Design of generalized search interfaces for health informatics

Nem tévesztendő össze a következővel: Francia Guyana.

Guyanai Szövetkezeti Köztársaság
Co-operative Republic of Guyana
Guyana zászlaja Guyana címere
Nemzeti mottó: One people, one nation, one destiny Egy nép, egy nemzet, egy végzet Nemzeti himnusz: Dear Land of Guyana, of Rivers and Plains
Fővárosa	Georgetown
é. sz. 6° 49′, ny. h. 58° 09′6.8166666666667, -58.156.816667°N 58.150000°WKoordináták: é. sz. 6° 49′, ny. h. 58° 09′6.8166666666667, -58.156.816667°N 58.150000°W
Államforma	köztársaság
Vezetők
Elnök	Irfaan Ali
Miniszterelnök	Mark Phillips
Hivatalos nyelv	angol
Beszélt nyelvek	amerikai indián nyelvek, kreol, hindi, urdu
Függetlenség	az Egyesült Királyságtól
kikiáltása	1966. május 26.
Tagság	Lista A Nemzetközösség, a CARICOM, a Dél-amerikai Nemzetek Uniója, az ENSZ, az OAS, a IMF és az OIC
Népesség
Népszámlálás szerint	777 859 fő (2017)[1]
Rangsorban	165
Becsült	784 894[2] fő (2010. június)
Rangsorban	165
Népsűrűség	3,5 fő/km²
GDP	2005-ös becslés
Összes	870 millió dollár (164) PPP: 3 456 millió dollár
Egy főre jutó	1 147 dollár (123) PPP: 4 851 dollár
HDI (2003)	0,720 (107) – közepes
Földrajzi adatok
Terület	214 970 km²
Rangsorban	81
Víz	8,4%
Időzóna	GYT (UTC-4)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Guyanai dollár (GYD)
Nemzetközi gépkocsijel	GUY
Hívószám	592
Segélyhívó telefonszám	999 911 912 913
Internet TLD	.gy
Villamos hálózat	240 volt
Elektromos csatlakozó	NEMA 1-15 NEMA 5-15 AC power plugs and sockets: British and related types BS 1363
Közlekedés iránya	bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Guyanai Szövetkezeti Köztársaság témájú médiaállományokat.

Guyana (IPA: [ɡaɪˈɑːnə]) vagy hivatalos nevén Guyanai Szövetkezeti Köztársaság (angol: Co‑operative Republic of Guyana) Dél-Amerika északi részén fekvő ország. A Magyarországnál több mint kétszer nagyobb, nagyrészt ma is erdő borította, egykor Brit Guyana néven ismert gyarmat 1966-ban nyerte el függetlenségét.

A brit uralom öröksége tükröződik az ország politikai közigazgatásában és sokszínű lakosságában, amely főleg indiai és nyugat-afrikai eredetű leszármazott, de amerikai őslakos, kínai, portugál és egyéb európai csoportok is megtalálhatók itt. 2017-ben a lakosságának 41%-a élt a szegénységi küszöb alatt.^[3] Az ország gazdasága ugyanakkor jelentős átalakuláson és fejlődésen megy keresztül a kőolajmezők 2015-ös felfedezése és a kereskedelmi fúrások 2019-es megkezdése óta.^[4] Guyana egyike lett azon kevés gazdaságoknak, amelyek a 2020-ban kitört COVID-19 világjárvány ellenére is kiemelkedő GDP-növekedést mutattak fel, és a 2020-as évek elején a világ leggyorsabban növekvő gazdasága lett.^[5] A hatalmas kőolajtartalékoknak köszönhetően az ország 2030-ra a Föld egyik legnagyobb, egy főre eső kőolajtermelőjévé válhat.^[6] A szomszédos Venezuela ugyanakkor igényt tart a guyanai Esequiba régióra,^[7] amely az ország kétharmadát teszi ki. A venezuelai kormánytisztviselők nyilatkozatai arra utalnak, hogy Venezuela megpróbálja elragadni a kőolajban és más nyersanyagokban gazdag, vitatott területet Guyanától.

