FAIR and interactive data graphics from a scientific knowledge graph

Posted on June 17, 2024 By LabLynx Journal articles

Hivatkozások szerkesztése
Pozsony (Bratislava)
Pozsony címere
Pozsony címere		 Pozsony zászlaja
Pozsony zászlaja
Becenév: a kicsike nagyváros, a Duna szépsége
Közigazgatás
Ország Szlovákia
Kerületpozsonyi
Rangfőváros
Első írásos említés907
PolgármesterMatúš Vallo
Irányítószám8XX XX
Körzethívószám421 2
Forgalmi rendszám
  • BA
  • BL
  • BT
Testvérvárosok
Lista
Kijev
Népesség
Teljes népesség475 503 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1200 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság134 m
Terület367,66 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 08′ 41″, k. h. 17° 06′ 46″48.144722°N 17.112778°EKoordináták: é. sz. 48° 08′ 41″, k. h. 17° 06′ 46″48.144722°N 17.112778°E
Pozsony weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsony témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pozsony (szlovákul: Bratislava (1919-ig Prešporok), németül: Pressburg (régiesen Preßburg), latinul: Posonium) Szlovákia fővárosa és egyben legnagyobb városa. Az ország délnyugati részén, az Ausztriával és Magyarországgal közös határháromszögben, a Kis-Kárpátok lábánál fekszik, elfoglalva a Duna mindkét partját és a Morva bal partját. Ausztria és Magyarország határán ez az egyetlen nemzeti főváros, amely két szuverén állammal határos. Európa egyik legkisebb fővárosa. Hivatalosan a város lakossága 2020-ban mintegy 441 000 fő, azonban elővárosokkal több mint 650 000.

A város történelmét számos nemzet befolyásolta, köztük a bolgárok, csehek, horvátok, magyarok, németek, osztrákok, szerbek, szlovákok és zsidók. Első írásos említése 907-ből való, ugyanezen évben zajlott a város környékén a magyar honfoglalást lezáró pozsonyi csata is. Ez volt a Magyar Királyság koronázási helye, törvényhozó központja és fővárosa 1536 és 1783 között, tizenegy magyar királyt és nyolc királynét koronáztak meg a Szent Márton-székesegyházban. A legtöbb magyar országgyűlést itt tartották a 17. századtól a magyar reformkorig, és a város számos magyar, német és szlovák történelmi személynek adott otthont.

Pozsony ma Szlovákia politikai, kulturális és gazdasági központja. Ez a szlovák elnök, a parlament és a szlovák végrehajtó testület székhelye. Számos egyetem, múzeum, színház, galéria és más kulturális és oktatási intézmény működik itt. Szlovákia nagyvállalatainak és pénzintézeteinek nagy részének itt van a központja.

A 2010-es évek második felében a pozsonyi kerület az egy főre jutó GDP (PPP) szerint az Európai Unió egyik leggazdagabb régiója. A vásárlóerő-paritáson számított GDP körülbelül háromszor magasabb, mint más szlovák régiókban. Pozsony évente körülbelül 1 millió turistát is vonz.

Neve

Magyar nevének etimológiája

Pozsony neve a régi magyar Poson személynévből (valószínűleg a vár első ispánjáról) ered.[2] Maga a személynév eredhet a cseh Pos, de lehet a német Poscho személynévből is.

A 18. század végéig a magyar neve Posony, a 19. század elejétől egyre inkább a Pozsony név volt használatos.

Szlovák neve

A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch, illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német Burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a német nyelvterületen ma is használatos Pressburg.

A Braslavespruch, illetve Brezalauspruch nevek Pozsonyhoz kötése tudományos szempontból rendkívül problematikus. Braszlav Alsó-Pannonia szlovén hercege volt, mint keleti frank hűbéres 892-907 között. A mai Pozsony területéhez semmilyen módon nem kapcsolódott tevékenysége, írott forrás nem szól erről. Valójában 896-tól a Mocsárvár, Blatenski Grad/Mosaburg ura volt, Arnulf keleti frank király akaratából. A magyarok 907-ben Mosaburgnál ütközhettek meg a Pannóniát visszahódítani kívánó bajorokkal, az ütközet Pozsony környékére helyezése Aventinus 16. századi bajor humanista történész téves rekonstrukciója, a valóban Pozsony alatt lezajlott 900-as ütközet mintájára. A két ütközet leírása szinte szóról szóra azonos Aventinusnál, azonban míg a 900-as események a kortárs Fuldai Évkönyvek alapján valóban leírása szerint történtek, a 907-es hadjáratra ma már nem ismert részletes kortárs forrás.

Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P. J. Šafárik szlovák történetíró, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét: azt hitte, hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt.

Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot.” 1919. január 1-jén cseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, majd három napra rá Vavro Šrobár veszi át az ellenőrzést felette. Ebben az időben a település neve még mindig Prešpork (Pozsony, Pressburg), bár a cseh legionáriusok maguk között Wilson-városnak nevezték (Wilsonovo město), az amerikai elnök iránti tiszteletből.

A prágai kormány Šrobár képviseletében február 2-án hozott döntést a város nevének megváltoztatásáról. Pozsony ekkor még mindig a történelmi Magyarország része volt, bár cseh katonai megszállás alatt. Ekkor a Bratislav nevet kapta, ami a cseh névhasználatban elterjedt Vratislav, Břeclav, Zbraslav nevekkel állítható párhuzamba. Vavro Šrobár intervenciója után a minisztertanács elnöksége Prágában bejelentette (1919. március 26.), hogy Prešporok helyett a Bratislava elnevezést kell ezután használni.[3]

Blava

Blava névváltozata a szlovák szlengben széles körben használatos.

Fekvése

Pozsony térképe

A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik. Pozsonyban öt híd ível át a Duna felett. A legnyugatibb és egyben a leghosszabb a Lanfranconi híd, amely a D2-es autópálya hídja. Tőle keletre az óvárosban található a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Pozsony egyik jelképe. A folyón lejjebb az Öreg híd következik, amelynek elődjét legelső állandó hídként Ferenc József hídra keresztelték. A sorban a kecses Apollo híd következik, mint legifjabb átkelője a városnak. A legkeletibb a Kikötői híd, amelynek alsó szintjén vasút, míg felül a D1-es autópálya vezet.

Éghajlat

Pozsony éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)2,45,010,616,021,624,526,926,721,715,47,63,615,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−3,5−2,21,34,99,612,914,714,510,75,61,4−1,55,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)423736385461525250375048557
Havi napsütéses órák száma658215220426327027627020714360462038
Forrás: worldweather.org


Története

Bővebben: Pozsony történelme

Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide.

907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.[4][5]

A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1138-ban castrum Posonium néven említik.

A pozsonyi vár

Itt létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. A 11. század elején új erődítések folytak a várhegyen.[6] 1051-ben a várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették. 1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt. 1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket.

