben.
  • Helyesírási szabály, hogy az ún. lágy mássalhangzók után (ž, š, č, ř, c, j) i/í betűt írunk, a kemény mássalhangzók után (h, ch, k, r, g) pedig y/ý szerepel.
• Idegen szavakban az i előtti d, t, n kemény maradhat, például gramatika, [-ti-].
• Az ě kiejtése [je], a d/t/n hangokat lágyítja (dě, tě, ně: [gye, tye, nye]), a mě betűket pedig [mnye]-ként ejtjük. (Az utóbbi csak a Prága környéki irodalmi nyelvre vonatkozik.) – Az ě és az i/í betűn kívül más betű nem lágyít (szemben például a szlovákkal, itt a sima e sem lágyít).
• Az ř a cseh nyelvnek szinte egyedülálló hangja: egyszerre képzett [r] és [zs] hangot jelöl (más szóval: megemelt nyelvgyökkel képzett [r]-et).
• Az ú és ů hang kiejtésre azonos (hosszú [ú]), az utóbbi azonban a ragozás során o-val váltakozhat, illetve más szláv nyelvekben o felel meg neki. Megkülönböztetésüknek tehát nem hangtani, hanem helyesírási és nyelvtörténeti okai vannak. Továbbá előbbi csak első szótagban jelölheti a hosszú ú betű szerepét, pl.: únor (február), DE dům (ház).
• A ď és a ť betűk jele önálló karakter, nem pedig d/t + aposztróf (’). Nagybetűs formájukban (Ď, Ť), valamint kézírásos alakjukban a többi betűnél látható hacsekot (ˇ) használjuk: dͮ, tͮ.
• A zöngés mássalhangzókat szó végén zöngétlenül ejtjük (a némethez hasonlóan), például obraz [obrasz] 'kép'. A zöngétlenedés előre is hat, szón belül vagy szóhatáron át is, például v pokoji [fpokoji] 'a szobában'.
• A h és a ch hangnak jelentésmegkülönböztető értéke van; a csehek (amint a szlovákok is) kényesek a megfelelő kiejtésre.
• A magánhangzók hosszának is jelentésmegkülönböztető értéke van, ezért ügyelni kell megfelelően hosszú, nyújtott ejtésükre.
• Az ou kettős magánhangzó mindkét tagját tisztán ki kell ejteni (o-u).

A cseh névszóragozás meglehetősen bonyolult, sok ragozási osztály van (3 nyelvtani nem létezik a csehben; a főneveket kb. 15-16 szabályos séma szerint ragozzuk 14 esetben: azaz 7-7 egyes- és többesszámú alak van; természetesen a főnévvel együtt ragozódnak a melléknevek, birtokos melléknevek, névmások stb. is), és előfordulnak kivételek is.

A főnevek három nembe tartozhatnak: hím-, nő- és semlegesnem. Nemcsak a természetes nemmel rendelkező élőlényeknek van nyelvtani nemük, hanem minden más főnévnek (tárgyaknak, fogalmaknak is). – A melléknevek és a számnevek a főnévvel nemben, számban és esetben egyeznek.

A főnevek nemét többé-kevésbé fel lehet ismerni végződésük alapján:

msh.		a	e		o	í
HÍMNEM	NŐNEM			SEMLEGESNEM

A mássalhangzó végűek többsége hímnemű (a kemény msh. végűek szinte kivétel nélkül), az -a végűek nőneműek (valamint egyes lágy mássalhangzó végűek és az -e végűek egy része), az -o és -í végűek pedig semlegesneműek (valamint az -e végűek közül a többi). Néhány kivétel: místnost (helység), msh-ra végződő de nőnemű főnév, ellenpélda předseda (vezető, igazgató, elnök) ami hiába -a végű, hímnemű főnév.

A ragozás miatt meg kell különböztetni a hímneműek között élőt és élettelent, valamint mindhárom nemben kemény és lágy tövűeket.

A csehben hét névszói esetet tartanak számon. Nevük és kérdőszavaik az alábbiak:

• alany- (nominatívusz): ki, mi? = kdo, co?
• tárgy- (akkuzatívusz): kit, mit? = koho, co?
• birtokos (genitívusz): kinek, minek a valamije? = koho, čeho?
• részeshatározó (datívusz): kinek, minek? = komu, čemu?
• elöljárós (lokatívusz): kiről, miről? = o kom, o čem?
• eszközhatározó (instrumentális): kivel, mivel? = s kým, s čím?
• megszólító (vokatívusz): kit, mit szólítunk meg?