Guyana az egyetlen dél-amerikai ország, ahol az angol a hivatalos nyelv. A lakosság többsége azonban a guyanai kreol nyelvet, egy angol alapú kreol nyelvet beszéli első nyelvként. Az ország az angol nyelvű Karib-térség része, és erős kulturális, történelmi és politikai kapcsolatokat ápol más karibi országokkal, valamint a Karib-tengeri Közösség (CARICOM) központjaként szolgál. 2008-ban az ország alapító tagként csatlakozott a Dél-Amerikai Nemzetek Uniójához.

Az ország indián eredetű nevének jelentése: a sok víz országa.^[8]

Aravak (wd) indiánok éltek a területen, akik növénytermesztéssel foglalkoztak.^[9]

Az ország első telepesei a Kolumbusz nyomán felfedező utakra indult spanyolok voltak a 15-16. század fordulóján, de a kedvezőtlen klíma, a mocsaras part és az őserdők miatt nem hoztak létre településeket. 1620-ban a területet a hollandok szerezték meg. A 17. századtól ültetvényeket hoztak itt létre, cukornádat, kávét és dohányt termesztettek.^[9]

1803-ban Anglia foglalta el.^[9] Az 1814-es angol-holland egyezmény értelmében három holland gyarmat Nagy-Britannia birtokába került, és ezek 1831-ben Brit Guyana néven egyesültek.

A rabszolgatartás 1834-es betiltása után a korábbi rabszolgák közül sokan városba települtek. A cukornádültetvények megművelésére szerződéses munkásokat hoztak a mai Portugáliából (1834), Németországból (először 1835-ben), Írországból (1836), Skóciából (1837), Máltáról (1839), Kínából és Indiából (1838-tól kezdve). Ma az indiai származásúak alkotják Guyana legnagyobb etnikai csoportját, őket követik az afrikaiak.

Venezuela 1824-es függetlenedése óta igényt tart az Essequibo-folyótól nyugatra fekvő területekre. Simón Bolívar olyan leveleket írt a brit kormánynak, melyekben figyelmeztette, hogy brit telepesek Berbice és Demerara területén olyan helyeken telepedtek le, melyeket Venezuela sajátjának tekint. Egy nemzetközi bíróság 1899-ben az Egyesült királyságnak ítélte ezeket a területeket.

Guyana 1966. május 26-án vált ki az Egyesült Királyságból, és innentől számít független államnak, mely 1970. február 23. óta köztársaság, ennek ellenére továbbra is tagja a Nemzetközösségnek.

Venezuela nem sokkal Guyana függetlenné válása után diplomáciai, gazdasági és katonai lépéseket kezdett ellene, hogy érvényesítse Guyana Esequiba régiójával szembeni területi igényét.^[10] Ebben az időben az USA külügyminisztériuma, a CIA és a brit kormány is nagy hatást gyakorolt a politikai ellenőrzés kialakítására.^[11] Titkos pénzügyi és nyílt politikai támogatásban részesítették az afrikai származású guyanaiak nyugatbarát szárnyát, különösen a Forbes Burnham által vezetett Nép Nemzeti Kongresszusát (PNC), hogy az visszaszorítsa Cheddi Jagan vezette Népi Haladó Pártot (PPP), melynek szavazói leginkább az indiai eredetű lakosok.

1978-ban közel ezer ember halt meg a jonestowni, Peoples Temple (Népek Temploma) szekta tömeges öngyilkosságában, amelyet Jim Jones vezetett.

