Informatics Educational Institutions & Programs

Mamutfenyőformák
	Óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Ciprusfélék (Cupressaceae);
Alcsalád:	Sequoioideae;
Elterjedés
	A tengerparti (zöld) és az óriás mamutfenyő (rózsaszín) elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mamutfenyőformák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mamutfenyőformák témájú kategóriát.

A mamutfenyőformák (Sequoioideae) a ciprusfélék (Cupressaceae) családjának egy alcsaládja. Három ma élő nemzetség tartozik ide, mindegyik egy-egy ma is élő fajjal; a nemzetségekben fosszilis fajok is vannak.

Az amerikai fajták az angol „redwood” nevet – amit olykor tévesen vörösfenyőnek fordítanak – vöröses színű, rostosan foszló kérgükről kapták.

Nemzetségek és élő fajok

Metasequoia
- kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides)
Sequoia
- tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens)
Sequoiadendron
- óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum)

Felfedezésük

Gigantikus méreteik dacára az amerikai mamutfenyőkre csak a 18. század második felében figyelt fel egy Kaliforniába utazó szerzetes; beszámolója 1769-ben jelent meg,^[1] és jóformán ismeretlen maradt. Juan Crespi ő 1796-ban látta meg e hatalmas fákat — az ő beszámolóját már a szélesebb közönség is megismerte. E tengerparti mamutfenyő tudományos leírására 1824-ig (az óriás mamutfenyőére 1833-ig) kellett várni, ekkor az első indián ábécét kifejlesztő cseroki Sequoyah-ról (Se-Quo-Yah, 1770–1843) a Sequoia nevet kapta.

Ezután még több mint egy évszázadig azt hitték, hogy a mamutfenyőformák kizárólag Észak-Amerikában, a pacifikus–észak-amerikai flóraterületen) fordulnak elő; a kínai mamutfenyőt csak 1941-ben fedezték fel.

Megjelenésük, felépítésük

Kérgük még törzsük átmérőjéhez viszonyítva is igen vastag; az idősebb amerikai fáké fél méternél is vastagabb. Ebben a kéregben nincsenek gyantajáratok, viszont sok benne a csersav (tannin), így se a férgek, se az avartüzek nem károsítják.^[2] Általában a közvetlen villámcsapást is túlélik: szép példája ennek a nagycenki Széchenyi-kastély kertjében álló, villám sújtotta óriás mamutfenyő. A kéreg sérülései viszonylag gyorsan gyógyulnak.

Hasonlóan védettek a tűztől tobozaik: olyannyira, hogy magjai csak erdőtűz (vagy más, hasonló hő) hatására válnak csíraképessé.

Életmódjuk, termőhelyük

Rendkívül szívós, az időjárási szélsőségeknek ellenálló fák.

Magyarországon

Számos arborétumban és kastélykertben találhatunk egy-egy mamutfenyőt. Többségüket az első világháború előtt telepítették. Az utóbbi évtizedekben mindhárom faj több kertészetben is kapható, tehát sokfelé telepítik is. Néhány ismertebb, öreg példány:

Szegeden az egyetem füvészkertjében 50 éves példány áll.
Zirc közelében, a közigazgatásilag Borzavárhoz tartozó Páliháláspusztán a házaktól kb. 200 méter sétával érhető el egy mamutfenyő.
Sopronban az Erzsébet kertben áll egy mamutfenyő.
A Balatonfűzfői művelődési ház előtt található egy példány, melyet 1936-ban ültettek. 2018- ban villámcsapás miatt a tetejéből jó pár métert eltávolítottak, de így is impozáns látványt nyújt.