Három fő igeragozási típust különböztetnek meg, melyek közül az egyiknek két altípusa van aszerint, hogy töve egy szótaggal bővül (ezt néha önálló típusnak tekintik, és négy fő típusról beszélnek).

	Főnévi igenév	Egyes szám			Többes szám			Jelentése
		1.	2.	3.	1.	2.	3.
I.a	číst*	čtu	čteš	čte	čteme	čtete	čtou	olvas
I.b	studovat	studuji (studuju)	studuješ	studuje	studujeme	studujete	studují (studujou)	tanul
II.	dělat	dělám	děláš	dělá	děláme	děláte	dělají	csinál
III.	mluvit	mluvím	mluvíš	mluví	mluvíme	mluvíte	mluví	beszél

• Az I.a típus főnévi igeneve (csillaggal jelölve) alakilag különféle lehet. Egyaránt ide tartozik például: jít (jdu), jet (jedu), psát (píšu), pít (piju), mýt se (myju se). (Zárójelben az egyes szám első személyű alakok szerepelnek, amelyek már szabályosak.) Ezeknél tehát a főnévi igenév mellett mindig valamelyik személyragos alakot is ismerni kell.
• Az I.b típusnál egy dobozban helyenként két alak is látható: a zárójeles a köznyelvi változatot jelöli. Ezeket elsősorban felismerés szintjén érdemes tudni. (A köznyelvi változat észrevehetően a másik altípus hatását mutatja.)
• A II. típusnál az á helyenként hosszú a főnévi igenévben (például znát).
• A legnagyobb figyelmet általában az egyes szám első és a többes szám harmadik személy igényel; a többi alak lényegében szabályos.

• Kizárólag akkor használatos amikor megszólítunk valakit. A főnevek (és nevek) deklinációját az alábbi táblázatokban foglaljuk össze, magától értetődően csakis a hím-, és nőneműekét (ugyanis a megszólító esetet semlegesnemű/élettelen főneveknél nem használatos).

Hímnem
kemény tövűek	-e	studente, pane
-k,-h,-ch végűek	-u	tatínku, Nováku
-r végűek	-ře	Petře, bratře
lágy tövűek	-i	muži, učiteli, Tomáši
-ec végűek	-če	otče

• Kivételek vannak, például: Pavel -→ Pavle!.

Nőnem
-a végűek	-o	Lenko, Aleno

• Az -e végű nőnemű főnevek végződése nem változik (pl.: Marie!, Lucie!).

Já	můj slovník (masc.)	az én szótáram
	moje/má kniha (fem.)	az én könyvem
	moje/mé auto (neut.)	az én autóm
Ty	tvůj pokoj (masc.)	a te szobád
	tvoje/tvá učebnice (fem.)	a te tankönyved
	tvoje/tvé pero (neut.)	a te tollad
On	jeho slovník/kamarádka/rádio (masc./fem./neut.)	az ő szótára/barátnője/rádiója
Ona	její obraz/lampa/okno (masc./fem./neut.)	az ő képe/lámpája/ablaka
My	náš učitel (masc.)	a mi tanárunk
	naše učitelka (fem.)	a mi tanárnőnk
	naše auto (neut.)	a mi autónk
Vy	váš student (masc.)	a ti diákotok
	vaše studentka (fem.)	a ti diákotok (nő)
	vaše město (neut.)	a ti városotok
Oni, Ony	jejich dům/škola/auto (masc./fem./neut.)	az ő házuk/iskolájuk/autójuk

• Cseh-magyar szótár, 1-2.; főszerkesztő: Dobossy László; Akadémiai Kiadó–ČSAV, Budapest–Praha, 1960
• Magyar-cseh szótár I-II., főszerkesztő: Ladislav Hradsky; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989
• Cseh nyelvtan angolul
• A cseh és a szlovák szókincs eltérései^{[halott link]}
• Czech Language Training
• Online cseh nyelvtanfolyam magyarul, cseh magyar mini-szótár