2015 és 2021 között hatalmas kőolajmezőket fedeztek fel,^[12] főleg az Esequiba régió partjai előtt. A felfedezést követően Venezuela, amely a szankciók miatt nem tudja saját kitermelt kőolaját értékesíteni,^[13] rögvest bejelentette igényét a területre.^[14]

2023 decemberében a szomszédos Venezuelában népszavazást tartottak a Guayana Esequiba régió annektálásáról (mint új szövetségi állam létrehozásáról a térségben), amely teljes egészében Guyana területén fekszik.^[15] Ezzel egyidőben Venezuela katonai erőket vont fel a guyanai határ mentén, azt előrejelezve, hogy a kormánya kész erőszakkal elragadni a területet. A feszültség azonban nem hagyja hidegen a szomszédos államokat sem, ugyanis Brazília szintén fokozta katonai jelenlétét a venezuelai határon.^[16] Nicolas Maduro venezuelai elnök már fel is szólította az Essequibóban dolgozó vállalatokat, hogy hagyják abba a szénhidrogénkitermelést, mivel a megtartott népszavazást követően arra már csak a venezuelai vállalatok lesznek jogosultak.^[17]

Bár Guyana és Venezuela tárgyalásokba kezd a határvita rendezésére,^[18] ennek ellenére Venezuela már most saját területeként kezeli Essequibót, olyannyira, hogy szövetségi állami hivatalok létrehozását jelentette be, kinevezett tisztségviselőkkel, ám gyakorlati hatalom nélkül.^[19]

• 
  Politikai térkép
• 
  Fő régiók, utak, települések, folyók
• 
  Éghajlati térkép Köppen osztályozásán
• 
  A Kaieteur-vízesés
• 
  Arakanga papagájok

Az ország Dél-Amerika északkeleti részén terül el. 400 km hosszú partvidékén mangrove-mocsaras síksággal érintkezik az Atlanti-óceánnal. Az ország túlnyomó részét a trópusi esőerdőkkel fedett, 800–2000 m magas Guyanai-felföld foglalja el. Legmagasabb pontja a brazil és venezuelai hármashatáron emelkedő Roraima, 2772 méter.^[20] Nagy tájai:

• Keskeny, mocsaras, termékeny alföld a tengerparton. Itt él a lakosság zöme.
• Valamivel távolabb agyagos talajok, illetve "fehér homok" öve. Itt találhatók az ország ásványkincsei.
• A középső vidékek sűrű esőerdői.
• Délen sík, füves szavanna.
• A belső területek hegyvidéke, a csapadéktól függően esőerdő vagy szavanna fedi. A szakadékos oldalú táblahegyek miatt nehezen járható. Nagyon ritka lakosságú vidék, máig érintetlen területek is vannak itt.

A csapadékos Guyanai-fennsíkról bővízű folyók tartanak az Atlanti-óceán felé: Essequibo (hossza 1014 km, vízgyűjtője 150769 km², közepes vízhozama 5,650 m³/s),^[21] Demerara, Berbice.

Az éghajlat nedves trópusi. A partvidéken a hőséget északkeleti passzátszél enyhíti. Itt két esős évszak van, az első májustól augusztus közepéig, a második november közepétől január közepéig tart. A parti szakaszon évi 1500–2000 mm a csapadék mennyisége.

A Köppen-osztályozáson az éghajlati övezetei északról dél felé haladva: trópusi esőerdő (Af), trópusi monszun (Am) és trópusi szavanna éghajlat (Aw).

Georgetown éghajlati jellemzői

Georgetown (1961–1990) éghajlati jellemzői Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év Átlagos max. hőmérséklet (°C) 28,6 28,9 29,2 29,5 29,4 29,2 29,6 30,2 30,8 30,8 30,2 29,1 29,6 Átlagos min. hőmérséklet (°C) 23,6 23,9 24,2 24,4 24,3 23,8 23,5 23,8 24,2 24,4 24,2 23,8 24,0 Átl. csapadékmennyiség (mm) 185 89 111 141 286 328 268 201 98 107 186 262 2260 Havi napsütéses órák száma 201 209 220 198 179 157 202 234 230 235 211 187 2461 Forrás: NOAA[22]