1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le, ezzel elkezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1254. május 1-jén itt kötött békét II. Ottokár cseh királlyal IV. Béla. 1262-ben itt verte meg István herceg apja hadait. 1270-ben itt kötött békét V. István Ottokár osztrák herceggel, de 1271 elején Ottokár a várat bevette. A mosoni csata után 1271. július 2-án ismét békét kötöttek. 1273-ban Ottokár kétszer is elfoglalta. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el. 1291-ben a város III. Endrétől kiváltságokat kapott (például árumegállító jogot, egyben megtiltotta, hogy megakadályozzák a jobbágyok városba költözését). Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.

Pozsony a 16. században

1405-ben szabad királyi város, ezen belül a tárnokmester bíráskodás alá tartozó tárnoki város volt. Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította.

1506-ban I. Miksa német-római császár foglalta el. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye.

1620-ban Bethlen Gábor seregei elfoglalták a várost. 1626. december 20-án itt kötötte meg a békét Bethlen és a császár. A Wesselényi-féle összeesküvés elnyomása után, 1674-ben Ampringen János Gáspár kormányzósága idején itt működött a protestánsok elnyomásának hírhedt eszköze, az ún. Pozsonyi vértörvényszék, amely protestáns lelkészeket gályarabságba küldött. 1683. július 29-én a város alatt győzte le Lotaringiai Károly herceg a Duna bal partján előrenyomuló Thököly Imre seregét. A Habsburgok a belsővárat reprezentatív palotává építették ki. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelde és kaszárnya lett.

1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság, 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.

1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút. 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. 1882 és 1919 között Evangélikus Teológiai Akadémia, 1914 és 1921 között az Erzsébet Tudományegyetem, 1921-től a Comenius Egyetem működik a városban. 1910-ben 78 229 lakosából 32 790 német (41,9%), 31 705 magyar (40,5%), 11 673 szlovák (14,9%), 1242 cseh (1,6%), 351 horvát (0,4%) és 115 lengyel volt.

A Grassalkovich-kastély
A cseh legionáriusok által lerombolt Mária Terézia-szobor (Fadrusz János alkotása)

1918. október 31-én a Csehszlovák Légió megkísérelte a város elfoglalását, de a soproni kadétiskola 16-17 éves hadapródjai, akik a Zerge-hegy Vaskutacska vonalon biztosították védelmét, sikeresen visszaverték őket. Grüneberg főhadnagy jobbára tisztekből álló lovassága pedig a Récse felőli szakaszt védte. Miután a két pozsonyi tüzérezred, az 5-ös tábori tarack és a 14-es tábori ágyús tüzérezred főként osztrák tisztekből álló parancsnoksága Bécsbe távozott, a frontról hazatérő Csatay Lajos újjászervezte a 14-es ezred egyik ütegét, mely a Zerge-hegyről lőtte és futamította meg a dévényi-tónál összesereglett cseh legionáriusokat. A város védelme azonban rövidesen tüzérségi támogatás nélkül maradt, az üteg hadrendbe állítását követő negyedik napon a budapesti hadvezetés Csatayt Szencre vezényelte át.[7] Károlyi Mihály kormányának hatalomra kerülését követően még két hónapig volt magyar kézen a város.

1918. december 30-án a Csehszlovák Légió olasz önkéntesekkel kiegészült 33. gyalogezrede Riccardo Barecca ezredes vezetésével először bekerítette Pozsonyt; majd elfoglalta szilveszter napján Lamacsot, Dévényújfalut és a Zerge-hegyet; újév napján a pozsonyi pályaudvart és a tölténygyárat; január 2-án pedig megszállta a város fontosabb középületeit, harcok nélkül. 1919. február 4-én Pozsony lett Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa, és a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztériumnak a székhelye. 1919. február 12-én a város magyar és német lakosságának a megszállás elleni békés tiltakozását a Csehszlovák Légió vérbe fojtotta.

A megyeháza élére Zoch Sámuel, modori szlovák evangélikus pap került. Az új megyei közgyűlés beiktató ünnepségére 1919. május 4-én Olaszországból hazaérkező Milan Rastislav Štefánik, a csehszlovák légió szervezőjének repülőgépét, annak olasz trikolórja miatt (amelyet tévedésből magyarnak néztek) a repülőtér csehszlovák őrsége Pozsonyivánka felett lelőtte. A behívott magyar katonatiszteket marhavagonokban a brünni hadifogolytáborba szállították, ahol megfélemlítésül egy hétig fogva tartották őket. Hazatérésüket követően a csehszlovák államhatalom eskütételre kötelezte a tiszteket, ennek megtagadása lefokozással járt.

Az 1919-től 1938-ig terjedő első csehszlovák időszakban megkezdődik a város magyar jellegének fokozatos felszámolása: megváltoztatják a város nevét és az utcaneveket; csaknem teljesen megszüntetik a magyar és német nyelvű oktatást; eltüntetik vagy szétverik a magyar vonatkozású szobrokat; tömegesen épülnek lakások a városban megtelepedni akaró szlovákoknak, akiknek a lakhatás mellett új munkahelyekre is szükségük volt. Az első bécsi döntést követően Pozsony a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság fővárosa lesz, de az óvárostól nyugatra levő Dévény, és a délre levő Ligetfalu – a Müncheni Egyezményt követően – a Harmadik Birodalomhoz kerül. A második világháború alatt bár a város zsidó lakosságát deportálták, az épületek megmenekültek az Apollo olajfinomító kivételével a bombázástól. 1945. április 4-én szovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely ismét Csehszlovákia része lesz. A háború után a maradék magyar és német lakosságot erőszakkal kitelepítik, és a háborút lezáró új békeszerződés Csehszlovákiának ítéli stratégiai okokból a mai város szerves részét alkotó Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt.

Lakóházak

1968. október 28-án a vár – a felújításának befejezésével – helyszínéül szolgál a cseh-szlovák föderációról szóló törvény aláírásának is. 1972. augusztus 26-án készül el az óvárost és Ligetfalut összekötő 432 méter hosszú, és 21 méter széles Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Árpád Tesár és Jozef Lacko tervei szerint. 1978-ban kezdődött meg a ma 120 000 lakosú lakótelep építése Ligetfaluban, ennek következtében a város összlakossága megközelíti a 450 000 főt.

1993. január 1-je óta az önálló Szlovákia fővárosa.

