FAIR and interactive data graphics from a scientific knowledge graph

Kémiai azonosítók
Nátrium-karbonát

IUPAC-név	nátrium-karbonát
Más nevek	mosószóda, kalcinált szóda, szóda, sziksó
CAS-szám	497-19-8
ChemSpider	9916
EINECS-szám	207-838-8
RTECS szám	VZ4050000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	Na₂CO₃
Moláris tömeg	106,0 g/mol
Megjelenés	fehér színű por
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség	2,53 g/cm³ (20 °C)
Olvadáspont	854 °C
Forráspont	1600 °C
Oldhatóság (vízben)	220 g/l (20 °C)
Termokémia
Std. képződési entalpia Δ_fH^o₂₉₈	−1132 kJ/mol
Standard moláris entrópia S^o₂₉₈	110 J/(mol·K)
Veszélyek
EU osztályozás	Ingerlő (Xi)
EU Index	011-005-00-2
R mondatok	R36
S mondatok	S22, S26
Lobbanáspont	nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation	a nátrium vegyületei
Azonos anion	karbonátok
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Ez a szócikk a sziksóról szól. Hasonló címmel lásd még: szódavíz.

A nátrium-karbonát – ammóniákszóda, mosószóda, szóda, sziksó, népiesen kuksó – a szénsav nátriumsója, képlete Na₂CO₃. Standardállapotban szilárd, fehér, higroszkópos, kristályos por. Vízben kitűnően oldódik, vizes oldata lúgos kémhatású. Vízlágyításra, savanyúságot szabályozó anyagként (E500) és tisztításra is felhasználják. A természetben a nátriumtartalmú kőzetek mállásakor folyamatosan képződik. Kinyerhető a legtöbb nátrium-gazdag növény hamujából, ipari mennyiségben Solvay-eljárással állítják elő, amihez nátrium-kloridot, ammóniát és szén-dioxidot használnak fel.

A szóda szó a latin solidus (szilárd, kemény) szóból származik.^[1]

Előfordulása, előállítása

A természetben előfordul szikes talajokban és egyes tavak vizében. Ezen kívül megtalálható még a növények hamujában. Előállítható a Solvay-eljárással, melynél alapanyagként nátrium-kloridot, ammóniagázt és szén-dioxidot használnak. Telített nátrium-klorid oldatba nyomás alatt ammóniagázt és szén-dioxidot juttatnak, melyből ammónium-klorid és nátrium-hidrogén-karbonát képződik. A nátrium-hidrogén-karbonát vízben kevésbé oldódik, mint az ammónium-klorid, így por alakban kiválik az oldatból, melyet összegyűjtenek, megszárítanak, és végül kiizzítanak. A végeredmény vízmentes nátrium-karbonát, ammónium-klorid és szén-dioxid, melyet a folyamat elejéhez visszavezetnek. Ez a folyamat leggazdaságosabb része.

A nátrium-karbonát három különböző kristályvíztartalmú hidrát formályában, illetve kristályvíz nélkül fordulhat elő,

Na₂CO₃·10H₂O
Na₂CO₃·7H₂O
Na₂CO₃·H₂O
Na₂CO₃

A dekahidrát formában előforduló nátrium-karbonátot mosószódának is nevezik.

Tulajdonságai

Fehér színű por, vagy színtelen kristály, vízben nagyon könnyen oldódik, ami enyhén exoterm folyamat. Mivel hidrolizál, vizes oldata lúgos kémhatású. Vizes oldatából 32 °C alatt 10 mol kristályvízzel kristályosodik ki, savak hatására szén-dioxid képződés mellett a megfelelő nátrium-sókká alakul.

\mathrm {NaCl+NH_{3}+CO_{2}+H_{2}O\rightarrow NaHCO_{3}+NH_{4}Cl}

Nátrium-klorid, ammónia, szén-dioxid és víz reakciója nátrium-hidrogén-karbonát és ammónium-klorid keletkezése közben.

\mathrm {2\ NaHCO_{3}\rightarrow Na_{2}CO_{3}+CO_{2}+H_{2}O}

A nátrium-hidrogén-karbonát hőbomlása 100 °C felett nátrium-karbonát, szén-dioxid és víz keletkezése közben.

Felhasználása

mumifikálásra
üveggyártásban
vizek lágyításánál
mosószerként a textiliparban
sütőporként
lúgosítóanyagként előhívókban
penészedésgátló alapanyag szódabikarbónával és trisóval keverve (szabadalmi szám CA 2504014 C)
más nátrium vegyületek előállítására (például bórax)

Vízlágyítás során a karbonátionok a vízben oldott magnézium illetve kalcium ionokkal vízoldhatatlan kalcium, illetve magnézium karbonátot alkotnak.

${\ce {Ca^2+ +CO3^2- = CaCO3 v}}$

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben három néven hivatalos:

Nátrium-karbonát, vízmentes	Natrii carbonas anhydricus
Nátrium-karbonát-monohidrát	Natrii carbonas monohydricus
Nátrium-karbonát-dekahidrát	Natrii carbonas decahydricus

Élettani tulajdonságai

Nem mérgező, LD50 értéke patkányoknál szájon át adva 4090 mg/testtömeg kg.^[2]

Jegyzetek

↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 133. o. ISBN 963 8334 96 7
↑ ChemIDPlus adatbázis