A vidék változatos élővilágára már a korai utazók is felfigyeltek. Fennmaradását elősegítette, hogy a Guyanai-felföld nehezen járható, gazdaságilag kiaknázatlan terület maradt a legutóbbi időkig. Az ország területének mintegy 90%-át ma is őserdő borítja. Az őserdőben él az anakonda, a folyókban piranhák és krokodilok, az erdőkben számtalan rovarfaj, az erdő lombkoronájában papagájok, kolibrik stb.^[9] A ragadozók többsége a macskafélékhez tartozik: puma, jaguár, ocelot és tigrismacska. Faunájában megtalálhatók az oposszumok képviselői, jellegzetesek a Dél-Amerikában endemikus vendégízületesek, pl. az óriástatu, a törpehangyász, a kappler armadilló, a háromujjú és kétujjú lajhár. Igen gazdag a rágcsálófauna, jellemzőbb fajai pl. az amazóniai kúszósül, az alföldi tengerimalac, a kapibara (vízidisznó).^[23]

Lásd még: Kategória:Guyana állatvilága

Legismertebb nemzeti parkja:

• Kaieteur Nemzeti Park — különlegesen gazdag élővilággal a 226 méter magas Kaieteur-vízesés környékén.
• Az Amazónia Parkot 2007 februárjában alapították.^[24]

Az UNESCO guyanai nemzeti bizottsága három helyszínt javasolt világörökségnek:

• Kaieteur Nemzeti Parkot,
• Georgetown gyarmati óvárosát
• "Shell Beach" (Kagylópart) nevű tengerpartot.

Idáig egyik javaslat sem érte el a célját.

Guyana egy parlamentáris köztársaság, amelyben az elnök állam- és kormányfő is egyben, többpártrendszer mellett. A végrehajtó hatalmat az elnök és a kormány gyakorolja. A törvényhozó hatalom Guyana elnökét és nemzetgyűlését egyaránt megilleti.^[25]

Guyana két szomszédjával is határvitában áll:^{[26][27][28][29]}

• Suriname-val, amely a Corentyne-folyó bal partjától és az ún. Új-folyótól keletre fekvő területre tart igényt,
• Venezuelával, amely az Essequibo folyótól nyugatra fekvő hatalmas, közel 160 ezer km² földterületre, az egykori Essequibo holland gyarmatra tart igényt.

• Barima-Waini
• Cuyuni-Mazaruni
• Demerara-Mahaica
• East Berbice-Corentyne
• Essequibo Islands-West Demerara
• Mahaica-Berbice
• Pomeroon-Supenaam
• Potaro-Siparuni
• Upper Demerara-Berbice
• Upper Takutu-Upper Essequibo

Bővebben: Guyana elnökei és miniszterelnökei

Bővebben: Guyana hadereje

A lakosság 90%-a a keskeny part menti síkságon él és dolgozik, elsősorban a főváros körzetében. Az ország népességének kb. 1/3-a él városokban.

Bővebben: Guyana városai

Az országban a hivatalos nyelv az angol, de beszélik még az indián nyelveket, a guyanai kreolt, a hindit és az urdut is.

2012-es becslés alapján a lakosság 39,8%-a dél-ázsiai (indiai, pakisztáni), 29,3%-a fekete (afrikai), 19,9%-a kevert, 10,5%-a indián, 0,5%-a egyéb (portugál, kínai, fehér).^[30]

Az indiaiakat kezdetben az ültetvényekre hozták be, és ma is többnyire ott dolgoznak. A feketék többsége elhagyta az ültetvényeket és a városokban telepedtek le. Egy részük az iparban és a bányászatban helyezkedett el, többségük viszont a szolgáltatásokban dolgozik. A kínaiak többségében a kereskedelemben tevékenykednek.^[9]

2012-es becslés alapján a lakosság 34,8%-a protestáns keresztény (pünkösdi 22,8%, adventista 5,4%, anglikán 5,2%, metodista 1,4%), hindu 24,8%, római katolikus 7,1%, muszlim 6,8%, Jehova Tanúja 1,3%, rasztafári 0,5%, egyéb keresztény 20,8%, egyéb 0,9%, egy sem 3,1%.^[30]

• Gazdasága: gyengén fejlett agrár-ipari ország, jelentős kitermelőiparral. A 2015 utáni években gazdag tengeri kőolajmezőket fedeztek fel, így Dél-Amerika új olajhatalma lehet.^[31]

A mezőgazdaság fő terményei: cukornád, rizs, déligyümölcsök.