Demográfia

A népesség változása

Jelentős nemzetiségi csoportok
Nemzetiség Népesség (2011)
magyar 14 123
cseh 5 446
német 963
horvát 649
ukrán 454

Etnikumok

A 13. századtól a 19. századig a németek és német anyanyelvűek alkották a meghatározó, domináns etnikai csoportot.[8] Az 1867-es kiegyezés után azonban a kormány ösztönözte a magyarosítást, és az I. világháború idejére Pozsonyban túlnyomórészt német és magyar ajkúak voltak, a szlovákok pedig a legnagyobb kisebbségben.[8] A Csehszlovák Köztársaság 1918-as megalakulása után Pozsony soknemzetiségű város maradt ugyan, de erőteljes szlovákosítás történt; a szlovákok és csehek aránya nőtt, míg a németek és magyarok aránya csökkent. 1938-ban a lakosság 59%-a szlovák vagy cseh volt, míg a németek a lakosság 22%-át, a magyarok már csak 13%-át képviselték.[9] Ez a 125 ezres lakosságból nagyjából 50 ezer szlovákot, 27 ezer csehet, 27 ezer német, 15 ezer magyar, és 7 ezer zsidó lakost jelent.[10]

Pozsony főbb etnikai csoportjai arányának változása
Év Szlovák Cseh Német Magyar Zsidó
1850 18% ? 75% 7.5% ?
1880 8% ? 68% 8% 16%
1890 16% ? 59.9% 19.9% ?
1910 14.92% ? 41.92% 40.53% ?
1919 33% ? 36% 29% ?
1930 33% 23% 25% 16% 3.83%
1940 49% ? 20% 9.53% 8.78%
1950 90.2% ? 0.6% 3.5% ?
1961 95.15% 4.61% 0.52% 3.44% 0%
1970 92% 4.6% 0.5% 3.4% 0%
1991 93.39% 2.47% 0.29% 4.6% 0%
2001 91.39% 2% 0.28% 3.84% 0%


Vallási megoszlás

A 2011-es népszámlálás alapján a lakosság 52,1%-a római katolikus, 30,8%-a vallás nélküli vagy ateista, 5,3%-a evangélikus.[11] A többi felekezet és vallás követőinek száma elhanyagolható.

A katolikusok, evangélikusok és általában a vallásosak aránya csökken, a vallástalanoké növekszik.

Városrészek

Pozsony kerületei
Járás Városrészek A Pozsonyhoz
csatolás éve
1. Pozsonyi I. járás
(Okres Bratislava I.)		 Óváros (Staré mesto) –
2. Pozsonyi II. járás
(Okres Bratislava II.)		 Főrév vagy Ruzsinó (Ružinov) 1946
Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) 1971
Vereknye (Vrakuňa) 1971
3. Pozsonyi III. járás
(Okres Bratislava III.)		 Pozsonyszőlős vagy Prácsa (Vajnory) 1946
Pozsony-Újváros (Nové Mesto)
Récse (Rača) 1946
4. Pozsonyi IV. járás
(Okres Bratislava IV.)		 Dévény (Devín) 1946
Dévényújfalu (Devínska Nová Ves) 1971
Károlyfalu (Karlova Ves) 1944
Lamacs (Lamač) 1946
Pozsonybeszterce (Záhorská Bystrica) 1971
Pozsonyhidegkút (Dúbravka) 1946
5. Pozsonyi V. járás
(Okres Bratislava V.)		 Dunacsún (Čunovo) 1971
Horvátjárfalu (Jarovce) 1971
Oroszvár (Rusovce) 1971
Pozsonyligetfalu (Petržalka) 1946

A második világháború után Köpcsény egy részét is hozzácsatolták, mely ma Pozsonyligetfalu része. Része még Szúnyogdi is, amely ma közigazgatásilag Pozsonypüspöki alá tartozik.

Gazdaság

Pozsony 2053 km²-es területével az ország legkisebb régióját képezi. Fontos közlekedési csomópont: a Duna, valamint az úgynevezett észak–déli borostyánút kereszteződésében. A főváros fejlődését segíti, hogy a Közép-Európai régión belül központi elhelyezkedése van.

Pozsony Szlovákia fő gazdasági, oktatási és kutatási központja. A kutatási kapacitás mintegy 50%-a a Pozsonyi Régióban összpontosul. Itt található a Szlovák Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek többsége is. Ez a régió ad otthont számos kiemelkedő fontosságú szlovák egyetemnek is, köztük a Comenius Egyetemnek, a Szlovák Műszaki Egyetemnek, a Közgazdaságtudományi Egyetemnek, továbbá számos más kisebb egyetemnek is. A főváros adja az ország GDP-jének 26%-át.[12]

Az Eurostat adatai szerint Pozsonyban 2011-ben az egy főre jutó GDP összege az EU átlagának 186 százalékát tette ki, és ebből a szempontból a szlovák főváros az unió ötödik leggazdagabb régiójának számít. 2012-ben az ország adóbevételeinek háromnegyedét Pozsonyban szedték be, holott a fővárosban az ország csaknem öt és fél millió lakosának csupán mintegy egy tizenkettede él.[13]

1991-ben itt épített autógyárat a Volkswagen.

A fő ipari ágazatok a következők: vegyipar, gépjárműgyártás, gépipar, elektrotechnológiai ipar, valamint textilipar és élelmiszeripar. Szlovák viszonylatban Pozsony hosszú távon megőrizte a legalacsonyabb munkanélküliségi arányt mutató régió pozícióját.[12]

  • A Slovnaft olajfinomítója
    A Slovnaft olajfinomítója
  • A közszolgálati rádió épülete
    A közszolgálati rádió épülete
  • A Nemzeti Bank épülete
    A Nemzeti Bank épülete
  • A belváros felhőkarcolói építés alatt (2019)
    A belváros felhőkarcolói építés alatt (2019)
  • Az Eurovea nevű bevásárlóközpont
    Az Eurovea nevű bevásárlóközpont

Közlekedés

93-as autóbusz
Bővebben: Pozsony közlekedése

Légi közlekedés

A várost légi úton a Pozsonyi repülőtéren keresztül lehet elérni, amely 9 kilométerre a várostól északkeletre fekszik. Területi adottságai a repülőtér kapacitásbővítését lehetővé teszik. A 2007-es évben 2 024 000 utast szolgált ki.[14]

Sport

Ondrej Nepela Jégcsarnok

Pozsonyban elsősorban a jégkorong és a labdarúgás a legnépszerűbb sport. A Slovan Bratislava mindkét sportágban megtalálható. A Slovan Szlovákia egyik leghíresebb sportklubja.

Jégkorong

Labdarúgás

Látnivalók

Bővebben: Pozsonyi vashonvéd
  • Óvárosi kép
    Óvárosi kép
  • A főtér
    A főtér
  • A régi Pozsonyi Városi Színház
    A régi Pozsonyi Városi Színház
  • A Szent Erzsébet-templom (Kék templom)
    A Szent Erzsébet-templom (Kék templom)
  • A dóm és az SNP híd
    A dóm és az SNP híd
  • A dunai félszigeten fekvő Művészeti Múzeum
    A dunai félszigeten fekvő Művészeti Múzeum

Híres emberek

Bővebben: Híres pozsonyiak listája

Testvérvárosai

Kapcsolódó szócikkek

Panoráma

Városkép, bal oldalon a pozsonyi várral
Nagyítás
Városkép, bal oldalon a pozsonyi várral
A Duna Pozsonynál, középen a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja
Nagyítás
A Duna Pozsonynál, középen a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémiai, 1980.
  3. ↑ http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=12688&Itemid=64
  4. ↑ „A pogányokkal vívott nagyon szerencsétlen harc”, Aetas történettudományi folyóirat, 25. évf. 2010. 2. szám 202
  5. ↑ Torma Béla Gyula és Veszprémy László szerk.: Egy elfeledett diadal A 907. évi pozsonyi csata, Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2008
  6. ↑ sav.sk Unikátny objav na Bratislavskom hrade
  7. ↑ Földes György: Visszaemlékezések; Kalligram Kiadó, Pozsony, 2008
  8. ↑ a b Peter Salner (2001. november 28.). „Ethnic polarisation in an ethnically homogeneous town” (PDF). Czech Sociological Review 9 (2), 235–246. o. [2008. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. 
  9. ↑ Ján Lacika: "Bratislava", p. 36
  10. ↑ Hát érdemes volt, Karmasin úr? Uj Nemzedék 21/10, 4 (1939. január 13.)
  11. ↑ http://www.statistics.sk/
  12. ↑ a b Pozsonyi régió. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
  13. ↑ Pozsonynál csak négy régió gazdagabb az EU-ban
  14. ↑ Letisko vybavilo vlani viac ako 2 milióny pasažierov („A repülőtér több mint 2 millió utast szolgált ki az elmúlt évben”)' (szlovák nyelven). TASR, published in Bratislavské Noviny, 2008. január 13. (Hozzáférés: 2008. január 13.)[halott link]
  15. ↑ Holčík, Š. - Janovíčková, M. 2012: Obnovená Stará radnica v Bratislave. Pamiatky a múzeá 2012/1, 2-9.

Források

  • Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye és Pozsony.
  • Korabinszky János Mátyás 1781: Beschreibung der königl. ungarischen Haupt-, Frey- und Krönungsstadt Pressburg
  • Christoph Seipp 1793: Reisen von Pressburg durch Mähren, beyde Schlesien und Ungarn nach Siebenbürgen und von da zurück nach Pressburg. Lipcse.
  • Holéczy Mihály 1827: A francziák Pozsonynál 1809-ben. Tudományos Gyűjtemény X
  • Rakovszky István 1872: Das Pressburger Rathaus und der Stadtrat. Pozsony.
  • Rakovszky István 1865: Geschichtliches über Pressburg. Pozsony.
  • Rómer Flóris 1865: Pozsony és környéke – Pozsony régészeti műemlékei. Pozsony.
  • Szekcső Tamás 1865: Bazin, Dévény, Modor, Nagyszombat, Szent-György, Szab. kir. Pozsony városának és környékének helyrajzi és statisztikai ismertetése. Pozsony és környéke
  • Rácz Károly 1874: A pozsonyi vértövényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak
  • Rakovszky István 1877: Althertümliche Überlieferungen von Pressburg. Pressburger Zeitung.
  • Némethy Lajos 1881: A pozsonyi clarissák leltára. Jegyzéke azon egyházi készleteknek, melyek 1782-ik év márczius hó 4-én és következő napokon, az apácza szerzet megszüntetésére alkalmával a császári biztosok által összeirattak. Egyházművészeti Lap.
  • Schönvitzky Bertalan 1886: A pozsonyi Klariszsza-apáczák története – Adatok a pozsonyi gymnásium történetéhez.
  • Pisztóry Mór 1891: Pozsony városa. Budapest.
  • Ortvay Tivadar 1892-1912: Pozsony város története I-IV. Pozsony
  • Király János 1894: Pozsony város joga a középkorban. Budapest.
  • Vámossy István 1898: Die katolische Bürgerversorgungs- Anstalt in Pressburg
  • Munkás (Miavecz) László 1899: Paar Péter és fiai mint pozsonyi postamesterek (1538-1613). Gazdaságtörténeti Szemle.
  • Kárffy Ödön 1901: Utasítás 1552-ből a pozsonyi királyi várépületről. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 8/8-9, 416-418.
  • Vámossy István 1901: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Pozsony
  • Vámossy István 1902: Beiträge zur Geschichte der Medicin in Pressburg
  • Ortvay Tivadar 1902: Pozsonyvármegye és a területén fekvö Pozsony, Nagyszombat, Bazin, Modor s Szentgyörgy városok állatvilága
  • Ortvay Tivadar 1905: Pozsony város utcái és terei. Budapest
  • Kumlik Emil 1905: A szabadságharcz pozsonyi vértanúi. Pozsony.
  • Heppner Antal 1910: A pozsonyi német színészet története a XVIII. században. Pozsony.
  • Győri Vilmos 1911: Pozsony története. Pozsony.
  • Nagy Géza 1911: Pozsonyi puskaművesség s a régi magyar puskaművesség. Arch. Ért. XXXI, 209-227.
  • Kováts Ferenc 1914: A nagy pozsonyi telekkönyv 1439–1517. Pozsony, 1914.
  • Horusitzky Henrik 1917: Pozsony környékének agrogeológiai viszonyai. Budapest.
  • Kováts Ferenc 1918: A pozsonyi városgazdaság a középkor végén. Pozsony.
  • Kováts Ferenc 1918: Pressburger Grundbuchführung und Liegenschaftsrecht im Spätmittelalter. Weimar.
  • Kováts Ferenc 1925: A pozsonyi zsidókönyvtöredék 1498-1503. In: Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kúnó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére. Budapest.
  • Hajnal István 1927: Arndt magyar utazása 1798-ban. Magyar Szemle 1.
  • Ján Hajný 1929: Obsadenie slobodného královského mesta Bratislavy francúzskym vojskom v napoleonských vojnách r. 1805. In: Bratislava III, 133-139.
  • Portisch Emil 1932-1933: Geschichte der Stadt Pressburg. Pozsony.
  • Kemény Lajos 1933: A pozsonyi vár és a Váralja. Pozsony
  • Haiczl Kálmán 1933: A régi érsekprimási palota Sz. László kápolnája Pozsonyban. Katholikus Lelkipásztor
  • Csákós József 1934: Lubenau Reinhold utijegyzeteiből. Nemzeti Kultúra II, 177-184.
  • Csákós József 1934: Pozsony, illetőleg Magyaróvár feledésbe ment latin elnevezése. Nemzeti Kultura II/6, 349-351.
  • Kertész János 1934-1935: Pozsony város és Pozsonyvármegye bibliográfiája. Nemzeti Kultura II/6, 361-379; III/1-2, 78-96.
  • Kováts Ferenc 1935: Adalékok Pozsony társadalom- és gazdaságtörténetéhez a XVIII. század első felében. Szeged.
  • Haiczl Kálmán 1937: Adalék a pestis pozsonyi pusztításaihoz 1712-14-ben. Prágai Magyar Hírlap 1937. január 8.
  • Aixinger László 1938: A régi Pozsony fontos szerepe a magyar szellemiség kialakításában. Prágai Magyar Hírlap
  • Kováts Ferenc 1938: Adalék a pozsonyi zsidóság későközépkori gazdaságtörténetéhez. Budapest.
  • Jankovics Marcell 1939: Húsz esztendő Pozsonyban.
  • A Toldy kör évkönyve, 1940
  • Kovács Lajos 1942: Az érsekprímások alkotásai Pozsonyban.
  • 1943 Bratislava – Hlavné mesto Slovenska / Pressburg – Hauptstadt der Slowakei. Basel.
  • 1948 Slovanská Bratislava I.
  • Štefan Janšák 1948: Predhistorické osídlenie na plošine Bratislavského hradu. In: Historica Slovaca V, 54-64.
  • Pach Zsigmond Pál 1952: K problémom pôvodnej akumulácie kapitálu v Uhorsku. Bratislava.
  • Július Kálmán 1954: Bratislavský hrad.
  • Pisoň, Š. 1957: Bratislava.
  • Eugen Forbat 1959: Dejiny bratislavského obchodu v 18. a 19. storočí (1699-1873). Bratislava
  • Ratkoš, P. – Lichner, J. – Polla, B. – Štefanovičová, T. 1960: Bratislavský hrad. Bratislava.
  • Štefan Pisoň 1961: Bratislava – stavebný vývin a pamiatky mesta.
  • Zdenko Nováček 1961: Významné hudobné zjavy a Bratislava v 19. storočí.
  • Štefanovičová, T. – Fiala, A. 1965: Stavebný vývoj Bratislavského hradu od 11. – do 13. storočia. Zborník FFUK Historica XVI, 77-110.
  • 1970 Bratislava
  • Vörösmarty Géza 1973: A szabadságharc pozsonyi vértanúi. Irodalmi Szemle 1973, 268-269.
  • Sas Andor 1973: A koronázó város. A bécsi kongresszustól a nagy márciusig. 1818-1848. Budapest.
  • Štefanovičová, T. 1975: Bratislavský hrad v 9.-12. storočí. Bratislava.
  • Anton Špiesz 1978: Štatúty bratislavských cechov.
  • Štefan Holčík – Štefanovičová, T. 1982: Bratislavský hrad. Bratislava.
  • 1985 Technické pamiatky Bratislavy – Zborník Mestskej správy pamiatkovej starostlivosti a ochrany prírody
  • Anton Špiesz 1987: Bratislava v 18. storočí.
  • 1987 Najstaršie dejiny Bratislavy – Referáty zo sympózia 28.-30. októbra 1986.
  • Štefan Holčík 1988: Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563-1830. Martin
  • Štefanovičová, T. 1993 (zost.): Najstaršie dejiny Bratislavy. Bratislava
  • František Oslanský 1993: Cirkev v stredovekej Bratislave. Historický časopis 41, 113-122.
  • Gyurcsík, I. – Jégh, I. – Papp, Zs. (szerk.) 1994: Pozsony-Pressburg-Bratislava. A háromnyelvű város. Pozsony-Budapest
  • Fogarassy László 1995: A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez (1937-1945). In: Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve 1992/1995. Pécs.
  • Limes 1995/3
  • Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
  • Szőnyi Endre 1996: Pozsonytól Kassáig - Felső-Magyarország építészete 1848-1918 között. Pozsony
  • Vincze László 1997: Tulajdonnév és köznév, előtag és utótag kölcsönös viszonya Pozsony utcaneveiben. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 209, 406-414.
  • Ébert Tibor 1997: Egy város glóriájában – Pozsonyi képeslapok
  • Valerián Trabalka 1997: Židia v Bratislave do 18. storočia
  • Rádóczy Gyula 1999: Hol verték a "Breslavva civitas" köritatú pénzt? In: Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna (szerk.): Magyarok térben és időben. Tudományos Füzetek 11. Tata, 255-264.
  • Tózsa-Rigó Attila 2001: Városi életmód a koraújkori Pozsonyban, különös tekintettel a végrendelkezés körülményeire és gyakorlatára. In: Lehoczky László (szerk): Doktoranduszok fóruma, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának szekciókiadványa. Miskolc, 111-117.
  • Mikó Árpád – Pálffy Géza 2002: A pozsonyi Szent Márton-templom késő reneszánsz és kora barokk síremlékei (16–17. század). Művészettörténeti Értesítő 51/1-2, 107–172.
  • Endrődi Gábor 2002: Gotické umenie z bratislavských zbierok. Koncepcia a odborná redakcia: Anton C. Glatz. Művészettörténeti Értesítő 51, 197–216.
  • Šedivý, J. 2003: Najstaršie listiny mesta Bratislavy "znovu objavené". Studia historica Tyrnaviensia 3, 131-147.
  • Keszeli Ferenc 2004: Pozsony... Anno...
  • Viera Obuchová 2004: Ondrejský cintorín.
  • Tózsa-Rigó Attila 2004: Családszerkezet az 1529-1557 közötti pozsonyi végrendeletekből nyert adatok alapján. In: Septuagesimo anno humanissime peracto. Tanulmányok Kulcsár Péter 70. születésnapjára. Publicationes Universtitatis Miskolciensis. Sectio Philiosphica tom. IX. fasc. 4, 243-271.
  • Szende Katalin 2004: Ital vagy pénzpótlék? – Borhagyatékok a soproni és pozsonyi középkori végrendeletekben. In: Es tu scholaris – Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára.
  • Szende Katalin 2004: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Budapest.
  • Tózsa-Rigó Attila 2005: Viseletkultúra és vagyoni helyzet összefüggései a kora újkori Pozsonyban. In: Gesta, Fiatal Miskolci Történészek Folyóirata 2005/1-2, 125-149.
  • Rózsa Mária 2005: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a pozsonyi német nyelvű sajtóban. Kalligram XIV.
  • Mikó Árpád – Pálffy Géza 2005: A pozsonyi ferences templom késő reneszánsz és kora barokk síremlékei. Művészettörténeti Értesítő 54/3-4, 319–348.
  • Jozef Hoššo 2005: Kachliarstvo v stredovekom meste Bratislava a v bratislavskom regióne. In: J. Chovanec (ed.): Gotické a renesančné kachlice v Karpatoch. Trebišov, 131-148.
  • Czoch, G. 2005 (szerk.): Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Bratislava
  • Tatiana Štefanovičová 2005: Príspevok k nálezom z doby rímskej z Bratislavy. Východoslovenský pravek 7, 23-30.
  • Vladimír Segeš 2005: Prešporský pitaval – Zločin a trest v stredovekej Bratislave.
  • Lysá, Ž. 2006: Počiatky formovania mestskej society v stredovekej Bratislave. Medea 10, 115-149.
  • Milan Zemko 2006: Slovakizácia Bratislavy v 20. storočí podľa štatistík. In: Ferenčuchová, Bohumila a kol. (ed.): Slovensko a svet v 20. storočí – Kapitoly k 70. narodeninám PhDr. Valeriána Bystrického, DrSc. Bratislava
  • Viera Obuchová – Štefan Holčík 2006: Cintorín pri Kozej bráne.
  • 120 rokov bratislavskej vodárne 1886 – 2006
  • Tózsa-Rigó Attila 2006: Az 1497-es pozsonyi borkimérési statútum. Agrártörténeti Közlemények 47/1-4, 202-222.
  • Tózsa-Rigó Attila 2007: Kegyesség és hitújítás. A reformáció megjelenésének első nyomai az 1529-1557 közötti pozsonyi végrendeletekben. In: Publicationes Universtitatis Miskolciensis. Sectio Philiosphica tom. XI. fasc. 1, 113-159.
  • Zombori Lajos – Tóth József 2007: Magyar közlekedési bárcák. Budapest.
  • Šedivý, J. 2007: Mittelalterliche Schriftkultur im Pressburger Kollegiatkapitel. Bratislava.
  • Tózsa-Rigó Attila 2007: A pozsonyi politikai elit a XVI. század elso két harmadában. FONS Forráskutatás és Történeti Segédtudományok 14/2, 187-277.
  • Štefanovičová, T. 2007: Možnosti prezentácie veľkomoravských archeologických pamiatok na Bratislavskom hrade. In: Bojná – Hospodárske a politické centrum Nitrianskeho kniežatstva. Nitra, 237-246.
  • Tózsa-Rigó Attila 2008: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa. Századok 142/5, 1135-1186.
  • Tózsa-Rigó Attila 2008: A pozsonyi gazdasági elit nürnbergi kapcsolatai a 16. században. Urbs Várostörténerti Évkönyv 3, 329-348.
  • Šedivý, J. 2008: Najstarší patriciát v Bratislave. Forum historiae 2/2, 1-21.
  • Štefanovičová et al. 2008: Predbežná správa z archeologického výskumu bratislavského Podhradia-Vydrice. Zbor. SNM – Archeológia.
  • Tatiana Štefanovičová – Drahoslav Hulínek (zost.): Bitka pri Bratislave v roku 907 a jej význam pre vývoj stredného Podunajska
  • Tózsa-Rigó Attila 2009: Szőlőbirtoklás a 16. századi Pozsonyban. In: Orosz István – Papp Klára (szerk.): Szőlőtermelés és borkereskedelem. Speculum Historiae Debreceniense 2, 33-54.
  • van Duin, P. C. 2009: Central European Crossroads – Social Democracy and National Revolution in Bratislava (Pressburg) 1867-1921. New York – Oxford. (rec. Aetas 2011/2)
  • Viera Obuchová 2009: Priemyselná Bratislava.
  • C. Tóth Norbert 2009: Ecsedi Bátori István nádor pozsonyi tartózkodásának számadáskönyve. Levéltári Közlemények 80, 169-208.
  • Daniel Luther 2009: Z Prešporka do Bratislavy.
  • Tózsa-Rigó Attila 2009: Rozpočet mesta Bratislavy v druhej štvrtine 16. storočia. Historický časopis 57/1, 67-86.
  • Gaucsík István 2010: A határ mint gazdasági probléma. A Pozsonyi I. Takarékbank helyzete az első bécsi döntés után. In: Simon Attila (ed.) 1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez. Balassagyarmat, 140-150.
  • Filep, T. G. 2010: Főhatalomváltás Pozsonyban 1918-1920. Pozsony. (rec. Aetas 2011/2)
  • Lysá, Ž. 2010: Cives et hospites v Bratislave. In: Lukačka, J. et al.: Stredoveké mesto ako miesto stretnutí a komunikácie. Bratislava, 135-142.
  • Daňová, M. – Čambal, R. – Turčan, V. 2010: Súbor predmetov z bratislavského hradného kopca. Zbor. SNM CIV – Archeológia 20, 81-88.
  • Tózsa-Rigó Attila 2010: Pozostalosti z viníc a vína v Bratislave v 16. storočí. Historický časopis 58.
  • Majorossy Judit – Szende Katalin 2010: Das Preßburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)-1529. Teil 1: 1410-1487.
  • Hugo Gold a kol. 2010: Židia v Bratislave v minulosti a súčasnosti.
  • Tózsa-Rigó Attila 2011: Pozsony város költségvetése a 16. század második negyedében. Történelmi Szemle LIII/1, 39-62.
  • Varga Bálint 2011: Árpád és Mária Terézia között – Pozsony város identitásai és emlékművei a 19. század végén. In: Cieger András (szerk.): Terek, tervek, történetek – Az identitás történetének térbeli keretei 2. Budapest.
  • Varsik, V. 2011: Germánske osídlenie na východnom predpolí Bratislavy. Archaeologica Slovaca Monographiae Fontes XVIII. Nitra
  • Viera Obuchová – Marta Janovíčková 2011: Každodenný život a bývanie v Bratislave.
  • Lysá, Ž. 2011: Privilégium pre Bratislavu z roku 1291. Historický časopis 2011/2
  • Šedivý a kol. 2012: Dejiny Bratislavy 1 – Brezalauspurc – na križovatke kultúr
  • Šedivý, J. 2012: Od jobagiónov k mešťanom – alebo prečo Bratislava nebola mestom už v 12. storočí. Slovenská archivistika XLVII/1, 88-105.
  • Madách Kalendárium, 2012
  • Majorossy Judit 2012: A pozsonyi városi elit és az udvar (az udvari nemesség) kapcsolatának megközelítési módjai a késő középkorban és a kora újkorban. Urbs – magyar várostörténeti évkönyv 7/1, 171-199.
  • Skorka Renáta 2012: Pozsony a bécsi közvetítőkereskedelem árnyékában. In: Tiszteletkör.
  • Peter Sedláček 2012: Mestská domobrana a mestská stráž v Bratislave v polovici 15. storočia. Vojenská história 4/2012.
  • Eva Kowalská 2012: Pozsony – a tanügyi innováció helyszíne a 18–19. század fordulóján. Iskolakultúra 2012/9.
  • Tózsa-Rigó Attila 2012: Egy kocsmai verekedés tanulságai. Társadalom- és mikrotörténeti elemzés egy pozsonyi borkimérésben lezajlott 1539-es konfliktusról. Fórum Társadalomtudományi Szemle 14/1, 125-140.
  • Anton Fiala 2013: Neznáme znaky cechu farbiarov z Bratislavy z 18. – 19. storočia. Denarius 3.
  • Pálffy Géza 2013: A Magyar Királyság új fővárosa Pozsony a XVI. században. Fons 20/1, 3-76.
  • Radoslav Čambal – Branislav Kovár – Martin Hanuš 2013: Najstaršie germánske nálezy na území Bratislavy? Zbor. SNM – Archeológia 23, 79-84.
  • Žofia Lysá 2013: Odkedy je Bratislava (výsadným) mestom? In: Bodnárová, M. (ed.): Príspevky k starším dejinám slovenských miest a mestečiek. Prešov.
  • Jozef Kováč 2013: Hromadný nález železných predmetov z bratislavského Hradného vrchu. Zbor. SNM – Archeológia 23, 97-104.
  • Viera Obuchová 2013: Príbehy z dejín Bratislavy.
  • C. Tóth Norbert 2013: A pozsonyi társaskáptalan kanonokai 1425-ben. Acta Historica CXXXV.
  • C. Tóth Norbert 2013: Források a pozsonyi várkút építésének történetéhez. Művészettörténeti Értesítő 62, 115–120.
  • Federmayer, Frederik 2013: Marek Walticher (1603-1655) a jeho rodina. Kariéra prešporského mešťana v kráľovských a palatínskych službách. Mesto a dejiny 2/2.
  • Ladislav Jurányi 2013: Najstaršia pozemková kniha – Grundbuch (1439 – 1517). Bratislava – Zborník Múzea mesta Bratislavy.
  • Ladislav Jurányi 2014: Prešporské vinice koncom stredoveku v zrkadle najstaršej pozemkovej knihy mesta. Bratislava – Zborník Múzea mesta Bratislavy.
  • Majorossy Judit – Szende Katalin 2014: Das Preßburger Protocollum Testamentorum 1410 (1427)-1529. Teil 2: 1487-1529.
  • Gaucsík István 2014: A Pozsonyi I. Takarékpénztár közhasznú tevékenysége a 19. században. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2014/3, 59-79.
  • Viera Obuchová 2014: Bývanie v Prešporku na prelome 19. a 20. storočia. In: Dejny bývania v Bratislavskej župe.
  • Tózsa-Rigó Attila 2014: A városi közösség "önolvasata" – Reprezentáció és közösségtudat a Pozsonynak tett adományok tükrében (16. századi végrendeleti anyag információi alapján). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2014/3, 81-94.
  • Dudeková, Gabriela 2014: Systém sociálnej starostlivosti v Bratislave v 19. storočí a jeho modernizácia na prelome 19. a 20. storočia. Historický časopis 62/2, 225-252.
  • C. Tóth Norbert – Lakatos Bálint – Mikó Gábor 2014: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421–1425). Budapest.
  • Anton Botek 2014: Veľkomoravská bazilika na Bratislavskom hrade. Verbum Historiae 2014/1
  • Jančura, Mikuláš 2014: Počiatky motoristického športu v Bratislave a Košiciach v rokoch 1921-1933. Mesto a dejiny 3/2.
  • Margaréta Musilová – Peter Barta – Angelika Herucová 2014 (zost.): Bratislavský hrad – dejiny, výskum a obnova. Bratislava.
  • Andrej Vrtel 2015: Bemerkungen zum Katastrophenhorizont des Bratislavaer Oppidums. BUFM 79.
  • Bibiana Pomfyová (ed.) 2015: Stredoveký kostol. Historické a funkčné premeny architektúry I. Bratislava.
  • Lysá, Ž. 2015: Urbanistický a demografický vývoj podhradia / mesta Bratislavy od privilégia 1291 do konca 14. storočia. Historický časopis 63/3.
  • Zoltán Csehy 2015: Formosissimus hortus. Humanistický literárny kruh Štefana Radetia v Bratislave. Sambucus X.
  • Margaréta Musilová – Eva Kolníková – Martin Hložek 2015: „Rímska stavba I“ na akropole bratislavského keltského oppida – svedectvo mincí. Slovenská archeológia LXIII/2.
  • Frederik Federmayer 2015: Genealógia prešporského rodu Rosspeidtner. Mesto a dejiny 4/1.
  • B. Mánya Ágnes 2015: Arcképek és homlokzatok – Fejezetek Pozsony építészetéből 1890-1914 – Fejezetek Pozsony építészetéből 1890-1914.
  • Viera Obuchová 2016: Mária Terézia a jej návštevy v bratislavskom kláštore uršulínok. In: Varia Theresiana.
  • Lucia Nezvalová 2016: Osídlenie Kapitulskej ulice č. 6 – 8 v Bratislave v neskorom stredoveku a na začiatku novoveku – analýza nálezov s dôrazom na keramické nádoby. Študijné zvesti 59.
  • Andrej Botek 2016: Primárna dispozícia bratislavského kláštora kapucínov do 30-tych rokov 18. storočia. Studia Capuccinorum Boziniensia II.
  • Kovács Viktória 2016: A pozsonyiak vámmentessége az Anjou- és a Zsigmond-korban. In: Weisz Boglárka (szerk.): Pénz, posztó, piac: Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 341-365.
  • Losonczy Tóth Árpád 2016: „Tegnap estve a lázadás itt is kiütő félben volt…” – Hivatalból jelenlevő és jurátus szemtanúk az 1848. március 15-i pesti forradalom pozsonyi előestéjéről. WMMÉ 38.
  • 2016 Technické pamiatky Bratislavy.
  • Katarína Hradská 2017: Židovská Bratislava.
  • Draskóczy István 2017: Austrian Salt in Pozsony in the Mid-Fifteenth Century. Hungarian Historical Review VI/1.
  • Zdeněk Farkaš 2017: Zaniknutý kostolík sv. Margity na Patrónke v Bratislave. Historika 2017/1.
  • Tóth László 2017: Kényszerpályán. A pozsonyi magyar színjátszás az államfordulat idején (1918-1924). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2017/1.
  • Szűts István Gergely 2017: A pozsonyi Madách Szalon kulturális és üzleti tevékenysége egy partnercég iratai alapján, 1942-1944. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2017/2.
  • Jančura, Mikuláš 2017: Taxíky v systéme verejnej mestskej dopravy so zreteľom na príklad medzivojnovej Bratislavy. Mesto a dejiny 6/1.
  • Sedláček, Peter 2017: Hospodárenie mestskej komory v Bratislave na základe rozboru komorných kníh mesta Bratislavy z rokov 1434–1528. Historický časopis 3/2017.
  • Kovács Viktória 2017: The Pozsony Toll Exemption in the Angevin and Sigismund Eras. In: Specimina Nova – Pars Prima Sectio Mediaevalis IX.
  • Buják Gábor 2017: Brezalauspurc, Preslava civitas, Preslawaspurch. Pozsony német elnevezésének eredete. In: Micae Mediaevales VI. – Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról.
  • Neumann Tibor 2017: Vojenské výdavky a daň mesta Bratislavy v rokoch 1489-1495. In: Ingenii laus – Zborník štúdií venovaný jubilujúcemu prof. PhDr. Jánovi Lukačkovi, CSc.
  • Neumann Tibor 2017: „Minden időkben kegyelmes uratok kívánunk lenni” – A királyi városok adóztatása a 15. század végén. In: Hatalom, adó, jog. Gazdaságtörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Kádas István és Weisz Boglárka. Budapest, 13–106.
  • Štefánik, Martin a kol. 2017: Stredoveké mesto a jeho obyvatelia.
  • Jana Laslavíková 2017: Prvé roky fungovania Mestského divadla v Prešporku a pôsobenie nemeckého divadelného riaditeľa Maxa Kmentta. Musicologica Olomucensia 25.
  • 2017 Bratislava 29 – Zborník Múzea mesta Bratislavy
  • Dušan Kováč 2017: Bratislava 1939-1945.
  • Igor Janota 2017: Rehole, kostoly a kláštory v Bratislave.
  • Claude Baláž: Bratislava - Topografia historického jadra mesta v 17.-19. storočí.
  • Vladimír Tomčík 2018: Po stopách dávnej Bratislavy – Ako sa v hlavnom meste žilo kedysi
  • Vašš, Martin 2018: Sociálna štruktúra bratislavskej umeleckej bohémy v rokoch 1920–1945. Historický časopis 66/1.
  • Petra Šimončičová Koóšová – Branislav Lesák 2018: Zuckermandel – od Podhradia k mestskej štvrti Bratislavy. In: Archaeologia historica 43/1.
  • Gaučík István 2018: A polgári autonómia és mecénásság jelképe: a Pozsonyi Városi Múzeum (1868-1918). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2018/ 3.
  • Lovra Éva 2018: A modern városrendezés kezdetei Pozsonyban – Pozsony szabad királyi város városrendezési és városbővítési térképe az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében. Térképtörténeti Közlemények 2.
  • Vrtel, A. – Maretta, R. G. 2018: Poklad keltských mincí objavený v Bratislave roku 1776 – Lokalizácia miesta nálezu. Historický časopis 66/3.
  • Kovár, B. – Čambal, R. – Budaj, M. 2018: The La Tène oppidum in Bratislava. In: Berecki S. et al. (eds.): Iron Age Connectivity in the Carpathian Basin. BMM XVI. Cluj-Napoca, 51-63.
  • Kvasnicová, M. – Šeregi, M. 2018 (zost.): Architektúra kláštorov a rehoľných domov na Slovensku.
  • Robert Hofrichter – Peter Janoviček 2018: Z Prešporku do Soľnohradu – Strednou Európou proti prúdu času.
  • Marek Budaj – Branislav Kovár 2018: Nález bieleho peniaza Ferdinanda I z Bratislavského hradu. Denarius 7.
  • H. Németh István 2018: Pozsony centrális szerepköreinek hatásai és jellegzetességei a magyarországi városhálózatban. Történelmi Szemle LX/2.
  • Fazekas István 2018: A katolikus egyház helyzete és intézményrendszere a kora újkori Pozsonyban. Történelmi Szemle LX/2.
  • Frederik Federmayer 2018: A jezsuita iskolákban végzett diákok és karrierlehetőségeik a Magyar Királyság 17. századi fővárosában. Történelmi Szemle LX/2.
  • Kádár Zsófia 2018: A pozsonyi jezsuita kollégium mint összetett intézmény a 17. században. Történelmi Szemle LX/2.
  • Kökényesi Zsolt 2018: A pozsonyi jezsuita kollégium diáklétszám-változásai a 17–18. században. Történelmi Szemle LX/2.
  • Neumann Tibor 2018: Hal, bor, zsemle – Olasz vendégek Pozsonyban (1476–1497). Vestigia II. Piliscsaba, 55-63. (szlovákul Verbum Historiae 2/2021)
  • Maretta, R. G. – Vrtel, A. 2019: Historická záhrada na Mýtnej ulici v Bratislave. Muzeológia a kultúrne dedičstvo 1/2019.
  • Vladimír Segeš 2019: Kriminalita a justícia v stredovekom Prešporku
  • Laslavíková, Jana 2019: Mestské divadlo v Prešporku v kontexte vývoja mestských divadiel v strednej Európe v druhej polovici 19. storočia. Historický časopis 67/2.
  • Gaučík, Štefan 2019: Mestské múzeum v Prešporku v kontexte doby (1868-1918).
  • Gaucsík, István 2019: Pénzügyi szolgáltatók és a hitelezés formái Pozsonyban a 18. század végén és a 19. század elején. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019, 175-191.
  • Milan Thurzo – Pavol Jančovič 2020: Historické hraničné znaky a nápisy so zameraním na územie Bratislavy.
  • Iváncsó Ádám 2020: A Pozsonyi Torna Egylet története: 1880-1945. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2020/4.
  • Martin Illáš 2020: Nový pohľad na stavebný vývoj sakrálnych stavieb na Bratislavskom hrade. Verbum historiae 2020/2, 154-172.
  • Jana Laslavíková 2020: Mestské divadlo v Prešporku na sklonku 19. storočia.
  • Henrieta Moravčíková a kol. 2020: Bratislava (ne)plánované mesto/(un)planned city.
  • Pálffy Géza 2020: "Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul" – A pozsonyi Mihály-kapu különleges felirata és reprezentációs szerepe a kora újkorban. In: Urbs 15, 251–273.
  • Jiří Militký 2020: Keltisches Münzwesen in Nordostösterreich. In: Peter Trebsche (Hrsg.): Keltische Münzstätten und Heiligtümer. Die jüngere Eisenzeit im Osten Österreichs. Wien
  • Bagi Zoltán Péter 2021: Beteg és sebesült vallon és francia zsoldosok ellátása Pozsonyban 1597. szeptember 11-e és november 29-e között. Kaleidoscope 11/22.
  • Michal Bada: Úloha kléru počas ranonovovekých korunovácií v Bratislave.
  • Miriam Hlaváčková: Kapitula pri Dóme sv. Martina.
  • C. Tóth Norbert: Súdna právomoc bratislavského prepošta v 14.-15. storočí. Studia Historica Tyrnaviensia XVII.
  • Viliam Čičaj – Michal Bada (Eds.): Kvalita života v minulosti našich miest.
  • Marián Samuel – Ján Hunka: Niekoľko mincí z výskumu severozápadného nádvoria Bratislavského hradu. Denarius 6.
  • S. Žlnay: Návšteva posledného kráľovského páru v Prešporku 16. júla 1918, na historických fotografiách.

További információk

File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a Pozsony címszót a Wikiszótárban!
source: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pozsony

    by LabLynx

    Website

    Related Posts