Balkány egyik városrészében, Csiffytanyán áll egy 160 évnél is idősebb fa. Érdekessége, hogy nem arborétumban, hanem szabadon nő.
Badacsonytomajon, az 1900-as évek elején létrehozott Folly arborétumban egy parti mamutfenyő látható.
A gödöllői Grassalkovich-kastély parkjában is található.
Az egykori Kertészeti Egyetem (jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem Budai Arborétum alsó kertjének északi szegletében, a Szüret utcai kerítés mellett látható egy szép példánya.
1981 után ültettek az erdőtelki arborétumban egy-egy hegyi, illetve kínai mamutfenyőt.
A Kám határában található Jeli Arborétumban egy kínai mamutfenyőt láthatunk.
Tiszaigar határában, a Tiszaszentimrei Arborétumban is áll egy fa.
A Tiszakürti Arborétumban egy fiatalabb (pár évtizedes) mamutfenyő él.
Zircen, a cisztercita apátság angolkertjéből kialakított arborétumban egy kínai mamutfenyő él.
Nagycenken, a Széchenyi-kastély (Nagycenk) parkjában áll egy száz évnél is idősebb fa.
Van egy mamutfenyő a Sárvári Arborétumban is.
Somogyvárott, a Széchenyi-kastély (Somogyvár) parkjában áll egy 1000 évnél is idősebb fa.
Sopronhorpácson, a Széchenyi-kastély fáját valószínűleg Széchenyi Alexandra ültettette. A villám sújtotta fa felső ágai száradnak.
Budakeszi határában az egykori növénykert maradékaként 1900 óta áll két hegyi mamutfenyő.
Korábban a legnagyobb hazai mamutfenyő az iharosberényi Inkey-kastély parkjában álló, 41 m magas Sequoiadendron giganteum volt. Törzsének kerülete meghaladta a hét métert. A fát 2018 októberében kivágták, tönkjén 135 évgyűrűt számoltak.^[3]
Szombathelyen a bogáti kastélyparkban élő mamutfenyő lett a legmagasabb a Magyarországon élő mamutfenyők között, miután 2018-ban kivágták az iharosberényi Inkey-kastély parkjában állót.^[3]
A 75-ös főút mellett, a Zala vármegyében fekvő Nova község Kossuth utcájában áll egy jelentős példány. A tulajdonos elbeszélése alapján 1955-ig vegetált, majd gyors növekedésnek indult.
Szombathelyen a Kámoni Arborétumban, a Saághy István utca és Maros utca torkolatában áll egy példány, amely az öntözés ellenére alulról elkezdett száradni. 2011 júliusában villám sújtotta, a teteje megsérült.^[4]
Szombathelyen a Rigóvölgyben, a Kárpáti Kelemen utca 57. alatt magánkertben áll egy közel 50 éves példány.
A Debreceni Egyetem botanikus kertjében is él egy kínai mamutfenyő.
Kőszeg, a Dr. Nagy László Gyógypedagógia Intézet kertjében áll egy szép példány, kora a kert alapítása alapján ~100 év.
Kőszegen magánkertben, a Királyvölgyi utca 23. alatt áll egy 25 éves példány.
Felsőcsatár, Jáplán pusztai majorban 3 példány található.
Répceszentgyörgy, a Szentgyörgyi-Horváth-kastély főhomlokzata előtt áll két szép példánya. Törzsátmérőjük 1,40 m magasságuk ~20 m.
Acsád, a Szegedy-kastély parkjában, az új épületszárny közelében áll egy 1,2 m törzsátmérőjű és 30 m magasságú egyed a 20. század elején ültetve.
A miskolctapolcai parkban a kínai mamutfenyő több példánya is él.
A Szarvasi Arborétumban egy 1873-ban ültetett, 30 m magas hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) áll (társa 2010-ben elpusztult).^[5]
Lengyel községben az Apponyi Kastély parkjában található 2 példány^[6]

Külföldön

A két amerikai mamutfenyőfaj a Kalifornia és Oregon államban foltokban megjelenő babérlombú erdők meghatározó fajai közé tartozott, amíg nagy részüket ki nem vágták. Jelenleg mindkét fajt intenzíven védik, és nagy erőfeszítésekkel újratelepítik.