A tengerparton az angolok és az USA létesítette cukornád-ültetvényekre 16 cukorgyár is épült. A cukornád és a cukor exportja komoly bevételt jelent az országnak. Jelentőségét tekintve 2. helyen a rizstermesztés áll, amiből szintén jut exportra. A termelt manióka és a kukorica a népélelmezést szolgálja. A gyümölcsfélékből is jut exportra. A kókuszdió mellett citrusfélékből, banánból, ananászból növekvő a kivitel.^[9]

Iparából a gyógyszeripar, cukoripar, textilipar, élelmiszeripar, faipar (fakitermelés) és a bányászat emelhető ki (bauxit, arany, gyémánt).^[32] Ezenkívül timföldgyártása (Linden, Everton), és hűtőszekrénygyártása érdemel említést.^[33]

Az ásványkincseinek kitermelését beárnyékolja a korrupció és a csempészet.^[34]

• Exporttermékek: cukor, arany, bauxit és alumínium, rizs, déligyümölcs, garnélarák, melasz, rum, fa.
• Importtermékek: ipari termékek, műszaki berendezések, kőolaj, élelmiszer.

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2016-ban:^[32]

• Export:  Kanada 30,6%,  USA 20,7%,  Trinidad és Tobago 11,4%
• Import:  Trinidad és Tobago 29%,  USA 27,5%,  Kína 7,3%,  Suriname 5,5%

A kábítószer-kereskedelem fontos cél- és tranzitországa.^[34]

Közlekedési hálózata a partvidéken koncentrálódik; itt lehet elsősorban közlekedni.

• Közutak hossza: 7970 km, ebből csak kb. 560–600 km aszfaltozott.
• Vasútvonalak hossza: 187 km,

Lásd még: Guyana vasúti közlekedése

• Repülőterek-légikikötők száma: 8

Nemzetközi repülőterek:

• Georgetown
• Georgetown/Ogle
• Kaieteur National Park

• Kikötők száma: 5

Hívójel prefix	8R
ITU zóna	12
CQ zóna	9

Lásd még: Guyana hívójelkörzetei

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom
• Filmművészet
• Zene

Guyana gasztronómiája hihetetlenül változatos. Keverednek benne a kreol, kelet-indiai, afrikai, portugál, indiai, kínai és európai konyhák elemei.^[35]

A legfontosabb alapanyagok a tápióka, édesburgonya, gyökérzöldségek, valamint a friss gyümölcsök és a tengergyümölcsei.^[35] Számos étel ízesítésére használnak egy hagyma, csípőspaprika, fokhagyma, gyógynövények és egyéb fűszerek kombinációból álló fűszerkeveréket.^[35]

Az Indiából származó curry elmaradhatatlan a csirkehús, a tengergyümölcsei, valamint a bárány és kacsa ízesítésénél.^[35] Egyik különlegesség a metamgee nevű, kókusztejben főzött gombóc, melynek összetevői kukoricaliszt, jamszgyökér, útifű, tápióka és eddogyökér.^[35] Az őslakosoktól ered egy pörköltféle, melynek összetétele sűrített tápióka, forró paprika és fűszerek.^[35] Létezik továbbá egy főtt rizsből készülő fogás, amelyhez adnak még babot vagy borsót, kiegészítésként akár baromfihúst, halat vagy pedig sózott marhahúst.^[35]

Italok tekintetében rendkívül népszerűek a frissen facsart gyümölcslevek, amelyekhez alapanyagot a gyümölcsök bőséges választéka ad.^[35] A Mauby nevű italt egy helyi fa kérgéből főzik, utána leszűrik és különféle adalékanyagokkal ízesítik.^[35] Az alkoholos italok közül a legnépszerűbb a Demerara rum és a Banks Beer sör.^[35]

Javasolt oltások a Guyanába utazóknak:

• Hastífusz
• Hepatitis A (Az egész országban magas a fertőzésveszély.)
• Sárgaláz

Malária elleni gyógyszer. (Nagy a kockázata a fertőzésnek.)

