Knowledge Base Wiki

Mesterházi Lajos
1974-ben
Született	Hoffstaedter Lajos 1916. március 3.[1] Kispest
Elhunyt	1979. április 4. (63 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Mesterházi Márton
Foglalkozása	újságíró sci-fi író író
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1940)
Kitüntetései	József Attila-díj (1952) József Attila-díj (1953) József Attila-díj (1959) Kossuth-díj (1962) József Attila-díj (1973) SZOT-díj (1977)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34/2-1-34)
Írói pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Jellemző műfajok	elbeszélés, regény, dráma
Első műve	Karacs Lajos sztahanovista betonszerelő élete és munkamódszere (1950)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mesterházi Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mesterházi Lajos (eredeti neve: Hoffstaedter Lajos) (Kispest, 1916. március 3. – Budapest, 1979. április 4.) Kossuth- és négyszeres József Attila-díjas magyar író. A pártos realizmus kiemelkedő hazai képviselője,^[2] a kádári konszolidáció feltétlen támogatója.

Hoffstaedter Lajos (1884–1945)^[3] és Weinberger Lenke fia.^[4] 1934-ben érettségizett Budapesten, majd Eötvös-kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább latin–francia szakon. 1938–1939 között párizsi ösztöndíjas volt. 1940-ben bölcsészdoktori és tanári oklevelet szerzett. 1941–1944 között az Angol–Magyar Bank kereskedelmi levelezője volt. 1945–1947 között az MKP I. Kerületi szervezetének párttitkára volt. 1947–1948 között a Magyar Távirati Iroda, 1949-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának munkatársa volt. 1950–1954 között a Művelt Nép, 1957–1958 között pedig az Élet és Irodalom felelős szerkesztője volt. 1966–1979 között a Budapest című folyóirat főszerkesztője volt.

Házastársa Ditróy Zsófia volt, akit 1940. május 11-én Szegeden vett nőül.^[5]

Műveiben az 1930-as évek kispolgári és értelmiségi rétegének életét, útkeresését ábrázolta. 1958-ban született nagy sikerű színműve, a Pesti emberek, amely az 1956-os forradalom utáni moralizáló nemzedék önvizsgálatának egyik elindítója lett. A kor neves színészei adták elő. 1981-ben a Thália Színház felújította Kazimir Károly rendezésében. Regényeiben és novelláiban is érdeklődéssel fordult generációja különböző sorstípusai felé, a hatalom csábításának ellenállni képes, a történelem viharai között is erkölcsileg tisztán maradó embert kutatta.

• Karacs Lajos sztahanovista betonszerelő élete és munkamódszere (1950)
• Csodák nélkül (elbeszélés, 1951)
• Hűség (elbeszélés, 1952)
• Békatarisznya (útirajzok, 1953)
• Két szerelem (1954)
• Tanúság az ember nevében (regény, 1955)
• Fényes szellők (regény, 1956)
• Hazafiak iskolája (regény, 1956)
• Pesti emberek (színmű, 1958)
• Szép, szárnyas ajtó (elbeszélés és rádiójáték, 1958)
• Pár lépés a határ (regény, 1958)
• Pokoljárás (regény, 1959)
• Másnap (dráma, 1959)
• Amit egy vita elárul, vezercikk, Népszabadság, 1959. IX. 23.^[6]
• Üzenet (dráma, 1960)
• A tizenegyedik parancsolat (dráma, 1961)
• Játék (dráma és hangjáték, 1961)
• A négylábú kutya (regény, 1961)
• Ünneplők (1963)
• Az ártatlanság kora (regény, 1963)
• Egyes szám első személyben (kisregény, 1964)
• Magnéziumláng (elbeszélés, 1965)
• Isten, méretre (regény, 1966)
• Férfikor (regény, 1967)
• Derűs órák (elbeszélés, 1968)
• Vakáció (regény, 1969)
• Apaszív (regény, 1971)
• A bánatos bohóc (regény, 1972)
• A Prométheusz-rejtély (regény, 1973)
• Hármas ugrás (kisregény, 1974)
• Viszontlátás (szociográfiai riport, 1974)
• Sempiternin (kisregény, 1975)
• Szólni szólítatlan (cikkek, tanulmányok, 1975)
• A kardnyelő és az emberek (elbeszélés, 1977)
• Szeptemberi ízek (elbeszélés, 1982)
• A hazafiság logikája (esszék, 1983)
• Visszaemlékezések (1984)
• Farsang (1943?/2013)

• Magyar Népköztársasági Érdemérem (1950)
• József Attila-díj (1952, 1953, 1959, 1973)
• Szocialista Hazáért Érdemrend (1954)
• Kossuth-díj (1962)
• A Munka Érdemrend arany fokozata (1966, 1970, 1973)
• Szocialista Hazáért (1967)
• Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
• A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1976)
• SZOT-díj (1977)

• Emlékét őrzi Ráckeve egyik köztere, a Mesterházi Lajos tér, illetve emlékét idézi egy rövid utca Budapest XI. kerületében, a keresztnév nélküli nevet viselő Mesterházi utca.

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

• A magyar irodalom története
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
• Kortárs magyar írók
• Kőháti Zsolt: Mesterházi Lajos; Akadémiai, Budapest, 1976 (Kortársaink)
• Mesterházi és a hazafiság logikája - Bertha Bulcsu kortárs írása Mesterházi Lajosról. In: Bertha Bulcsu: Willendorfi Vénusz. Magvető, 1988. 285. o.