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

• Sárgaláz

Az országban nagyon népszerű sport a krikett; Guyana tagja a több kis országot tömörítő, többszörös világbajnok karib-térségi krikettválogatottnak is. Guyanából több világhírű krikettező is származik, többek között Clive Lloyd, Shivnarine Chanderpaul, Lance Gibbs és Alvin Kallicharran. A térségben működő Caribbean Premier League (CPL) nevű Húsz20-as krikettbajnokság helyi képviselője a Guyana Amazon Warriors.

Az olimpián Guyana még sosem nyert aranyat. Egyetlen bronzérmük van, amit Michael Anthony nyert ökölvívásban az 1980-as moszkvai olimpián.

• Bővebben: Guyana az olimpiai játékokon

A guyanai labdarúgó-válogatott eddig nem ért el kiemelkedő eredményt.

• Bővebben: Guyanai labdarúgó-válogatott

A guyanai ünnepségek különleges részét képezik az évnek. Ilyenkor több ezer ember özönlik az utcákra színes ruhákban és rendkívüli hangulat árasztja el az országot. Ha valóban meg szeretnénk ismerni a helyi kultúrát, akkor a legjobb, ha egy ilyen időszakban látogatjuk meg ezt a nemzetet: megismerhetjük a helyi táncokat, zenéket, tradíciókat illetve az ottani ételeket.^[36]

Ez a köztársaság napja Guyanában. Minden évben február 23-án ünneplik és a helyiek az ünnepélyt általában az utcákon töltik. Álarcosbálokat illetve partikat rendeznek, ahol a helyiek tánccal, tarka jelmezekkel, különböző versenyekkel és természetesen zenével töltik meg az alapvetően átlagos szürke utcákat. Zenei stílusok közül felcsendül a Soca, a Calypso és a Chutney. Az ünnepség átnyúlik az éjszakába is és ekkor a hangulat a tetőfokára hág.^[36]

A Phagwah egy Kelet-Indiából származó ünnepség, mely minden év márciusában vagy áprilisában kerül megrendezésre. Ezen ceremónia megegyezik az indiai Holival. Ilyenkor az emberek fehérbe öltöznek és színes port szórnak egymásra. Ezenkívül a máglyarakás is szerves részét képezi ennek az eseménynek, melynek célja a rossz szellemek elűzése. Az utcákon találkozhatunk ilyenkor különféle indiai ételekkel, de túlnyomórészt inkább indiai édességekkel.^[36]

Bővebben: Holi

Guyana lakosságának számottevő része vallja magát kereszténynek, így nem csoda, hogy a húsvét itt is sokak számára fontos eleme ez az évnek. A hagyományok hasonlóak a magyarországiakhoz, de ami itt ráadás, az a papírsárkány-eregetés. Ezt nagyobbrészt a strandokon teszik a helyiek: a színes kis sárkányok rendkívül pompázatossá varázsolják az eget.^[36]

A húsvéti hétvégén kerül megrendezésre minden évben a Rupununi Rodeo, melynek a lethemi stadiont nyújt otthont. Az arra járók találkozhatnak természetesen helyi ételkülönlegességekkel, illetve vásárolhatnak különféle portékákat. A szórakoztatásért a különböző rodeoval kapcsolatos megmérettetések felelnek. Éjszaka a zene és a szórakozás dominál, majd másnap folytatódik a ceremónia.^[36]

Egy másik rendezvény, ami a húsvéti hétvégén zajlik, az a Bartica Regatta. Ekkor Bartica vizein hajóversenyeket rendeznek, élő zene szól és ételt kínáló bódék foglalnak helyet a tömegben.^[36]

A karneválra az utcán kerítenek sort és ilyenkor jelmezekben mulatoznak az emberek. A jelmezek az ország nemzeti színeiben pompáznak, azaz zöldben, sárgában, pirosban, fehérben és feketében. Az első ilyen eseményt még 2018 májusában rendezték és azt remélik, hogy ez egy éves eseménnyé válhat.^[36]

• Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

• hivatalos oldal
• Ongo Archiválva 2010. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben